2020. június 1. hétfőTünde
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Valószínű jövő: formabontó kolozsvári útikalauz

2009. október 01. 18:46, utolsó frissítés: 18:46

Kolozsvár lakóinak emlékeit felidéző hangos útikalauz készült az AltArt Alapítvány projektje keretében. A pikniken lehetett falatozni is. #b#[videóval]#/b#



Kolozsvár egyik elfeledett csücskében, a Vágóhíd piac környékén, a bájosan lepukkant Vasutasok Parkjában szokatlan társaság gyülekezett szerdán este. Almát majszoltak, lehúzósok díszelegtek a kabátjukon, táskájukon, csizmájukon, bakelitlemezről hallgattak zenét, és szemmel láthatóan várakoztak valamire. A park bejáratánál plakát hirdette: az esemény a Valószínű jövő (Viitorul probabil) projekt része.










A három hónapos interdiszciplináris projektet az AltArt Alapítvány szervezte, és célja az volt, hogy a köztér újfajta látásmódját honosítsa meg. “Szociológusokkal, műépítészekkel, urbanistákkal először felmértük, hogy ennek a zónának, amelynek száz éve hatalmas szociális dinamikája volt, most melyek a fejlődési trendjei" – magyarázta a Transindexnek Szakáts István, az alapítvány elnöke.




"Utána a felhalmozott interjúanyagokra, kutatási dokumentumokra rászabadítottuk a művészeket, akik létrehoztak különböző köztéri intervenciókat” - tette hozzá. A projekt zárórendezvényének egyik fő mozzanata


a formabontó útikalauz kiosztása

volt: a negyed térképével együtt a jelenlevők mp3 formátumú hangfájlokat kaptak. A térképen látható, illetve a járdákra stencilezett betűknek egy-egy hangfájl felel meg, amelyeket végighallgatva a lakóknak az illető hellyel kapcsolatos emlékei elevenednek meg.

“Újrahasznosítottuk azokat az interjúdarabokat, amelyeket a szociológusok készítettek első körben, és átdolgoztuk őket, hogy a negyedet leíró audio guide-ot állítsunk össze belőlük – mondta Szakáts István. – Van egy összekötő szöveg, de amikor az ember bejárja a negyedet, és meghallgatja a fájlokat a különböző kulcspontokon, a helybéli emberek hangját hallja, amint a saját életüket mesélik, a teret leírják.






Szerepel bennük a park, itt rengeteg minden történt: játszóterek voltak, szociális élet folyt, alkudoztak, kicsit odébb van a piac, ahol a hóstátiak főszerepeltek, vagy a híd, ami eredetileg gyaloghíd volt. A hátunk mögött volt valahol a Nagy Feri nevezetű kocsma, az volt a világ közepe, ott minden este késeltek, verekedtek, kibékültek, szerettek, összevesztek. Nagyon érdekes, hogy a legtartalmasabb audióanyag a kocsmáról szól, pedig az már húsz éve nem létezik. Figyelemre méltó volt


a zóna nemzetiségi sokszínűsége:

zsidók voltak, magyarok, románok, cigányok, de az elbeszélők eléggé egyöntetű véleménye szerint soha fel nem merült, hogy utálják egymást. Mindenkinek jól meghatározott szociális szerepköre volt az etnikai azonosságán túl. Számomra például megható, amint a vénasszonyok elmesélik, hogy jöttek a cigánynék összeszedni a régi ruhát, amit kótyavetyéltek itt a piacon, de hogyha nem volt kimosva, nem vették el.”






Az estet Lajos Lehel Halló (Alo) című performansza zárta: sötétedés után, a park kőkockái között meggyújtott fűben cikkcakkos vonalak rajzolódtak ki. “Az ellenőrzött égetéssel okozott sérülés nem tekinthető sem destruktívnak, sem konstruktívnak, hanem célja a változtatás, az illető urbánus tér belső értékei fölötti meditáció” - fogalmazott a művész a performansz alkalmával osztogatott lehúzóson.

Aki sétára indulna az útikalauzzal, bármikor megteheti: az audio-fájlok és a térkép internetről is letölthetők. A projekt során összegyűlt anyagot a szervezők könyvben is ki szeretnék adni, és tervbe vették azt is, hogy interaktív CD-n adják ki az útikalauz hanganyagát.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS