2017. május 30. keddJanka, Zsanett
17°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Szombat esti gáz

2009. szeptember 28. 21:45, utolsó frissítés: 21:46

A Parov Stelar, a Șuie Paparude, a L'Orchestre De Roche és Dj Mike Rigler hozták a színvonalt, a szervezők nem. Szombat este, az egyik kolozsvári bevásárlóközpontban koncertet tartottak. #b#[sokkezes]#/b#


Mr. Black

Este 10-re moziba mentünk az Odeonba, de a Parovos buli elõkészítõi alig engedtek be az egyetlen bejáraton. Ha már bent voltunk, a biztonság kedvéért megvettük a koncertjegyeket is, ne kelljen aztán ismét sorba állni és gyúródni. A jegy egy szórólaphoz "kapszált", egy alapítvány nevét tartalmazó papírfecnibõl állt, amire sietõsen ráírták kézzel a sztráfellépõ nevét.

Éjjel fél egykor, amikor lejárt a film, hiába próbáltunk érvényes jegyeinkkel bejutni a közben bulitérré avanzsált elõtérbe, szépen kitereltek a hátsó kijáraton a szabadba. Brrr. Úgyhogy előrekerültünk az egyetlen nyitva levő bejárathoz, ahol többszáz fős tömeg várakozott.

A sor annyira lassan haladt, hogy egy ideig nem is tudtuk eldönteni, egyáltalán halad-e. Nem mondok sokat, legalább húsz percig tartott, míg eljutottunk a bejárathoz, és ezalatt bőven fel tudtuk mérni azt is, hogy a körülöttünk-mellettünk-rajtunk várakozók többsége magyar.


A bejáratnál két biztonsági őr motozott, ők lassították le ennyire a sort, de nem azért, mert nem tudtak volna gyorsabban tapizni, hanem hogy ne alakuljon ki torlódás a jegyellenőröknél. Ja, volt, akit itt fordítottak vissza, miután kiállta a sort, ugyanis azt sehol senki nem közölte, hogy jegyet nem ennél a bejáratnál kell venni.

Szóval a jegyellenőrzés és a karszalag-ragasztás után végre bejutottunk. Rengeteg ember, hatalmas mash-bannerek uralták a teret. A támogatók listáját elnézve néhány másodpercre volt szükség ahhoz, hogy eldönthessem: ez a buli akkor is megérné anyagilag a szervezőknek, ha egy árva jegyet sem adtak volna el. Márpedig eladtak egy jópárat.

Úgy tűnik, az MSA többek közt az Emagic-féle B'EstFestből inspirálódott, így meg sem lepődünk, hogy nem pénzzel, hanem zsetonokkal kell vásárolni. Itt csupán két fennakadás van: az egyik, hogy pénzt zsetonra csak bank válthatna át, de itt nem ez történik. A másik, hogy a zsetonok teljes mértékben fölöslegesek, mivel (a VIP-zónák kivételével) egyetlen helyen lehet bármit venni rájuk, és azt a helyet a Diesel üzemelteti. Mivel a Diesel társszervezőként van jelen, nehéz elhinni, hogy megpróbálnák átvágni a szervezőket - a zsetonos rendszer pedig pont ennek a megakadályozására jó.


Berendezési szempontból több hibát is elkövettek a rendezvény megálmodói: a színpad két szélén becsomagolt pálmafák csak egyszerűen otrombák voltak, de a küzdőtér kellős közepére felállított óriási, a közepén még animátoroknak táncparkettet is biztosító bárpult hatalmas hiba volt: kettévágta a tömeget, így a színpad előtt levők teljes erőből buliztak, a bárpult mögé szorultak viszont többnyire csak óvatosan bólogattak és lépegettek.

Annak ellenére, hogy a helyszínen lehetett dohányozni, és cigarettát is árultak, se a jegyen, se a rendezvény honlapján, se a plakátokon nem szerepelt a „18 év alattiaknak tilos a belépés” felirat. Ennek elmulasztása elméletileg komoly büntetést von maga után.

Sört is lehetett kapni, de nem sokáig: már jóval azelőtt elfogyott, hogy az est sztárjai a színpadra léptek volna.

Az est legszörnyűbb élménye azonban a hangosítás volt. A Şuie Paparudet például igazán nem nagy kunszt jól megoldani, mégis borzasztóan szólt, és, bár a Parov Stelarra javult a helyzet, ez csupán annyit jelent, hogy tűrhetetlenből tűrhetővé vált.

Ami viszont nagyon pozitív volt, a tömeg, amelyben az alternatív arcoktól a plázacicákig mindenki ott volt, meg a hangulat, amely főleg az első sorokban igazi party-feelinget eredményezett. Szintén bejött az animátor csajokat egy dal erejéig felváltó profi táncospár, meg a Parov Stelar zenekarának a pozitív kisugárzása, úgy általában.


Ms. Red

Első benyomás: a Pólusban semmivel sem jobb a szervezés, mint a KMDSZ-diáknapokon. Beléptetés egyetlen bejáraton, előtte több százas tömeg, a nyakamba szuszognak, az oldalamba könyökölnek kábé másfél óra hosszat. Azt csak másnap tudom meg, hogy én még örvendjek, hogy bejutottam a L'Orchestre De Roche utolsó akkordjaira – mert volt olyan is, aki csupán a Şuie Paparude fellépésének végét csípte el a sorban állás miatt.

Második benyomás: jesszus, zsetonok vannak, most vagy előre eldöntöm, mekkora összegre kívánok fogyasztani hajnalig, vagy ingázhatok a bárpult és a zsetonos pult között a tömegben minden pohár akármiért. A fél literes üdítő 5 lej, a kis üveg sör (0,33 ml) szintén 5 lej, a vodkanarancs 10. Vannak padok, és óriási a tér, lehet válogatni, hogy az ember a heringiádát választja a színpad előtt, vagy a moderátó bulizást középen, vagy hátramegy szüttyögni (értsd: nem bulizik, csak ücsörög, hallgatja).

Șuie Paparude (fotó: Domahidi Zoltán)

Harmadik benyomás: kezd a Şuie, a hangosítás mindenféle várakozást alul múlóan szar, a felsőbivalyröcsögei falunapok színvonala, ahol Pistu az ötödik sör után bedugja valahogy a helybéli lagzis vendéglőtől kölcsönkért hangfalat (tavalyi falunapokon elázott, de jó lesz az) az erősítőbe, aztán tökig felhúzza a basszust, végül pedig mint aki jól végezte dolgát, visszamegy sörözni, mert Pistu elképzelése a zenéről kimerül abban, hogy dübörögnie kell.

Feledhetetlen érzés a hétköznapokon szigorúan nemdohányzó, puccba vágott Pólust módszeresen disznóóllá változtatni (hamuzó, szemétkosár sehol, úgyhogy még csak lelkiismeretfurdalása sincs az embernek, ha a padlón nyomja el a csikket vagy focizik a sörösüveggel). A VIP-k (ők 100 lejt fizettek a jegyükért) úgy álldogállnak oldalt a kanapés emelvényükön, mint próbababák a kirakatban. De se nem sztárok, se nem szépek, se nem jólöltözöttek, még csak nem is buliznak, ülj le fiam, egyes.

Negyedik benyomás: ez már a Parov. Nem hallom a szaxofont. Nem értem a szöveget. Tudom még Félszigetről, hogy az énekesnő hangja gyönyörű, de itt nem hallatszik. Mégiscsak kár, hogy otthon hagytam az mp3 lejátszómat, most legalább hallgathatnám arról az éppen aktuális számot. Azóta sem tudom, hogy nem énekelték a Butterfly-t, vagy énekelték, csak felismerhetetlen volt? Azért persze bulizunk rá, ne vesszen kárba az ember 25 leje, meg a második vodkanarancs.

Utolsó benyomás: nem kell ezt a Pólusban bulizós dolgot erőltetni. A bulihoz szervezés, infrastruktúra, profi hangosító meg egyéb ilyen ínyencségek szükségeltetnek, magas ez a vásároltatásra szakosodott plázásoknak. A hajnali ingyenbuszért viszont piros pont.


Ms White

Ha pontozni kellene, nem kapná meg a szombat esti Parov Stelar koncert az átmenő jegyet, de nem Parovék miatt: egy ilyen produkció már nagyon hiányzott a kolozsvári, nyáron, vagy egyetemkezdés előtt még az átlagosnál is punnyadtabb éjszakai életéből.

Éjfélkor, jeggyel a kezemben még mindig több száz emberrel egyetemben vártam a bebocsáttatásomat a mall bejáratánál az elméletileg 11-kor kezdődő bulira, annak ellenére, hogy az előzenekar már vígan nyomta a szettet. Ha a rendezvényre idejében bejutok/11-kor megkezdődik, akkor ez lett volna az egyszeri, az etalon-értékű rendezvény, ami nem csúszott: éljen a Balkán kiszámíthatatlanság adta varázsa.



A Şuie Paparude alatt bulizni nemigen, bóklászni annál inkább megérte a mallban, gátlástalanul, lelkiismeret-furdalás nélkül felszemetelni a padlóját, találkozni az összes ismerőssel, vagy figyelni a közönség bulizós ruháit: a plázacicákon kívül – akik egyenruhában jöttek – mindenki annyira alternatív volt, hogy az alternatív már-már main stream-mé változott.

Parovék csupán ott rontották el, hogy bevállalták a fellépést egy mallban, egy olyan térben, ami, legyünk őszinték, nem arra volt kitalálva, hogy egy ilyen jellegű előadásnak megfelelő hangzást biztosítson.


Mr. Violet

Már a Félszigetes fellépése óta nagyon vártam a Parov Stelar koncertet, az pedig csak hab volt a tortán, hogy a Şuie Paparude az előzenekar. A harmadik fellépő zenekart nem ismertem.

Mivel középen a bárpult elfoglalta a hely nagy részét, a színpad előtt nagy volt a tolongás, táncolni nemigazán lehetett, csak mozogni, de ha szeretsz gyúródni, akkor nem volt gond. Ezen kívül a jövő-menő emberekkel is meggyűlt a bajod, akik mintha nem is szórakozni jöttek volna, hanem csak azért, hogy elmondhassák hol buliztak előző nap este. A vip részlegen bulizók pedig, akik 100 lejt adtak a belépőért, inkább kívülállóként nézték az eseményeket. Pár olyan ember is odakerült, akiről biztosan mertem volna állítani, hogy hétköznap manelista. Ruhatár sem volt pedig nagyon kellett volna hiszen, aki táskával jött s igazán táncolni szertetett volna, azt zavarta.

A legnagyobb szívás szerintem mégis az volt, hogy a 40 lejes jegyet vásárlók, az emeletről figyelhették a koncertet, ahonnan a pálmafák takarták el a színpadot. Az italokat barátságos árban vesztegették.

A fellépőkre semmi panasz nem lehet, mindenki hozta a megszokott formáját, a Şuie Paparude jól megmozgatta az embereket, a Parov Stelar Band pedig kitűnő hangulatot varázsolt, némiképp kárpótolva ezzel a plázában rendezett koncert hiányosságait.

Az énekesnő bájával és kisugárzásával szintén hozta az elvárt szintet, szépségét mindenki csodálta. Az egyik rajongó felajánlotta, hogy feleségül veszi, de ő könnyedén azt válaszolta: "You can't afford me" (túl nagy luxus vagyok neked).




MultikultRSS