Beszédből világ: felettesei “megkerülése” miatt rúgták ki a szerkesztőt
B. D. T. 2009. november 17. 13:29, utolsó frissítés: 23:35Az amerikai magyarokról szóló kötetről a Miniszterelnöki Hivatal állásfoglalást várt, ám meg sem keresték a Magyar Szociológiai Társaságot, hogy véleményezze azt.
A Transindex néhány hete összefoglalót közölt a Beszédből világ – Elemzések, adatok amerikai magyarokról című kötet körüli botrányról. A kötetet – hitelt adva egy amerikai magyar újság főszerkesztője rágalmainak – egy ideig “zárolták” a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal illetékesei, majd újra terjesztésre került, ám szerkesztőjét, Papp Z. Attilát – aki egyébként a MeH felsőoktatási referense volt – időközben kirúgták.
A kötetet és szerkesztőjét vehemensen bíráló Bartus László azt vetette a szerkesztő szemére, hogy egyes, a kötetben megjelenő interjúalany-vélemények a rágalmazás kategóriájába tartoznak, és az érintetteket meg sem kérdezték; illetve egyes amerikai magyar lapok, személyek nem szerepelnek a kötetben. Bartus László hitelrontásért pert helyezett kilátásba, fenyegette a szerkesztőt, és többek közt a Magyar Szociológiai Társaság (MSZT) és más (nem szakmai) autoritások elítélő véleményére hivatkozva (mások mellett egy Törzsök Erikának, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya akkori főigazgatójának írt, Papp Z. Attilát gyalázó levélen keresztül) elérte, hogy a köteteket ne terjesszék. Mikor kiderült, az MSZT nem szándékozik etikai bizottság elé citálni a szerkesztőt, és a per is csak fenyegetés marad, a szerzők hozzájuthattak a vaskos kötet példányaihoz.
Megkerestük a "zárolásos" ügyben érintett szereplőket, döntéshozókat. Többek közt megerősítést nyer, valóban felettesei “megkerülése” miatt rúgták ki a kötet szerkesztőjét; de kiderül az is, a MeH-től meg sem keresték a Magyar Szociológiai Társaságot, hogy véleményezze a “pletykagyűjteménynek” titulált, több mint 50 interjú elemzését is tartalmazó, félszáz oldalas kötetet.
Előző cikkünk itt olvasható:
>> Beszéd helyett botrány, majd elhallgatás: egy kutatás mostoha sorsáról. Az amerikai magyarokról elemzéseket és adatokat közlő kötetet „zárolták”, majd „kiszabadították” ugyan, de szerkesztőjét kirúgták. >>
Papp Z. Attila a Regio folyóiratban közölt “öntényfeltáró riportot” az ügyről (itt részletesen válaszol az amerikai magyar értelmiségiek bírálatára is, az erre alapozó Transindex-összefoglalót lásd itt). Megkeresésünkre Zilahi László, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya főigazgató-helyettese elküldte a Regionak október 29-i keltezéssel írt helyreigazítási kérelmet.
Papp Z. Attila megkeresésünkre jelezte, a MeH “helyreigazítási kérelme” a tények szintjén voltaképpen nem igazít helyre semmit sem, amit ő a Regioban leírt.
"Noha Zilahi (vagy a fentiek alapján akár Törzsök) levele tartalmi tévedéseket is tartalmaz, valójában megerősíti az alapállításokat: a MeH (Törzsök és Gémesi jóvoltából) egy messziről is lerívó gyalázkodó megkeresésre döntött egy könyv nyilvánosság elől való elzárása mellett. Ráadásul ahelyett, hogy (Bartus kifejezésével élve) 'a MeH illetékesei' munkatársukat megvédték volna egy ilyen helyzetben, sem informálisan, sem formálisan nem voltak hajlandók eme bölcs, demokratikus döntésükről tájékoztatni akkori kollégájukat. És ha ezt mint kutatásvezető - többek között kollégáimmal vállalt szolidaritás okán is - szóvá tettem különböző fórumokon, az a MeH illetékesei 'feljelentésének' számít, akkor az azt jelenti, ezeknek a személyeknek valamiféle takargatnivalójuk volt az üggyel kapcsolatosan. Miért nem vállalták hónapokon keresztül nyíltan és korrekten is döntésüket?" – teszi fel a kérdést a szerkesztő, aki hamarosan bővebben (de megígérte, “a nemzetpolitika napszámosai munkaidejét nem megterhelve, ezúttal nem 38 oldalban”) is reagál a fenti nyilatkozatra.
Magyar Külügyi Intézet: a kötet csupán elszámolási kérdés volt
Hogy a MeH a megrendelő vagy legalábbis “felhasználó”, az tény, ám a köteten – a nyilatkozat állításával ellentétben – nem is szerepel a Miniszterelnöki Hivatal neve. A Magyar Külügyi Intézet szerepel kiadóként, és az MKI fizette ki a kutatói jogdíjakat is (a szerkesztésért egyébként Papp Z. Attila nem kapott pénzt). Persze, mint ahogy Terényi János, az MKI igazgatója is elmondta, az MKI kiadóként való feltüntetése csupán formalitás volt. A Magyar Külügyi Intézet voltaképpen “megörökölte” a Beszédből világ kötet kiadásával járó teendők adminisztratív részét az időközben megszűnt Teleki László Intézettől – hangsúlyozta a Transindex megkeresésére.
Az MKI-nak semmiféle tartalmi, szerkesztői beleszólása nem volt, pusztán a kötet szerzőinek kifizetését eszközölte, a projektet szakmai szempontból gondozó Miniszterelnöki Hivatal teljesítésigazolása alapján – mondta Terényi. A Magyar Külügyi Intézet nem foglalkozik könyvkiadással és könyvterjesztéssel, következésképpen nem is „zárolhatta” a szóban forgó kötetet – tette hozzá. Csupán arra kaptak utasítást 2008 októberében, hogy ne küldjék át a MeH-be a megmaradt példányokat addig, amíg a kötet szerkesztője és a perrel fenyegetőző Bartus László között valamiféle megegyezés nem születik. Minderről Terényi szerint az MKI vezetése személyes találkozó során tájékoztatta a kötet szerkesztőit.
Ám Papp Z. Attila szerint ez nem teljesen igaz: az említett, 2008. októberére datálható „MeH-utasításról” nem tudott, arról az MKI nem tájékoztatta, számára csak 2009 február-márciusban derült ki egyértelműen, hogy a kötetek „zárolásának” oka a MeH vezetőinél keresendő.
Terényi hangsúlyozta, intézete nem foglalkozik az amerikai magyarsággal mint kutatási témával, ők soha nem foglaltak állást a kötet tartalmára és a kutatás szakmaiságára vonatkozóan, számukra a Beszédből világ csupán elszámolási kérdés volt, és soha nem is kérte tőlük senki, járjanak utána, mi is a helyzet a kifogások igazságtartalmával kapcsolatban. A cél az volt, hogy a kötetek a megrendelőhöz kerüljenek, ezért Terényi is azt szorgalmazta, hogy amint lehetséges, a MeH vegye azokat át az intézettől, ami 2009. április 10-én végülis megtörtént. Miután a köteteket elvitték, az intézet vezetője nem is követte a fejleményeket.
A Magyar Szociológiai Társaságtól nem kértek véleményt
A MeH-nek egyébként a kutatókkal és szerkesztővel közvetlenül nem is volt szerződéses kapcsolata. Ugyanakkor a MeH a megrendelő pozíciójából hirtelen távolságtartó felsőbb hatalommá vedlik át, amikor Bartus László vádjainak (pl. hogy a szerzőt a Magyar Szociológus Társaság etikai bizottsága elé akarják citálni) hitelt adva elhatárolódik a kötettől, és bár ezt nem nevezi „zárolásnak”, megtiltja a szétosztását „valamilyen formájú megegyezés, kiegyezés, vagy legalább a Magyar Szociológiai Társaság állásfoglalásáig”.
Papp Z. Attila szerint nemhogy hónapokon keresztül nem magyarázták el ennek okát, hanem elutasították próbálkozásait a helyzet tisztázására. Rejtély az is, miért vártak a Magyar Szociológiai Társaságtól állásfoglalást a kötetről, ha nem is kértek ilyesféle szakvéleményt. Az már csak a jéghegy csúcsa, hogy az MSZT-nek nem is létezik semmiféle „etikai bizottsága”.
“A MeH nem keresett meg bennünket sem szóban, sem írásban. Papp Z. Attilával beszéltünk és leveleztünk. A Magyar Szociológiai Társaság nevéből következően nonprofit civil szervezet, nem kamara, tehát etikai jellegű állásfoglalást nem adhat ki. A honlapon (www.szociologia.hu) az etikai kérdésekkel kapcsolatban az Alapszabály záradékában jelezzük, társaságunk a nemzetközi szervezetek (ISA, ESA) etikai kódexét tekintik irányadónak, valamint a nemzetközi tudományos gyakorlatban elfogadott normákat. Mi ennek szellemében kutatunk, dolgozunk, és etikai bizottságot nem működtetünk. A kötettel kapcsolatban is azt az álláspontunkat fejtettük ki, hogy szakmai fórumon, a nyilvánosság bevonásával érdemes a félreértéseket tisztázni.
Magam részéről 2009. május 6-án részt vettem egy olyan, az MTA által szervezett – nemzetközi fórumok képviselőit is felvonultató – könyvbemutatón, ahol több szaktudomány képviselője – közöttük magam is – kifejtettük véleményünket a könyvről. A kutatás tartalmát, módszertanát megalapozottnak tartottam, az elemzést tárgyszerűnek, amelyről a hozzászólásomban is hasonlóképpen nyilatkoztam” – írta megkeresésünkre Tibori Tímea, a Magyar Szociológiai Társaság titkára, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének tudományos igazgatóhelyettese.
Legfőbb bűn: a hierarchia iránti tiszteletlenség
A MeH-nyilatkozat legérdekesebb része, amikor Papp Z. Attila elbocsátásának valódi oka kerül elő. A kutató a Regioba írt „öntényfeltáró riportban” egyébként le is írja, az ok feltehetőleg az, hogy miután a kötet szerzői a Beszédből világ „kiszabadítását” szorgalmazó közös levelükre hetekig nem kaptak választ Gémesi Ferenc államtitkártól, Papp Z. Attila elküldte ugyanezt a levelet Kiss Péter akkori kancelláriaminiszternek. Időben ugyan ezt követően, de kérdés, hogy a levél hatására-e, a kötet elzárt példányaihoz végül a szerzők hozzáfértek, így idén tavasztól végre a szakma is érdemben foglalkozhatott a kötettel. Ezt a gesztust nyilvánítja a nyilatkozat a feljebbvalók „alaptalan feljelentésének”.
A Transindex Kiss Péter társadalompolitikai koordinációért felelős minisztert, a kötet “zárolása” és “kiszabadítása” idején hivatalban lévő kancelláriaminisztert is megkereste: “Tisztelettel felkérjük, fejtse ki álláspontját az ügyről: indokoltnak tartja-e egy munkatárs (aki történetesen az említett kutatás vezetője is volt) jelzett “engedetlenségét” elbocsátással büntetni, illetve mit gondol arról a vezetői logikáról, amely a megrágalmazott alkalmazott védekezésének nem ad helyet, munkatársát nem védi meg a többek között halálos fenyegetéseket is tartalmazó gyalázkodásoktól, ráadásul elhallgatja és bünteti a kötet nyilvánosság előli elzárása ellen tiltakozó hangokat? Tudatában vagyunk annak, hogy Ön még a kötet körüli botrány lezárulása előtt távozott a MeH-ből, ám érintettként, sőt mint vezető szocialista politikus, társadalompolitikai koordinációért felelős miniszter lényeges volna állást foglalnia ebben az ügyben.” November 7-én e-mailben feltett kérdéseinkre azonban a miniszter cikkünk közlése időpontjáig nem válaszolt.
Fontosnak nevezte a kötet ismeretét a washingtoni nagykövetség
A Transindex megpróbált még egy tipikus “igazam van, mert xy, aki nagy ember, szintén így vélekedik” típusú érvet leellenőrzini. Az amerikai magyar újság főszerkesztője egy cikkében többek közt a washingtoni nagykövetségre is hivatkozik: “A washingtoni nagykövetség tavaly ősszel jelezte a Külügyminisztériumnak, hogy szakmailag elfogadhatatlan. Polgár Viktor, New York-i főkonzul hasonló jegyzéket küldött a külügynek: a külszolgálatról szóló fejezet méltatlan a magyar diplomáciai karhoz.” (Bartus László: Beszédből hazugság, ÉS. Erre egyébként a kötet szerkesztője is reagált.)
Megkerestük a washingtoni nagykövetséget és a főkonzult is, hogy mi az igazság ezen lesújtónak beállított “hivatalos vélemények” körül. A főkonzul nem reagált, ám a nagykövetségről olyan értelmű nyilatkozatot kaptunk, miszerint pozitívan vélekednek a kötetről. A nagykövetség nevében Szörényi András sajtóattasé válaszolt.
“A Beszédből világ – Elemzések, adatok amerikai magyarokról című kötettel kapcsolatos kérdésére válaszul tájékoztatom, hogy nyilvántartásunk szerint a nagykövetség olyan írásos jelzést küldött a minisztériumnak, hogy amennyiben az említett kötet megjelenik, és a Külügyminisztérium rendelkezik majd példányokkal, annyiban azokból Washingtonba is küldjenek, mivel a kötet ismerete fontos az itteni munka szempontjából” – szólt a válasz azon kérdésünkre, valóban "jelezte-e" a nagykövetség, hogy a kötet “szakmailag elfogadhatatlan”, és hogy foglalkoztak-e a nagykövetségen bármilyen módon a kötettel.
Bartus László egyébként október 29-i e-mailes felkérésünkre, miszerint “mint az eseményekben, döntésekben érintett/cselekvő módon szereplő személyt tisztelettel felkérjük, fejtse ki álláspontját az ügyről, annak következményeiről, a lehetséges tanulságokról”, azóta sem reagált.