2003. július 9.

Székelyudvarhelyen érettségi találkozóra jött el dr. Sass Huba főiskolai docens, csillagász, Komoróczy György /Székelyudvarhely/ nyelvész gyermekkori barátja. Mindkettőjüket kitelepítették, deportálták, Sass Hubát 1959-ben, Komoróczyt 1949-ben; mindkettőjük édesapja 54 éves korában meghalt. Dr. Sass Huba az 1956-os forradalom ürügyén hazaárulással vádolt, majd kivégzett érmihályfalvi református lelkipásztor, néhai Sass Kálmán legkisebb fia. Sokan összetévesztik az érmihályfalvi 56-osok perét a szintén 56-os Szoboszlay-perrel. Ma már van ennek a kérdésnek megbízható irodalma. Elég, Balaskó Vilmos, Péterszabó Ilona és Tófalvi Zoltán kutatásaira, könyveire gondolni. Balaskó Vilmos cellatársa volt Sass Kálmánnak. Az ő könyvében található az egyetlen hiteles dokumentum másolata Sass Kálmán kivégzéséről (Élet a föld alatt, Nagyvárad, 2002; kiadja a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület Sajtóosztálya). A kivégzés dátuma: 1958. december 2. Sass Kálmánt az úgynevezett érmihályfalvi csoport perében ítélték halálra, mint a csoport vezetőjét, a Szoboszlay-perben egy másik, bánsági csoportot ítéltek el. Az előbbit Nagyváradon, utóbbit Temesváron szinte azonos külsőségek mellett. És mindkét csoportnak egyforma bűne volt: az, hogy tagjai magyarok voltak. Semmi más. Az igazságszolgáltatás és annak végrehajtói elé egy célt tűzött ki a kommunista párt: minden olyan embert, aki az erdélyi magyarságot valamilyen formában össze tudja fogni, önazonosságtudatát ébren tudja tartani, el kell tüntetni, meg kell semmisíteni fizikailag.Sass Kálmánt 1957 februárjában letartóztatták le. A családja soha nem kapott értesítést arról, hogy hová vitték és mi történt vele. Sass Kálmán családját kitelepítették, csak 1964-ben jöhettek el a kényszerlakhelyről, a Baraganból. Sass Kálmán egyik gyermekét, Bélát szintén elítélték három év börtönre, agyba-főbe verték, megjárta Jilava, a Braila környéki hírhedt Duna-szigetének poklait. Dr. Sass Huba hangsúlyozta, hogy a mai napig tapasztalhatják a hátrányos megkülönböztetésnek bizonyos jeleit, ugyanis Romániában még nem volt igazi rendszerváltozás. Sok régi magas beosztású vezető ma is vezető. Ma is él a döntéshozók egy részében a gyűlölet például a volt történelmi osztály, a volt gazdagok, sőt az értelmiségi elit iránt is. A család például még nem kaptunk vissza semmit az elkobzott vagyonból, Sass Kálmán nincs rehabilitálva jogi értelemben. /Komoróczy György: A véndiák a küszöbről még egyszer visszanéz... = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 9./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

2003. július 9.

Életének századik évében elhunyt dr. Csőgör Lajos professzor /Nagysármás, 1904. márc. 18.- Budapest, 2003. júl./, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem egyik alapítója, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet volt rektora. /Elhunyt Csőgör Lajos, a marosvásárhelyi orvosi volt rektora. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

2003. július 9.

