“Démoni ragály” a Székely Nemzeti Múzeumban
Bakk-Dávid Tímea 2010. január 25. 16:49, utolsó frissítés: 16:49Többször végigtarolt Európán, a 14. században végzett a lakosság egyharmadával, 30 millió ember halálát okozva. Ha ma pestisjárvány törne ki, 20%-os lenne a mortalitás.
Tünékennyé tette az élet, fiatalság és egészség értékét, nem kímélt öreget, gyereket, családanyát, szegényt vagy gazdagot. Évszázadokra meghatározta az irodalom és a képzőművészetek motívumvilágát. A haláltánc gyakori témája, már-már obszessziója a középkori alkotásoknak, és ezek az ábrázolások a kor emberének általános egzisztenciális tapasztalatának lenyomatai.
A félelem, hogy a Fekete Halál bármikor lesújthat. Amikor nem tudod, hogy másnap reggel továbbra is egészségesen kelsz ki ágyadból, vagy elborzadva fedezed fel magadon a tüneteket: gyulladt, duzzadt nyirokcsomók, magas láz, izomfájdalom, hidegrázás, belső vérzés stb. Ezek a 24-40 százalékos halálozási aránnyal pusztító bubópestis tünetei, ám a cseppfertőzés útján terjedő tüdőpestis ennél sokkal súlyosabb, pár nap alatt az esetek majdnem 100 százalékában halált okoz.
Ilyen és ehhez hasonló adatokat, információkat tudhatunk meg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Sepsiszentgyörgyön is látható vándorkiállításán. A Démoni ragály: a pestis január 22-február 27. között tekinthető meg a Székely Nemzeti Múzeumban.
Négy témakör, a közegészségügy, a művészet, a vallás és az orvostudomány alapján csoportosítva mutatja be a betegség ellen alkalmazni próbált intézkedéseket, gyógyszereket, praktikákat, a korszakban született műalkotásokat, amuletteket, kereszteket. A korabeli tárgyi emlékek vagy szemléltető eszközök mellett a látogatók egy ismeretterjesztő filmet is megtekinthetnek.
1894-ig a pestis valódi okozója – a bolhákban élősködő Yersinia Pasteurilla Pestis nevű baktérium – ismeretlen volt; a fertőzött bolhákat elsősorban a házipatkányok hordozták és terjesztették. Mivel korábban erre a kapcsolatra nem jöttek rá az orvosok, mindenféle elméletek voltak arról, mi okozza a pestist. Isten büntetése az emberiség bűneiért, a csillagok állása, netán a zsidók? Több országban is a zsidókat vádolták a fertőzés elterjesztésével, Európa-szerte pogromok voltak, a bűnbakokat meggyilkolták vagy elüldözték.
Ezen elméletek és magyarázatok között még a miazmás fertőzés feltételezése nevezhető a legtudományosabbnak, miszerint a fertőzött levegő belélegzése által kapható el. A fertőzés megelőzésére volt hivatott az orvosok jellegzetes csőr alakú orral ellátott sisakja, az illatos növények, szantál, tömjén füstölése, tinktúrája és hasonló praktikák. De készült amulett is a pestis ellen; hittek az imák, ráolvasások, böjtölés erejében.
A pestis főleg a nagyvárosokban terjedt, ezért egyrészt “lenullázta” a lakosok akár kétharmadának elhalálozásával a korabeli társadalmi-kulturális vívmányokat, másrészt paradox módon termékenyítőleg is hatott.
“A pestis teljesen felforgatta Európa szellemi, vallási és társadalmi életét. A nagy emberveszteség miatt értékesebb lett a munkaerő, megváltoztak a birtokviszonyok, egyes országokban a társadalom nyitottabbá és jobb módúvá vált. Új vallási mozgalmak, szemléletmódok alakultak ki, megszaporodtak az eretnek-mozgalmak” – áll a kiállításról szóló tájékoztatóban. Megjelennek a járvány elleni intézkedések, a karantén, a vesztegzár; a közegészségügyi rendszer kiépülésével az állam ekkortól kezd egyre inkább beleszólni az egyén életébe; fejlődésnek indul az orvostudomány.
A kiállítást 2008-ban a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium nívódíjjal tüntette ki. Magyar László Andrással, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgató helyettesével a sepsiszentgyörgyi megnyitó után beszélgettünk.
Hogyan született a kiállítás ötlete? Van bármiféle köze a napi aktualitáshoz, teszem azt az újabb és újabb, pandémiával kapcsolatos hisztériákhoz?
Magyar László András: A kiállítás ötlete jó három-négy éve született, akkor még semmilyen sertésinfluenza nem volt, akkor még más halálos járványok miatt rettegtek az emberek. Tulajdonképpen ennek a kiállításnak nem annyira aktualitása, mint inkább folyamatos érdekessége van, hiszen mi abból indultunk ki, hogy a mai modern történelemoktatás, a mai emberek történelemszemlélete nem veszi figyelembe a betegségek és járványok szerepét a történelemben. Nem gondolnak arra, hogy tulajdonképpen a Rákóczi-szabadásgharcot, a 15 éves háborút, a ‘49-es forradalmat járványok zárták le, járványok miatt kellett ezeket befejezni.
Tehát a kiindulási pont az volt, hogy szerettünk volna egy olyan járványt bemutatni, amely estében egyértelmű, a járvány hogyan és milyen módon képes befolyásolni a történelmet, és hogyan képes pozitív hatásokat is gyakorolni. Ez volt az alapgondolat, ehhez próbáltunk anyagot találni. Mivel múzeumunkban megfelelő tárgyi, művészeti és könyvanyag egyaránt volt, ezért döntöttünk a pestis mellett, nem amiatt, mert úgy gondoltuk, ez valamiféle aktualitással bír.
Mégis, állandó téma egy lehetséges világjárvány és annak következményei, rengeteg posztapokaliptikus témájú regény, film születik. Mennyire más a mostani emberek felfogása a világvége-verziókkal kapcsolatban?
Ezek hátterében a pusztulástól, a haláltól való félelem áll, nemcsak a személyes pusztulástól, hanem a család, a környezet pusztulásától. Ez egy alapvető emberi félelem.
Ami más lehet a mai emberek félelmében, hogy ma a vallás és a túlvilági életbe vetett hit sokkal gyöngébb, mint a bemutatott korokban. Látható a kiállításunkon, hogy az akkori emberek a vallásban, hiedelmekben milyen fogódzókat találtak. Ma a vallást a tudomány helyettesíti a legtöbb ember számára, legalábbis Európában. Ez tölti be a szerepet, a megoldást ma a tudománytól várja a világ, ugyanúgy, ahogy a 14. században Istentől várta, hogy megkegyelmezzen az emberiségnek.
Hová költözik február végétől a Démoni ragály?
Csíkszereda, majd még idén tavasszal Marosvásárhely a következő állomás, ezzel véget is ér az Erdély-túra. Onnan Salgótarjánba visszük a kiállítást, majd Debrecenbe. De az is lehet, ennél is tovább tart a kiállítás vándorútja, mindaddig, amíg a tárgyak, illetve mi magunk bírjuk erővel.
Létezik-e hasonló, járványról vagy éppen a pestisről szóló kiállítás európai múzeumokban?
Igen, járványtörténeti kiállítások voltak és vannak, Angliában a Wellcome intézetben, de Németországban is van hasonló kiállítás, Ausztriában is tartottak.
A mi kiállításunk különlegessége az, hogy nemcsak magát a járványt próbálja bemutatni, hanem elsősorban annak kulturális, vallási, közegészségügyi, politikai, nyelvi hatásait. Ebből a szempontból az első a maga nemében.
Mekkora csapat dolgozott a kiállításon?
Tulajdonképpen ketten állítjuk össze Horányi Ildikó kolléganőmmel, természetesen az adott befogadó múzeum rendelkezésünkre bocsátja szakembereit. Az a tapasztalatom, a székelyföldi múzeumoknál az is segít, akinek ez nem lenne a feladata, és nagyon kedvesek, segítőkészek, találékonyak az emberek.
Mi a közönség visszajelzése?
Számokkal tudom bizonyítani, hogy eddig sikeres kiállítás volt: Budapesten mintegy 8000-en látták, Békéscsabán, Szegeden azonban több mint 40 ezren. Ez nagyon nagy szám egy ilyen kis kiállítás esetében. Azt is tudjuk már, hogy Gyergyószentmiklóson majdnem 2000-en, Székelyudvarhelyen ennél is többen nézték, amit én óriási sikernek tartok, tekintve ezen városok lélekszámát. Ha eljönne Budapesten is a lakosság tíz százaléka, nekünk már állami kitüntetésünk lenne.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!