2018. november 20. keddJolán
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Értelemszerűségek és meglepetések az Alter-Native-on

Fülöp Noémi 2009. november 09. 18:25, utolsó frissítés: 2009. november 10. 15:39

Az emlékezetes poénok, a váratlan kontrasztok és a könnyfakasztó színészi alakítások sem hiányoztak a vásárhelyi rövidfilm-fesztiválról.



A marosvásárhelyi Kultúrpalota folyosóján, a bőrfotelekben, kezükben illatos teákkal elnyújtózó, a bent pörgő rövidfilmek néma változatát egy tévéképernyőről figyelő fesztiválozók: enélkül a kép nélkül nem is Alter-Native az Alter-Native. A 17. kiadásánál tartó nemzetközi rövidfilm-fesztiválon alig változik valami évről évre – sokan ezt róják fel a rendezvény legnagyobb hibájának, bár annak is megvan a varázsa, ha az ember


idén is megtalálja ugyanazt, ugyanott, mint tavaly.

A tegnap este zárult fesztiválon már a szerdai este vetítésekre megtelt a nagyterem, és ez így is maradt vasárnapig, bár azt a zsúfoltságot, amikor már a lépcsőn sincs hely, a folyosón pedig mozdulni sem lehet, még hétvégén sem tapasztaltuk. Első este lépett fel egyébként a legismertebb zenész a koncertfelhozatalból: Hobo Circus Hungaricus című produkcióját hallhatta a közönség.


Lakatos Róbert kereszttűzben a Bahrtalo! vetítése után
<br />
<i>Fotó: Kún Ákos</i>Lakatos Róbert kereszttűzben a Bahrtalo! vetítése után
Fotó: Kún Ákos

A hétvége egyik fénypontja Lakatos Róbert Bahrtalo! című filmjének pénteki vetítése volt, ami alatt kiürült a folyosó és a kisterem, és amely után a rendezővel is találkozhatott a közönség. Sokan voltak kíváncsiak a szombaton vetített Cealaltă Irina (A másik Irina) című filmre is, amelynek rendezője, Andrei Gruzsniczki a zsűriben is részt vett.

Gruzsniczki pörgős, általános érvényű, de közben a romániai realitásban nyakig elmerülő, valós tényeken alapuló történetet mesél el. Andrei hiába várja haza feleségét, Irinát, aki állítólag munkaügyben utazott haza Egyiptomba – a hatóságok szerint a nő öngyilkos lett. Az első látásra maflának tűnő biztonsági őrnek több rendbéli hivatalnokok érzéketlen mosolyán kell keresztülvergődnie magát ahhoz, hogy


kiderítse, tulajdonképpen mi is történt a feleségével.

Váta Loránd válaszol
<br />
<i>Fotó: Kún Ákos</i>Váta Loránd válaszol
Fotó: Kún Ákos
A Gárdos Péter rendezte Tréfát sokan már csak azért sem hagyták volna ki, mert Váta Loránd játszik benne – a film után viszont a legtöbben egyetértettek abban, hogy amúgy is kár lett volna kihagyni. A Kosztolányi novelláján alapuló történet századfordulós papi kollégiumban játszódik, ahol a kiskamasz fiúk és a nevelők közötti állandó feszültség első perctől tragédia megtörténtét vetíti előre. És a nyomasztó hangulatot még a barnás tónusú képek líraisága sem enyhíti.

Nem hiányoztak a világ különböző tájain zajló fesztiválok programjából ízelítőt nyújtó válogatások sem – míg a beharangozottnál rövidebb Mediawave-válogatás csak hiányérzetet hagyott a nézőben, a baszk Kimuak fesztiválról érkező rövidfilmek esetében sajnáltuk, hogy itt, most esélyük sincs díjat kapni.


>> A díjazottak >>


Bár díjat a brit Eva Weber The Solitary Life of Cranes (Az emelődaruk magányos élete) című rövidfilmje sem nyert, nem egy néző említette a fesztivál legjobb pillanataként a 27 perces produkciót.


Mit csinál egy darukezelő a magasban töltött hosszú órákban?

A kérdésre a festői képek bőbeszédűsége és a szereplők szűkszavúsága közötti kontraszt válaszolt. Hogy Bertóti Attila Ariadné fonala című rövidfilmje ott volt a díjazottak között, az ugyanolyan értelemszerűnek tűnt azoknak, akik először látták az animációt, mint azoknak, akik a TIFF-ről, a KAFF-ról (vagy máshonnan) már emlékeztek rá. És azon sem lepődött meg senki, hogy az Oil (Olaj) című rövidfilm iráni rendezője, Taha Karimi sem ment haza üres kézzel.

A teltház nem volt ritka, a zsúfi annál inkább
<br />
<i>Fotó: Kún Ákos</i>A teltház nem volt ritka, a zsúfi annál inkább
Fotó: Kún Ákos

A sárban cuppogó, az olajat őskori módszerekkel kitermelő, fehér műanyag kannákban cipelő és feketén értékesítő, koldusszegény irakiakat látva bárki elhiszi, hogy a film alcíme (Olaj. A városunk rákja) legkevésbé sem túlzás. Húsz perc azonban kevés annak megértésére, hogyan történhetett meg, hogy a kitermelés nyereségéből a helybélieknek csak töredékek jutnak, és miért kellett a kitermelés beindítása után a kurd lakosságnak elvándorolnia Kirkuk vásorából?

Ehhez képest a zsűri különdíját kiérdemlő Vallomás (a magyarországi Pápai Pici rendezésében) története egyetlen mondatban is leírható lenne.


Ez azonban lelőné a poént,

ami az apa és az elvált feleségnél élő, majdnem-felnőtt lány közötti lassú, meg-megtörő beszélgetésből kibontakozik a film végére. Lukáts Andor és Tóth Orsolya alakítása pedig a szó szoros értelmében könnyfakasztó.

Timur Ismailov fődíjas filmje, a Bingo a külföldről érkező illegális munkavállalók lassan közhelyessé váló témájához nyúl – azonban szerencsés kézzel. Egy orosz, egy csecsen és egy moldovai cigány építőmunkás közötti sokrétegű viszonyt tárja fel alig néhány képben, hogy aztán egyetlen esemény kapcsán egyértelművé tegye: az emigránsok élete Nyugat-Európában pókfonálon függ, amely bármelyik pillanatban elszakadhat.

Sergiu Voloc (balra) - háttérben Sipos Levente fesztiváligazgató
<br />
<i>Fotó: Kún Ákos</i>Sergiu Voloc (balra) - háttérben Sipos Levente fesztiváligazgató
Fotó: Kún Ákos

A fődíjat a film főszereplője, a valóságban is a Moldova Köztársaságból származó Sergiu Voloc vette át, akinek vízumját a szervezők elmondása szerint a Chisinău-i konzulátuson töltött két nap árán, a fesztivál kezdete előtt egy nappal sikerült megszerezni. A fiatal (és szemmel láthatóan meghatódott) színész a díj mellett azt is megköszönte, hogy alkalma volt a fesztivál nemzetközi filmkínálatát végignézni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS