Mesés divat: a szülőt vagy a gyereket kell elvarázsolni?
kérdezett:Gy. A. 2010. január 28. 09:36, utolsó frissítés: 09:36„Ha nem kényelmes, nem veszik fel még egy bemutató kedvéért sem”. Kürti Andrea gyerekruha-tervezővel beszélgettünk többek között arról, mi szabhat határt a fantáziának.
Kürti Andrea a Szatmár megyei Bogdándon született, tavaly végzett a Kolozsvári Művészeti Egyetem divattervezés szakán. Jelenleg Kolozsváron él, ahol gyerekruha-, és színházi jelmeztervezéssel foglalkozik. Mi ezúttal a "meseszerű" gyerekruháira voltunk kíváncsiak.
Mi vonzott a gyerekruhákhoz?
A gyerekruha tervezés ötlete először harmadév elején vetődött fel bennem komolyabban, amikor az egyetemen öt államvizsga témajavaslatot kértek. A dokumentálódás során találtam néhány gyönyörű gyerekrajzot, amelyek meghozták a kedvem a gyerekruha-tervezéshez. A vezető tanáromnak is tetszett a témám, így a gyerekrajzokból és a klasszikus mesékből, mint a Vuk, A diótörő és az Egérkirály, és a valamivel újkeletűbb Lolka és Bolka lengyel rajzfilmből kiindulva született meg az első gyerekkollekcióm, a Play ON.
Miközben ezen dolgoztam, eldöntöttem, hogy továbbra is ezzel szeretnék foglalkozni, mivel számomra sokkal több szabadságot ad, mint például a felnőttruhák tervezése. Felnőttruháknál – legalábbis ha mindennapi viseletről van szó –, az egyszerű darabokat szeretem, itt-ott néhány apró trükkel (például egy érdekes gallérral vagy egy különleges gombolási móddal) feldobva. De például nem élveznék túlságosan futurisztikus kreációkat tervezni, nagy anyagtömegeket használni. Jobb szeretem az aprólékos kidolgozásokat. A gyerekruháknál viszont több mindent ki merek próbálni, és jobban el tudok játszadozni a színekkel és a formákkal.
Mi a véleményed az üzletekben általában kapható gyerekruhákról?
Egyre inkább lehet már találni jó minőségű, ízléses gyerekruhákat, de ezeknek az ára sokszor megközelíti a felnőtt ruhákét, amit pedig egy átlag szülő nem engedhet meg magának. Mivel pár hónap múlva úgyis kinövi a gyerek, és akkor lehet venni a következőt. Valószínűleg ebből az okból kifolyólag az tapasztalható, hogy nagyon sok szülő vásárol a gyerekeinek a piacon, mert olcsóbb, könnyebben hozzáférhető.
Mit gondolsz, a gyerekeknek vagy inkább a szülőknek kell ezeket a ruhákat készíteni?
A gyerekruha tervezésekor a szülő és a gyerek igényeit egyaránt figyelembe kell venni, mivel a szülő veszi meg a ruhát, de a gyereknek kell hordania.
Hány kollekciód készült el eddig, és bemutatták már őket valahol?
Eddig két kollekcióm van készen, egyik a már említett diplomamunkám, amit a kolozsvári Polus Centerben mutattak be, a másik pedig Benedek Elek Az égig érő fa című meséje alapján készült, amelyet a Hagyományok újrahasznosítása program keretén belül Budapesten két helyszínen is bemutattak már.
A ruháid nagyon játékosak, de ugyanakkor kicsit jelmezszerűek. Mennyire szántad őket inkább alkalmi viseletnek?
A ruháimhoz a mesékből és gyerekrajzokból inspirálódok, ez teszi játékossá őket. Vannak kidolgozottabbak, amikben sok a kézimunka, ezek inkább alkalmi darabok, és egyszerűbbek, amiket a mindennapokban is hordani lehet. Mindegyiknek kényelmes a szabása, s próbálok odafigyelni arra is, hogy az applikációktól ne váljon túl nehézzé a ruha.
Mennyire érvényesülnek a gyerekruha-tervezésben a divattrendek? És beszélhetünk-e ez esetben haute couture-ről?
Természetesen a gyerekdivatban is vannak trendek, de az egész mégsem annyira trendfüggő. Nem találsz akkora különbségeket egyik évről a másikra, mint például a felnőtteknél. A gyerekeknél nagyon fontos, hogy a ruhák kényelmesek legyenek, könnyedén lehessen bennük mozogni. Épp ezért például a szabáson sem lehet túl sokat változtatni.
A gyerekdivatban is beszélhetünk haute couture-ről, csak figyelembe kell venni, hogy a gyerekek kevesebb mindent tűrnek meg magukon, nem lehet hatalmas, nehéz ruhákat rájuk aggatni. Az egyik ruhámra például hét házacskát varrtam, és azt már nehéznek találják. És ha nem kényelmes, egyszerűen nem veszik fel, még egy bemutató kedvéért sem, csak ímmel-ámmal...
Meg lehet valahol vásárolni ezeket a ruhákat? Egyáltalán mi kell ahhoz, hogy egy fiatal divattervező kollekciói valóban forgalomba kerüljenek?
A ruháimat egyelőre a blogomon keresztül lehet megvásárolni, emellett egy magyarországi stylist is segít a forgalmazásban. Nem egyszerű őket forgalomba hozni, mindenképp szükségesek a jó kapcsolatok, nem árt, ha van egy üzlete az embernek, s fontos a reklám, hogy minél többen megismerjék a munkákat. Mert lehet valaki nagyon tehetséges tervező, ha a ruháit otthon tartja a szekrényben.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!