Grafikai szemle: a minőség miatt nem aggódnak
kérdezett:Fülöp Noémi 2010. április 29. 13:59, utolsó frissítés: 14:29A következő két hétben dől el, melyik alkotásokat díjazzák az I. Székelyföldi Grafikai Biennálén. A mezőny jó, a zsűrinek nehéz dolga lesz.
Lezárult az I. Székelyföldi Grafikai Biennáléra beérkezett alkotások előzsűrizése, ahová két kategóriában: hagyományos és kísérleti technikával készült, nyomtatott grafikákat vártak. A három megye (Hargita, Kovászna és Maros) összefogásával megszervezett szemle díjazását május 18-án tartják Sepsiszentgyörgyön.
A zsűri által kiválasztott 70 alkotás katalógusban jelenik meg, 200 grafikát pedig vándorkiállításon mutatnak meg a közönségnek. A beérkezett alkotásokat Hervai Katalin képzőművész, Horváth Bugnariu Ioan képzőművész, egyetemi tanár, Turós Eszter művészettörténész, Jakobovits Miklós képzőművész és Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész bírálja el – a szemléről a zsűri elnökét, Siklódi Zsolt képzőművészt kérdeztük.
Hogyan értékeli a biennáléra beérkezett munkákat mennyiség és minőség szempontjából?
A mezőny a vártnál jobb lett: 693 alkotás érkezett 283 alkotótól, a két meghirdetett kategóriában. Jó lett az anyag, a zsűri tagjai azt nyilatkozták, egyáltalán nem kell aggódni a minőség miatt – viszont emiatt nehezebb is lesz a dolguk.
A szemlére profi alkotók és egyetemisták is jelentkezhettek – melyik csoportban vannak többen?
Több profi alkotó volt, kevesebb egyetemista – az arány körülbelül hatvan-negyven százalék.
A honlapon azt olvastam, nem fogadnak el rajzokat, csak nyomtatott grafikát...
A terminus tehnicus a sokszorosító grafika, ebbe nem tartozik bele sem a rajz, sem a pasztell – a honlapon úgy fogalmaztuk meg, hogy minden, ami nyomtatott grafika. Ezért hirdettünk két kategóriát: az egyik a hagyományos nyomtatási technikák, amelyek két-háromszáz éve léteznek, például a rézkarc, akvatinta.
A másik kategóriába, a kísérleti grafikai technikákhoz soroltuk például a C-printet vagy a számítógépes grafikát – 2010-ben nem lehet eltekinteni attól, hogy a számítógépes nyomtatást képzőművészeti kifejezési módként használják. Ebbe a kategóriába belefért minden, ami sokszorosítható. Fel akartuk mérni, hogyan állunk ma képzőművészeti szempontból – erre utal a név is: grafikai szemle.
Melyik kategória volt népszerűbb az alkotások számát tekintve?
Több klasszikus technikákkal készült alkotás érkezett, mint a kísérleti kategóriában. De utóbbi kategóriában jöttek be az ütősebb munkák, ott, ahol a technikákat össze lehetett vegyíteni, a nyomtatásos eljáráson belül – mennyiségben kevesebb, de minőségben ütősebb a kísérleti grafika.
Milyen témák foglalkoztatják a jelentkező grafikusokat?
Tematikai megszorítást nem adtunk, csak azt mondtuk, ne legyen három évnél régebbi a grafika. A grafikai szemlén fel akarjuk mérni, mi történik a grafikusok műtermeiben – ha viszont egy kérdést teszek fel, arra fog válaszolni, és nem derül ki, őt mi foglalkoztatja. Emiatt elég sokrétű anyag jött be – hogy milyen témákba lehetne sorolni a műveket, azt kielemezni hosszabb folyamat.
Annyit tudok mondani, hogy mindenképp jelen van az absztrakció, de mellette markánsan ott van az a fajta művészet is, ami a reális világot jeleníti meg. Igazából a művészettörténészek dolga lesz eldönteni, hogy mi történik tematikai szinten a műtermekben.
A szemle egyik célkitűzése a régió grafikai törekvéseinek bekapcsolása a nemzetközi trendekbe – miben áll ez konkrétabban?
Az itteni képzőművészek részt vesznek nagy külföldi biennálékon, de ez nem biztos, hogy teljes képet ad az itteni grafikáról. De hogyha idehozzuk az alkotásokat a világból, például Finnországból vagy Bulgáriából, az segít az összehasonlításban, annak felmérésében, hogy hol állunk mi.
A kiállításra kiválasztott 200 alkotás egy galériában összpontosul, és ezek közül publikussá válik hetven a katalógusban. Ha külföldön azt látják: ezen a biennálén egy szakmai zsűri azt szűrte le, hogy ezek azok a munkák, amelyek igazából jóknak tekinthetők, a nagyobb biennálékon – például Maastrichtban vagy Krakkóban – azt mondják, hogy ezek közül az alkotók közül kellene oda is meghívni embereket. Egy szemle azért is érdekes, mert az alkotókat össze is fogja ilyen szinten.
Milyen promóciós eszközökkel sikerült eljuttatni a biennálé hírét a külföldi grafikusokhoz?
A honlapunk eleve három nyelvű, a linket a létező körleveles postaládáinkon küldtük szét – azt akartuk, hogy mindenki, aki esetleg látogat honlapokat, leágazásokat találjon felénk. A személyes megkeresések is számítottak, és most már a Facebookon is jelen vagyunk, de a legerősebb pont a honlap volt.
Az országon belül honnan érkezett kiemelkedően sok alkotás?
Bukarest, Brassó, Arad, Temesvár, Nagyvárad, Kolozsvár, Szentgyörgy, Udvarhely – mindenhonnan érkeztek munkák. Markánsabban jelen van Kolozsvár, ezt befolyásolta az is, hogy az ottani képzőművészeti egyetemen van az egyik legjobb grafikai iskola.