Ezt a könyvet nem nekem kellett volna megírnom" - ezzel a meghökkentő mondattal indítja a 2002-ben a csíkszeredai Státus Kiadónál megjelent könyvét Beke György, a másodikat, amely Magyarországra való áttelepülése, 1989 óta Romániában megjelent. (Előzőleg a kolozsvári NIS Kiadó jelentette meg, 1994-ben, a Hadi utak Erdélyben - Barangolások magyar katonák nyomában című "kései hadijelentéseket".) A magyarázat sem késik: "Magunk védelmében, de közös hasznunkra szólítanám azokat a román írókat, költőket, akik a szellem jobbik felét jelentik a rosszabbik felével szemben, és akik éppen a nemzeti önvizsgálat, a nemzeti önbecsülés jegyében - akárcsak a magyar Ady Endre - ítélkezzenek az utóbbi idő kisebbségellenes, magyarellenes és ilyképpen nyilván emberellenes román hatalom politikája fölött." Nicolae Balcescu jó százötven évvel ezelőtti keserű kifakadását - "Ó, mennyi szerencsétlenséget okozott a nacionalizmus ezeken a területeken" - azóta sem szívlelték meg, az őszinte önvizsgálat továbbra is késik. Pedig a történelem román vonatkozásban is kínált megoldási lehetőséget. Gondolhatunk a nemzetiségi jogok tekintetében 1918-ban meghirdetett gyulafehérvári határozatra, az együttélő népek számára meghirdetett "teljes nemzeti szabadság"-ra - de az írott malaszt maradt. Az 1945-ben kidolgozott Nemzetiségi Statútumot sohasem tartották tiszteletben. Pontosan elhatározott koncepcióról van szó. Beke György - Kocsis István A meztelen igazságért (A magyar-román viszony megromlásának története) című könyve szerint az állami függetlenségét elnyert Románia értelmisége, miközben az egyesülést tűzi zászlajára, már megfogalmazza azt is, hogy "egységes államukat "tiszta" nemzeti államként képzelik (...) kisebbségek és a kisebbségi kérdés nélkül". Bratianu kijelentette: Románia a nemzetiségi kérdést a kisebbségek beolvasztásával fogja megoldani. 1945-ben vámunióról, a határok légiesítéséről szólt Petru Groza miniszterelnök, a párizsi béke után mindent a visszájára fordítottak, később pedig a német és zsidó közösségeket kiárusították, diszkriminatív intézkedéseikkel a magyarok újabb tízezreinek szétszóratását idézik elő. Beke György könyve a nemzetiségi elnyomás hol burkolt, hol nyílt kibontakozását, gyakorlatát követte nyomon. A gyűlölet elhintett magvaiból tragédiák sora sarjadt. Enyed és környékének felperzselése 1849-ben..., kétszázezer erdélyi magyar kiűzetése 1918 után..., újabb százezer 1944 őszén..., a Maniu-gárdisták vérengzései..., az anyanyelvi iskolák önállóságának felszámolása..., marosvásárhelyi összetűzés 1990-ben..., a demokratikus román parlamentben 1991-ben a székelyek elítéltetését megfogalmazó vádirat... Beke György írásai az okokat keresik, a tényeket tárják fel, állítják olvasói elé. /Máriás József: Beke György: Gyulafehérvár árnyékában. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 9./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

2003. július 9.

Az Erdélyi Művészet /Székelyudvarhely/ legújabb, 13. számában Sümegi György budapesti művészettörténész Felezőidők - évtized-metszet címmel többek között az Ernst Múzeumban 2002 júliusában romániai magyar képzőművészek 1965-75-ös termését felölelő alkotásaiból megrendezett tárlatról írt és sürgette egy Romániai Magyar Művészeti Múzeum létrehozását. Festőnők az erdélyi művészetben című sorozatában Murádin Jenő Csoma Ilona (1868-1938) életéről és munkásságáról közölt tanulmányt. /Erdélyi művészetről az Erdélyi Művészetben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

1941. július 9.

Az aradi magyar konzul e napon kelt jelentése szerint a magyarok üldözése különösen Temesváron ölt nagyobb méreteket. "Felelőtlen egyének a magyarul beszélőket úton-útfélen inzultálják. Számos magyarnak más bánáti városban kényszerlakhelyet jelöltek ki. Nagy az elkeseredés.
[Balogh Béni: Dél-erdélyi magyarság 1940-1944]