2017. aug. 19. szombatHuba
20°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Focivébé-himnuszok: melyik a kedvenced?

B. P. E. 2010. április 23. 15:36, utolsó frissítés: 15:36

Nagyszerű cselek, védhetetlen rúgások, könyörtelen becsúszások és hihetelen vetődések: nem mindegy, milyen zene szól alattuk. Sorra vettük a világbajnokságok hivatalos dalait.



Nagyszerű cselek, védhetetlen rúgások, könyörtelen becsúszások és hihetelen vetődések. Meg öröm, könnyek, izgalom és tömegmámor. Az ilyen képeket persze hogy alá kell festeni zenével. Idén sem lesz ez másképp: a dél-afrikai labdarúgó világbajnokságnak máris van két hivatalos dala, de a nemhivatalos verziókkal is hamarosan tele lesznek a rádiók, a zene- és a sportcsatornák, de valószínűleg a show-műsorokat és a híradókat sem kerüli majd el a fociőrületnek ez a mellékhatása.

A vébéhimnuszok története 1986-ban, a mexikói fociünneppel kezdődik, bár Stephanie Lawrence dala nem durrant akkorát, mint ahogy az egy mai himnusztól elvárható lenne. 1990-ben azonban már fordult a kocka, és az alkalom szülte dalok fénykora azóta is tart.

Nem mellékes, hogy gyakran két dal is megkapja a rendezvény hivatalos dala címet – erre azért is szükség lehet, mert egyiket nem a rendező ország vagy a FIFA választja, hanem... igen, a főtámogató Coca-Cola. Amely aztán következetesen használja is minden focihoz kötődő reklámszpotjában és eseményében, ezzel sokszorozva meg a dal erejét és ismertségét.

Hogy mi kell egy jó vébéhimnuszhoz? Kábé annyi, mint egy "jó" eurovíziós dalhoz: könnyen megjegyezhető refrén, még könnyebben dúdolható dallam, gyors tempó (amire ugye rá lehet vágni a cselező vagy bombagólt rúgó sportolókat), monumentális intró (amíg a kép ráközelít a kontinensre, országra, stadionra stb.), érzelmes, belassuló betétek (ami tökéletes az érzelmek megmutatására), valami helyspecifikus hang (a vébé mégsem a főtámogató amerikai bázisán zajlik), és persze valami, ami összekapcsolja a korábbi himnuszokkal, és amiből azonnal egyértelművé válik, hová is kell tenni ezt a dalocskát.



Ja, hogy mindez nehezen fér bele egy dalba? Ezért is használnak rendszerint kettőt (az egyiket himnusznak/indulónak, a másikat hivatalos dalnak becézik). Vegyük sorra az eddigi termést.


1986, Mexikó
Stephanie Lawrence - Special kind of Hero





Rick Wakeman dala Stephanie Lawrence előadásában nagyon nyolcvanas évek, nagyon átlagosan hangszerelt, nagyon nem pörgős. Igazi videót sem sikerült találni hozzá, amit itt megnézhettek, az Argentína hőse, Diego Armando Maradona tiszteletére készült összeállítás. Erről ennyit.


1990 Olaszország
Edoardo Bennato és Gianna Nannini - Un'estate italiana




A már említett fordulópont. Miközben a védekező taktika miatt a meccsek többsége hótt unalmas volt, a döntő pedig szinte már nézhetetlen, Giorgio Moroder dalának köszönhetően mindez elviselhetővé vált, sőt, még egy pár olasz szót is sikerült megtanulnunk. Ha vébé-himnusz, nekünk máig is ez jut eszünkbe.


1994, USA
Gloryland




Az Egyesült Államokban már nem volt elég egy dal, így rögtön született egy amerikai ízű, soulos izé több művész előadásában, és felmelegítették a Queen 1977-es power balladáját, a We Are the Championst, amely már amúgy is minden valamirevaló sportesemény végén felcsendült. A Gloryland soha nem lett igazi sláger, a Queen-dal pedig már túl ismert volt ahhoz, hogy egyértelműen a foci jusson eszünkbe róla.


1998, Franciaország
La Copa de la Vida, Ricky Martin




Ez a dal igazi áttörés volt: végre egy igazi világsztár írt külön az alkalomra egy dalt, ami a slágerlistákat is szépen meghódította, és persze spanyol, angol és spanglish verzió is készült belőle. Az már senkit sem érdekelt, hogy mindennek mi köze lehet a franciákhoz.

A hivatalos dal mellett hivatalos himnusza is volt a vébének: Youssou N'Dour és Axelle Red előadásában. A címe La Cour des Grands, jó dal, de fogadjunk, hogy nem emlékeztek rá.



Ugyanakkor ez volt az első alkalom, amikor valóban érezni lehetett a foci és a zene közti kapcsolódás lehetőségének az őrületét. Vagyis azt, hogy a zenészek árukacsolással próbáltak a figyelem középpontjába kerülni. Például Jean Michelle Jarre, aki Tetsuya Komuroval közösen adta elő a Together Now című dalt július 14-én, egy felturbózott, egyáltalán nem JMJ-s verzióban, amely elsőre szinte hallgathatatlan, de meg lehet szokni.

Aztán meg itt volt Dario G is, aki egy nagyon nagy szeletet hasított le a zene+foci tortából a Carnaval de Paris-val. Bár ez a dal nem volt hivatalos vébé-induló, mégis mindenki egyből a focira asszociál róla, vagyis elérte, amit akart.





2002,Dél-Korea, Japán
Vangelis - Anthem




2002-re, az előző évekből tanulva, világossá vált, hogy egy vébé-himnusz nem csak himnikus, de dinamikus is kell legyen. és ha ezt az ellentmondást nem lehet önerőből feloldani? Még mindig ott van a remix lehetősége. Úgyhogy az ázsiaiak vettek egy Vangelis-dalt, megtriplázták a bpm-et, és meg is volt a himnusz.


Anastacia - Boom




A hivatalos dalhoz pedig világsztár kell, ennyit azért már mindenki tud a La Copa de la Vida óta, úgyhogy Anastacia is lehetőséget kapott, hogy beszálljon a focibizniszbe. Van egy olyan érzésünk, hogy ezt a lehetőséget sikerült elbaltáznia.


2006, Németország
Toni Braxton and Il Divo - Time of our Lives




Ha valaki nagyon mellélőtt az utóbbi tizenegynéhány évben, akkor az Roberto Baggio volt. Meg a németek a vébéjük dalválasztásával. A könnyes szemek hercegnőjének számító amerikai popcsalogányt (mert a királynő azért még mindig Céline Dion ebben a műfajban) összecsapni az opera-műfaj Backstreet Boys-ával akkor sem sülhetett volna el vidáman, ha egy Gogol Bordello-dalt adtak volna elő, de így meg pláne.

A másik választás pedig még szerencsétlenebbnek bizonyult: Herbert Grönemeyer ugyan nagy sztár Németországban, de a világ más részein valószínűleg még a nevét sem képesek kiejteni. Persze még mindig jobb, mintha az Einstürzende Neubauten kapta volna a felkérést, de ilyen névvel még a Thrillerből sem lehetett volna világslágert gyártani.


2010, Dél-Afrika
K'Naan - Wavin' Flag


A dél-afrikai vébéhez sikerült egy olyan dalt találnia a Coca-Colának, amely szerény meglátásunk szerint messze felülmúlja az eddigieket. A K'naan nevű fiatal művész Wavin' Flag című daláról van szó, ami Wyclef Jean legjobb pillanataira emlékeztet bennünket, és hogy igazán átérezzük, érdemes meghallgatni az akusztikus verzióját.

No és most jön be a képbe az üdítőgyártó: a dalt áthangszerelték, felpörgették, csináltak neki afrikai hangulatú intrót ötven dobbal, szóval vébésítették, és tessék, itt az eredmény. Ez így fog szólni egész nyáron:





Persze Dél-Afrika sem elégedhet meg egyetlen dallal: a másiknak Shakira lesz a főszereplője, ő egy helyi zenekarral közösen nyitja meg a nagy júniusi eseménysorozatot, de a dalt még nem lehet jó minőségben meghallgatni.


+ Chumbawamba - Top of the World (Ole Ole Ole)


És bónusznak itt van a brit anarcho-pop csapat, akiknek az az üzenete, hogy a foci mindenkié, nem csak a sztároké.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS