EU-RO. CONFORM – The revenge of the blender, azaz A turmixgép bosszúja címmel nyitották meg tegnap délután Ferenczy Botond Tamás és Szabó András közös kiállítását a kolozsvári Insomnia kávézóban.

	Ferenczy Botond és Szabó András

A kiállítás főcíme egyben annak a tizenkét tárlatból álló sorozatnak is címe, amely Gödri Alpár egy vidéki bárányvágást bemutató fotókiállításával indult. “A dühös és tartalmas sorozat célja bemutatni, milyen Románia az egyesült Európa peremén” – mondta Dorel Găină, a Művészeti és Design Egyetem professzora.

A teret óriásira kinagyított ceruzarajz uralja az 1989-es forradalomról (egyébként nem kell nagyon mélyrehatóan ismerni a két művészt ahhoz, hogy rájöjjön valaki,


hol végződik egyikük és hol kezdődik másikuk alkotása).

A rajzot a kilenc éves Szabó András rajzolta, pontosan húsz évvel ezelőtt készült – 2009-es közszemlére tétele pedig elmés fricska a rendszerváltás évfordulójára szervezett emlékünnepségekre.

	A forradalom a 9 éves Szabó András szemével

	Ceaușescu

	Andrásográfiák

Dorel Găină Andrásográfiáknak nevezi a művész barna papírra készült, karikatúrára és gyermekrajzra egyszerre emlékeztető alkotásait. “A negatívból pozitívat, a pozitívból negatívat csinál” - jellemzi a rajzokat, és felhívja a figyelmet az azokat kísérő szavakra, mondatokra, egyféle vizuális kalligráfiáról beszél.

Hozzáteszi, a rajzok azt mondják el: kik vagyunk, mivé váltunk 1989 óta, és azon művészek közé sorolja Szabó Andrást, akik rájöttek, hogy a rajz univerzuma nagyon tág, kár volna egyetlen kis szeletet kiragadni belőle.

Ferenczy Botond képregénykockákra emlékeztető műveit, amelyek színpompás szigetnek tűnnek a minimalista Andrásográfiák között, Dorel Găină kis ajándékoknak nevezi. “Ferenczy


ezúttal falként és nem festővászonként kezeli a falat,

mesékkel népesítve be azt” – fogalmaz. Hozzáfűzi, a szürke univerzumából és a színek robbanásából táplálkozó képek a nézőnek gyermekkori emlékeit juttatják eszébe, amelyeket azonban már felnőtt hangján mond ki.

Ugyanakkor hangsúlyozza, a képek lényegbevágó igazságokat hordoznak, egyszerre tükrök és ellentükrök, amelyekben a szemlélő önmagát látja viszont. Szántai János író elárulja, ezúttal megtiltotta Ferenczy Botondnak, hogy teljes falakat vegyen birtokába, így csak szurrogátumokat hozott magával. És felhívja a közönség figyelmét egy véletlenszerű installációra, amelyet az egyik jelenlévő pólójának felirata alkot a falon látható képekkel együtt.

	Szigetek az Andrásográfiák között

	Futuro-infantilis művészet

	Installáció

“A művészek érdekes ívet futnak be önnön művészetüktől a barlangrajzokig” - mondja Szántai, miután tisztázza: amatőri minőségében szól hozzá a kiállításhoz. Megemlíti, hogy a méltatásokban gyakran nevezik gyermekinek a két művész stílusát – Ferenczy stílusát futuro-infantilis művészetnek, Szabóét naivo-infantilis művészetnek nevezi.

És hozzáteszi, mivel a művészek egyike már fiatal apuka, másikuk pedig hamarosan az lesz, gyermekeik valószínűleg marha jól fogják érezni magukat ebben a művészi világban.