2017. október 23. hétfőGyöngyi
11°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Világvége-verziók: melyik a legoptimistább?

kérdezett:Gy. A. 2010. január 07. 10:05, utolsó frissítés: 2010. január 15. 10:08

Hubbes László-Attila apokalipszis-szakértővel beszélgettünk arról, mit tudhatunk, mit sejthetünk és mit remélhetünk.



A világvége körüli, időre-időre feléledő pánikot legutóbb Roland Emmerich 2012 c. filmje élesztette fel. A katasztrófamozi a túlélők heroikus harcát mutatja be a világvégén, annak minden kötelező elemével: földrengésekkel, vulkánkitöréssel, mágnesespólus-cserével és szökőárral. Ahogy azt állítólag a maja kőnaptárak pont 2012. december 22-re megjósolták.

Természetesen nem aggasztotta különösebben a film készítőit, hogy a majáknál szó sincs olyasmiről, hogy vége lenne a világnak: mindössze arról, hogy az időszámlálást megközelítőleg 5125 évente újból kezdik.


A NASA-nak magyarázkodnia kellett

Tavaly ősszel a Sony Pictures több irányból is kritizált, agresszív pánikkeltő médiakampányba kezdett. A film vírusmarketingje részeként megpróbálta úgy beállítani, mintha tudományos tény lenne, hogy 2012-ben mindennek vége. Az állítólagos The Institute for Human Continuity (IHC) által üzemeltetett hamis honlapot is létrehozott, ahol áltudósok érveltek, és kitalált bizonyítékokat mutattak be a vészesen közelgő apokalipszis mellett. Sőt: itt fel lehetett iratkozni a túlélők lottójára is.


Megtévesztő információkkal nyomultak minden létező csatornán: a Twitteren, a Youtube-on, a Facebookon – de volt blogja a főszereplő karakternek is. Az októberi nagy tévékampányukban már nyílt lapokkal játszottak, közel 450 amerikai kábel- és tévécsatornán keresztül több mint 110 millió nézőhöz, vagyis az amerikai családok 90%-ához jutott el a 2 perces apokalipszis-előzetes.

2012 promóció

Ezt követően a NASA-hoz is több száz e-mail érkezett olyanoktól, akik bedőltek a vészjóslatnak, és a 2012-es világvégéről érdeklődtek. David Morrison, az űrügynökség egyik kutatója szerint a film marketingje visszaélt az emberek félelmeivel. Az asztrobiológus egy új online rovatot is indított, hogy megválaszolja a 2012 és titokzatos Nibiru bolygó érkezése körüli kérdéseket. (A Nibirut állítólag még a sumérok fedeztek fel, de a NASA titkolja a létezését, és szintén 2012-ben csapódik majd be a Földbe.)


Amitől a csillagászok is tartanak

De ha a Nibiru nem is, valami más mégis veszélyesen közel kerülhet bolygónkhoz – ezt a tényt az űrkutatók is elismerik. Viszont azt állítják, hogy találnak rá megoldást. Jelenleg a legveszélyesebbnek a 2004-ben felfedezett Apophis aszteroidot tartják, amelynek kapcsán felmerült, hogy 2029-ben 2,7%-os valószínűséggel ütközni fogunk. Később az évet kitolták 2036-ra, és az NASA új számításai szerint a valószínűség is 1 a 45 ezerhez arányúra csökkent.

Egy kb. 300 méter átmérőjű, 200 millió tonnás vas és irídium tömbről van szó, ami, ha óceánba csapódna, óriási szökőárakat keltene, amelyek a szárazföld belsejéig is elérnének, a szárazföldön pedig hatalmas krátert hagyna maga után, nem beszélve a sűrű porfelhőről. Egyébként a Naprendszerben kb. 4500, a Föld pályáját keresztező aszteroidát tartanak számon, ezek közül közel 2000 egy kilométernél nagyobb – ezek az igazán veszélyesek.

Hubbes László-Attila a Sapientia EMTE Csíkszeredai Kara Társadalomtudományi Tanszékének adjunktusa. A BBTE bölcsészkarán védte meg a doktori disszertációját apokalipszis témában, amelynek átdolgozott változata Látomások a végső dolgok bűvöletében címmel két éve könyv formájában is megjelent a Mentor kiadónál. Vele beszélgettünk.

Egy amerikai filmnek köszönhetően újra divatos „szakma” lett a tied. Pontosan mióta és miért foglalkozol éppen a világvégével?

H.L.A.: Szakmának nehezen tudnám nevezni, de a világvége témája valóban éppen újra divatos. Pedig már lankadni látszott az ezredforduló meg az Y2K körüli kavarodás elültével. De divatosnak is csak annyiban tartanám, hogy a médiában szeretnek foglalkozni vele, szívesen csevegnek róla egymás közt az emberek, vagy előszeretettel kattintanak rá az ilyen tartalmakra a világhálón. Szakszerűen foglalkozni vele nem divat – legalábbis Európának ebben a keletibb felében, hacsak nem számítjuk a teológiát, ami hivatásból figyel rá.

Szándékosan fogalmaztam úgy, hogy figyel, mert a történelmi egyházak hosszú ideje gondosan kerülik a világvége-spekulációkat. Néhány évtizede valóban szakszerűen és következetesen foglalkozik vele több diszciplína is, elsősorban a vallástudomány, és különösképpen az angolszász, a tengerentúli egyetemeken – ott apocalyptic studies a neve. De nem elhanyagolandó a frankofón vagy a német szakirodalom hozzájárulása sem.

Amikor mintegy 17 évvel ezelőtt bemerészkedtem az apokaliptika világába, akkor csodabogárként néztek rám, és ma is inkább különcnek számítok a magam érdeklődési körével. Divat a világvégét lesni, de nem csábító komolyan foglalkozni az apokaliptika vizsgálatával, ami ennek a gondolkodásnak a forrása.

Engem valójában nem önmagában a világvége érdekelt. Egyetemi hallgató koromban, Hénoch apokalipszise olvastán merült fel bennem a kérdés a művészet, az irodalom kapcsán: hogyha van tragikum, és van komikum, akkor hogyan lehetne minősíteni az emberiség pusztulását megjelenítő műalkotásokat, és vajon használhatnánk-e azokra az apokaliptikus jelzőt? Esztétikai kategóriát akartam faragni egy teológiai fogalomból, ugyanis az apokalipszis az nem a világvégét jelöli, hanem eredeti jelentése szerint kinyilatkoztatás; csak másodlagosan ragadt rá a Jelenések könyve nyomán a „világvégiség”.

(fotó: flickr.com/spike55151)


Melyek a leghíresebb világvége-verziók?

Van egy alapvető különbség a világ elmúlásáról való gondolkodásban Kelet és Nyugat között. Sok ókori és keleti – meg ó-amerikai – műveltségben az időt körkörösen fogták fel, és ebből következően a világ is újra meg újra elpusztul, majd újjászületik. Ezzel szemben, Perzsiától nyugatra, az egyistenhittel járó csatolt áru a történelem vonalszerű felfogása. Az időnek, a világnak van egy kezdete, és van egy vége: teremtés és végítélet.

Mégis, a zsidó-keresztény hagyományban talán a leghíresebb világvége egy olyan világpusztulás, ami már lezajlott: az özönvíz. Ellentmondásos helyzet, mert érvényteleníteni látszik az egy teremtés – egy világ – egy vég elvét, de a szent hagyományokkal nem javallott ésszerűségi vitákba bonyolódni.

A másik legismertebb világvége, amit még a gyerekek is tudnak – hála a rajzfilmiparnak és az ismeretterjesztő csatornáknak –, az őshüllők jura-végi kipusztulása. Nemcsak a tudományos, anyagelvű tanok sulykolása ez a fejlődéselméleti történet, hanem, mint Lucian Boia írta, egy kicsit önmagunk visszavetített gyászolása volt az ezredfordulós szorongások között.

A régi európai népeknek is megvolt a maguk végtörténete, most csak kettőt említenék: a germánok a Ragnarök mítoszában a világ fagyhalálát, és az istenek alkonyát énekelték meg; a görögök több változatot is regéltek, a hésziodoszi egyre romló világkoroktól kezdve a hérakleitoszi világégésekig, amelyek inkább a világévek örökkön elpusztuló-megújuló indiai tanára emlékeztetnek.

Az „igazi” világvégék azonban a jövő történetei. A perzsa Avesztában a végső időkben csapnak össze egy kozmikus háborúban a jó és a gonosz, Ahura Mazda és Ahrimán erői, hogy végül a jó győzzön, majd a tisztátalan világot elpusztítva egy szép új világot teremtsen az igazaknak. Kisebb-nagyobb eltérésekkel ezt a történetet vitte tovább az ókori zsidó messiási apokaliptika, amely viszont nem minden esetben az egész világ pusztulását és újrateremtését vetítette előre, hanem csupán az idegen hódító hatalmak bűnhődését és Izráel országának megdicsőülését.

A Jelenések könyve, és nyomában a keresztény apokaliptika, majd hasonlóképpen az iszlám is, viszont egyetemességre-törekvéséből adódóan csakis az egész világ pusztulásával és újrateremtésével számolhatott. Természeti csapások, lehulló csillagok, vérré váló vizek, szörnyetegek, mészárlások, pokoli seregek – minden kellék ahhoz, hogy elviselhetetlen és túlélhetetlen legyen. A feltámadó emberiségből csupán a kiválasztottak öröklik majd az újrateremtett paradicsomi világot.

(fotó: flickr.com/713 Avenue)


Mikor maradt el a legutóbbi pontos dátumra megjósolt világvégénk, és mióta léteznek ilyenek?

A dátumszerűen megjósolt világvégék végzete valóban az, hogy el szoktak maradni. Jézus külön is hangsúlyozza, hogy a végítélet napját senki nem tudja, csak az Atya, sőt ellenez minden haszontalan számolgatást a világ végének idejét illetően, mégis a kereszténység története (is) teli van előre beharangozott, majd "dicstelenül" elmúlt végnapokkal.

A nagy világvége-várás korszaka a keresztény Európában, a Jézust visszaváró őskeresztény idők után állítólag az első ezredforduló környéke volt, bár a történészek sokat enyhítettek utólag ezen a befeketítő képen. Fiorei Joachim calabriai apát a tizenkettedik században egy új üdvtörténeti korszak beköszöntét jósolta meg, de nem világpusztulást. A jósolgatások sora igazából a reformáció után indul meg, önjelölt látnokok és prédikátorok révén, csak néhányat említek a százakból: 1524 - Thomas Müntzer; 1715 - Isaac Newton; 1844. március 21, majd október 22 - William Miller; 1910, majd 1914 - Charles Taze Russell.

A huszadik században, főleg az Egyesült Államokban minden évtizedre esik néhány napra pontos jóslat. A második ezredforduló pedig egyenesen melegágya volt a világvége jövendöléseknek – nemcsak keresztény, sőt, nemcsak vallásos indíttatással. Emlékezzünk csak az Y2K pánikra, amely szerint a világ gazdasága, ügyintézése 1999-ről 2000-re váltva egyszerűen összeomlik, mert a számítógépek dátumfrissítése nem volt jól programozva.

A legutóbbi nagyobb port kavaró dátumok - de inkább csak a tengerentúlon - 2007. szeptember 12-13, Marlyn Agee tollából, vagy 2008. április 17. Ronald Weinland könyvében. Az amerikai tévéprédikátorok és követőik valóságos sportot űznek a világvége drámájának kezdetét jelző elragadtatás dátumának találgatásából, amelyet a napi világpolitikai eseményekből következtetnek ki: csodásan kapóra jött nekik 2001. szeptember 11., Afganisztán, a második iraki háború, Izrael gázai offenzívája 2008 decemberében, Obama elnökké választása... Ezek mind jelek, és azt hivatottak jelezni, hogy az Antikrisztus keményen munkálkodik, és már közel az idő az igazak számára.

Hogy miért marad el mégis folyton? Mert a világ nem akkor és úgy ér véget, ahogy az emberek szeretnék. Szerencsére.


Mit kell tudni 2012-ről és a maja naptárról? Mi a valóság és mi a mítosz?

(fotó: flickr.com/oliversphoto)
Nem a maja naptár ér véget, hanem a tizenharmadik ciklus a Hosszú Számításból, amely megközelítőleg éves időszakokban méri a csillagok járását, a tizenhármas pedig, minő véletlen!, náluk szent szám volt. Nagyon bonyolult asztronómiai számítások ezek, de nemcsak a maják készítettek és használtak asztrológiai célokra ilyeneket. A babiloni, a káldeus, az egyiptomi, az indiai vagy a kínai naptárak is véget érnek egy-egy ciklus végén, vagy ahol az agyagtábla, a papirusz, a pergamen eltörött, elszakadt. Minden egyes alkalommal véget kellene érnie a világnak?

Amúgy, a 2012-es dátumért rajongók említik még a babiloniak titokzatos Nibiru bolygóját, amelynek akkoriban kellene ütköznie a Földdel, vagy a napkitörések várható hirtelen felerősödését és a mágneses pólusok megcserélődését. Ez a világvége-időpont jellegzetesen a népszerű New Age mitológia és a legújabb média, az internet terméke. Természetesen, a filmipar sem hagyhat ki egy ilyen népszerű témát, csak idő kérdése volt, hogy mikor vetítik a vonatkozó katasztrófafilmet: és sietni kellett, mert 2012 közel van.


Mi az oka annak, hogy a folyamatosan elmaradt világvégék ellenére, ugyanazok, akik egyszer már rosszul jósolták meg, mégis mindig kitűznek egy következő dátumot?

Ez a kérdés sok fejtörést okozott már. A modern lélektanban használnak egy szép idegen kifejezést: kognitív disszonancia. Ez nem más, mint egy tudati kényelmetlenségérzet, ami erős önigazolásvággyal jár együtt, főként kínos tévedések, hibák után.

Az ötvenes években amerikai szociológusoknak volt olyan szerencséje, hogy éppen egy világvége-váró közösséget beépült kutatók figyelhettek meg. A nagyon zárt kisközösség a beharangozott és várva várt esemény elmaradása után, ahelyett, hogy kiábrándult volna, ellenkezőleg: megerősödött hitében, és hirtelen térítőkampányba lendült. Ha nagyon erős hittel, meggyőződéssel kapcsolódik ez a lélektani jelenség, akkor akárhány téves jóslat sem rendíti meg. A kételkedők pedig mindig lemorzsolódnak.


Véleményed szerint melyik a legoptimistább világvége-forgatókönyv?

A világvége-forgatókönyv az apokaliptikában egyértelműen és mindig optimista! Hiszen a világvége nem csupán egy tüzes-vizes, csillaghullásos tömegmészárlás, ahogy a filmek szeretik bemutatni, hanem egy szent esemény, aminek személyes, erkölcsi vonatkozása is van: szellemi és lelki üdvtörténet. Arról van szó, hogy a jelenlegi, elrontott, gonosz által uralt világnak, minden háborúságnak, nyomorúságnak és szomorúságnak vége szakad, és új paradicsomi világ teremtetik annak a megszabott számú kiválasztottnak, akik igazak és hívek voltak életükben, vagy éppen vértanú-halálukban.

Ez az optimizmus a világnézeti bölcseletbe is átmentődött: gondoljunk a marxi vagy a fukuyamai elképzelésekre a boldogabb jövendőről, itt e földön. De nem mentesek ettől a derűlátástól a világi, a tudományos világvége-forgatókönyvek sem: hiszen a technikai fejlesztések, az űrkutatás, a Marssal való ismerkedés, a genetikai térképezés részben - és félig be nem vallottan - azt szolgálják, hogy az emberiségnek legalább néhány Noéja átmenthető legyen egy másik, messzi világba.


Az apokaliptikus felvetések valóban időnként éppen a tudomány területéről érkeznek, ott van pl. az Apophis kisbolygó példája. Nem teljesen tudománytalan tehát a világvégében gondolkodni?

Nem az. A természettudományok nagyon is számolnak a bennünket, a környezetünket állandóan fenyegető megannyi geológiai, biológiai, vagy kozmikus jelenséggel. És ha a Föld, az emberiség rövidtávon túléli esetleg a globális felmelegedést vagy lehűlést, az elsivatagosodást, az ismeretlen világjárványokat, vagy az üstökösbecsapódásokat, nem szabad elfelednünk, hogy a csillagoknak is megszabott életideje van, és ez alól a mi Napunk sem kivétel. De milliárd években gondolkodni, az maga a végtelenség...


2076-ban vége lesz a muzulmán, 2240-ben pedig a héber naptárnak. Mire számítsunk?

Ha jól működik még az internet, vagy valami ahhoz hasonló hálózat, akkor valami olyasmire, mint most, a 2012-es világvége esetében.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS