2017. október 23. hétfőGyöngyi
11°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

E-Tribal Art: a digitalitást ünnepeltük Kolozsváron

B.D.T.-K.M. 2010. február 21. 20:14, utolsó frissítés: 2010. február 22. 08:18

Lehelet mint információ, reprodukált indián izzasztó, csináld magad-temetés az űrben, hardverbizsuk és az ősi örökség visszaszerzése: az AltArt rendezvényén jártunk.



A biztosra vehető tömegnyomor pénteken kevésbé volt tetten érhető az Ecsetgyárban, az épületen belül egyazon napon szervezett több kiállítás és előadás helyszínei között áramlott a törzsközönség. “A legtöbb kultúrközpont ezt csinálja, így a lehető legtöbb ember vesz részt a rendezvényeken” - mondta Szakáts István, az éppen megnyílt E-tribal Art projekt és kiállítás kurátora, akivel szó szerint a lélegzetünk után szaladtunk, ugyanis néhány másodperccel azelőtt


fújtunk bele egy kis propellerbe

az első emeleten, aminek hatását néhány emelettel fennebb figyelhettük meg (lásd Blow In projekt, kissé lennebb).


Itt befújsz...


...és ide érkezik a lehelleted


Az AltArt Alapítvány E-tribal Art projektje abból az alapgondolatból bontakozott ki, hogy a digitális kommunikációs technológiák új törzsi struktúrákba szervezik az emberiséget. A meghívásos alapon bekapcsolódó 12 művész hat hónapig a digitális társadalmi közegbe való beavatkozás különféle módozatait kutatta, most pedig ezen a kiállításon mutatják be projektjeiket – magyarázta Szakáts, majd betértünk a negyedik emeleti kiállítóterembe.

Az elsötétített terem falán egy több méter széles világtérképet vetítettek, amelyen fuvallatok jelentek meg, valahányszor valaki belefújt az első emeleti propellerbe. A Blow In projekt kigondolója, Erkmel Ertan törökországi művész fogadja a látogatókat és magyarázza, hogyan működik az installációja: a Blow in egy hálózati technológia, amely különböző helyeken levő résztvevőknek teszi elérhetővé a kollektív cselekedés lehetőségét –


legyen az tiltakozás vagy hálózati játék.

Az applikáció fizikai megnyilvánulásokat, például a leheletet használja fel virtuális, de lehetőleg ugyancsak a fizikai térben megnyilvánuló cselekvések végrehajtására. Amikor egy egyeztetett időpontban a világ különböző részeiről több személy egyszerre belefúj a számítógéphez egy USB-csatlakozón keresztül bekötött propellerbe, a lehelete információvá alakul át, amit egy szerver összegyűjt, majd konvertál és a kívánt cselekvés végrehajtására használ fel.

Az Ecsetgyár bejáratánál egy sátorszerűséget is megfigyeltünk érkezéskor. A két bukaresti művész, Claudiu Cobilanschi és Ştefan Tiron egy indiánsátort reprodukált, amelyben izzó kövek segítségével igazi szaunát alakított ki, így a környezet tökéletessé vált egy törzsi összejövetel megrendezéséhez.

“Ugyan már, nem az a lényeg, hogy 5-6 személy egyszerre izzad egy műanyag fóliából improvizált sátorban és valami köveket bámul” - mondja Cobilanschi, majd vigyorog, amiért sikerült szembe menni a technológiát alapul vevő projekt lényegével és off-line projektjüket ismerteti. Elmondja, a közösségi oldalak vagy a messenger nem alkalmas erős kötelékek létrehozására. Éppen ezért döntöttek úgy, hogy csapattársaival egy ideig együtt fognak kirándulni egy közös cél megvalósítása érdekében. Így indultak el a “mágikus” kövek keresésére, amely törzsük “fennmaradását” biztosítják. “A kirándulások, együtt keresések alatt a kő megszűnt szilícium lenni, elvesztette anyagszerűségét, és egy barátságot erősítő eszközzé lényegült át” – magyaráz a művész.

Indián (?) izzasztó bemutatása


Indián (?) izzasztó használat közben


A NASA-mérnökből művésszé vedlett James Powderly DIY/RIP, csináld magad temetkezési ceremóniát javasol, de csak azoknak, akik megfelelő mennyiségű fekete humorral rendelkeznek. Ő vasárnap egy workshop keretében be is mutatja,


hogyan lehet költséghatékonyan az űrbe temetkezni.
James Powderly DIY/RIP


A művészek többnyire arról számoltak be, hogy inkább egy-egy gondolkodási, illetve cselekvési folyamat kezdődött el, ami esetenként saját életét éli, és nem elég számára a projektvezetők által megszabott hat hónapos kifutási idő. Ilyen például a Blow In és a Sierra Nevada környékén élő törzsek műtágyainak visszaszerzése érdekében elindított projekt is.

A brit Bronac Ferran a Bricolabs hálózat egyik tagja – ez a mintegy 150 személyből álló csoportosulás voltaképpen egy magát globálisnak mondó platform, amely a nyílt hozzáférésű tartalmak, szoftver és hardver újfajta közösségi alkalmazásait vizsgálja – és természetesen generálja is ezt az alkalmazást.

Bronac Ferran (középen) épp egy érdeklődőnek magyaráz


A Bricolabs tagjai különböző országokban élnek, mindannyian más-más hálózatokhoz is kapcsolódva, a közös célok egyike például a low-tech lifestyle népszerűsítése, azaz a fogyasztóközpontú, az állandó upgrade bűvöletében élő digitális világban olyan alternatívát felmutatni, amely olcsó és hozzáférhető, és nem kerül pénzbe (van például Zéró Dolláros Laptop projektjük is).

Dél-Amerikában szociális és ökológiai kérdések kerültek érdeklődésük középpontjába. Egy brazíliai hálózat természetközpontú és helyi törzsekre fókuszáló tevékenységéhez kapcsolódóan alakult ki egy kisebb csapat, akik a Ferran által Kolozsváron bemutatott Jumeleizhi projektben dolgozik - mesélte kérdésünkre Ferran.

A Sierra Nevada de Santa Marta hegyen, Kolumbia északi részén élő őslakosok – a Kogi, Arahuaco (Ika), Wiwa és Kankuamos törzsek –


szent tárgyai a műkincskereskedők kezei közé kerültek.

A Kogi azon kevés őslakos törzsek egyike, akiket még nem érintett meg a „civilizáció”, akik jelenleg mintegy 20 ezren vannak; a spanyol hódításkor elveszítették aranyból készült szent tárgyaik nagy részét, és a hegyekbe kényszerültek menekülni – mesélte a kutató. „Nagyon komplex kozmológiájuk van – mi talán vallásnak mondhatnánk, de voltaképpen ezt nem nagyon lehet lefordítani” – teszi hozzá.

Mintegy 20 évvel ezelőtt a BBC-nek megengedték, hogy dokumentumfilmet forgasson róluk ( From The Heart of The World - Alan Ereira filmje), azzal a céllal, hogy eljuttassák üzenetüket a világnak. Most ismét a világhoz fordultak, ők keresték meg ismét a médiát, hogy közvetítsen: most is, korábban is arra figyelmeztetnek, az ember tönkreteszi a természetet, a vizeket, a környezetét, és közelgő katasztrófára készülhetünk. „Felismerték, kritikus pont felé halad a világ, és pontosan ugyanekkor a világ is felébredt arra, hogy ez a krízis a küszöbön van” – fogalmazott Ferran.

Spirituális vezetőik kezdeményezték a szent tárgyak visszaszerzését; ezek a kerámiák, kövek, megmunkált nemesfémek nem „dekoratív műalkotások”, hanem a törzs fontos kellékei abban az állandó spirituális folyamatban, amely a természettel való harmonikus együttélésüket tartja fenn. Ehhez nyújt segítséget a Jumeleizhi projekt.

Ecsetgyári lépcsőforduló


Bemutatásának első állomása az E-Tribal Art: Ferran reményei szerint az itt megismert emberek, hálózatok szolgáltatják majd a kiindulópontot. E-mail címeket gyűjt, mindenkinek elmondja, aki kíváncsi, hogy miről is szól a projekt. A terv az, hogy hálózatokat, mint amilyen a Bricolabs is, használnak föl arra, hogy az embereket, ismerősök ismerőseit mozgósítsák az újabb és újabb tárgyak keresésében.


Jelenleg a szent tárgyak beazonosításánál

tartanak; többet felfedeztek internetes árveréssel foglalkozó oldalakon. Tudnak arról, hogy a múlt század harmincas éveiben régészeti kutatás folyt a térségben, a tárgyakból pedig akad Németország, Belgium és az Egyesült Államok múzeumaiban is. „Meglátjuk, milyen eséllyel lesznek visszaszerezhetők a tárgyak, nem tudom, mi fog történni... kívánjatok szerencsét, és beszélünk egy év múlva” – tette hozzá Ferran.



Szomáli kalózok meghatározta divat: golyólyuggatta pólók


A szombati hardverbizsu-workshop eredménye (a szlovákiai Zuzana Duchová műhelyéből)


Szombaton Matze zenélt, közreműködött Lennyoplasma & vj Aaron




Szombaton már nem volt akkora tömeg, kényelmesen lehetett közlekedni, beszélgetni. A rendezvény sikere egyébként sem feltétlenül a résztvevők számának függvénye. “A websiteok számától, a számlálóktól, kommentektől eltekintve, a munka eredménye nem mérhető abszolút értékekben. Ez olyan, mint azt mondani, hogy a Mona Lisa 1.5 négyzetméter vászon, rajta fél kiló festék, s látja naponta 20.000 ember” – mondta Szakáts István.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS