2019. január 18. péntekPiroska
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Meggyúló pipacsok: a 19. század legnagyobb festői Csíkban

Fülöp Noémi 2010. május 02. 12:04, utolsó frissítés: 2010. május 03. 19:08

Szinyei, Barabás vagy Munkácsy nélkül nincs magyar festészet – a Csíki Székely Múzeumban megnyílt a nyár kihagyhatatlan kiállítása.



Szinyei-Merse Pál pipacsai ott virítanak a plakáton, és a teremben is a szokásosnál több fénnyel világították meg őket: így szinte meggyúlnak a vásznon. Mellettük a Pacsirta végtelenbe nyúló bárányfelhői – ebben a két képben Szinyei magát a tavaszt ejtette rabul. A Csíki Székely Múzeum vakítóan fehér várfalai a vakítóan kék éggel lassan ismerőssé válnak, ha valaki az elmúlt három évben sorra vette Munkácsyt, a Nagybányai festőiskolát, a Tatárjárást és Egyiptomot.

A pipacsok 120 lux-nyi fényt kaptak, az átlag egy festmény esetében 
<br />
50-100 - magyarázza Sütő-Bernáth Zsigmond, a világítást 
<br />
végző cég képviselője
<br />
<i>Fotó: Biró István</i>

végző cég képviselője
Fotó: Biró István" >A pipacsok 120 lux-nyi fényt kaptak, az átlag egy festmény esetében
50-100 - magyarázza Sütő-Bernáth Zsigmond, a világítást
végző cég képviselője
Fotó: Biró István


A kiállítás honlapján a munkálatokról is láthatók fényképek - 
<br />
Gyarmati Zsolt és Ráduly Róbert
<br />
<i>Fotó: Biró István</i>A kiállítás honlapján a munkálatokról is láthatók fényképek -
Gyarmati Zsolt és Ráduly Róbert
Fotó: Biró István

A közönség kívánsága az volt, hogy a 19. század magyar festőit láthassa, magyarázza Gyarmati Zsolt múzeumigazgató: ezt teljesíti a Barabás, Munkácsy, Szinyei és kortársaik – Remekművek a 19. századi magyar festészetből című kiállítás. Ötödjére már egyenesen természetesnek tűnik, hogy a tárlatot országos középiskolás-vetélkedő vezeti be, és múzeumpedagógiai foglalkozások kísérik.

Talán éppen ez a szervezők szándéka is: természetessé tenni azt a színvonalat, amely Nyugat-Európa bármelyik országában megállná a helyét.


„Nehezen szelidíthető közönség vagyunk,

de Gyarmati Zsolt próbálkozik” - mondja Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester a megnyitón. A 62 festmény a Magyar Nemzeti Galéria és a Történeti Múzeum gyűjteményéből származik, 19 alkotót felvonultatva – nélkülük nincsen magyar festészet, mondja Bakó Zsuzsanna művészettörténész, a nemzeti galéria festészeti főosztályának vezetője, a kiállítás kurátora. „Ezek az alkotások jelentik Nagybánya gyökereit, de azt a közeget is, amelybe Munkácsy beilleszkedett” - magyarázza.

A múzeumépület környéke is teljes pompájában várja a látogatókat
<br />
<i>Fotó: Biró István</i>A múzeumépület környéke is teljes pompájában várja a látogatókat
Fotó: Biró István


A portréfestészet sem maradt ki - Gyárfás Jenő: Női arckép
<br />
<i>Fotó: Biró István</i>A portréfestészet sem maradt ki - Gyárfás Jenő: Női arckép
Fotó: Biró István

A kiállítás egyúttal egy nagyszabású rendezvénysorozat első eseményének is tekinthető: 2010 – 2011-ben a magyar állam Erkel Ferenc, illetve Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulóját ünnepli, teszi hozzá Basics Beatrix művészettörténész, a történeti múzeum főigazgató-helyettese, a kiállítás kurátora.

A sajtót különleges tárlatvezetéssel kényeztetik, ahol nem más, mint a két kurátor magyarázza el egyik vagy másik kép fontosságát, a kiállításon elfoglalt helyét. Basics Beatrix csoportja a végén, vagyis a 19. század második felénél, a portéknál, tájképeknél kezdi a tárlatlátogatást – de


sosem rossz a végénél kezdeni,

mondja a kurátor. „A tárlat utolsó terme a századvég eklekticizmusát, azt a sokféleséget mutatja, amit a 70-es, 80-as, 90-es években és a századvég idején produkált a magyar festészet” - magyarázza. Lotz Károly több képe, köztük a budapesti Operaház mennyezetképének vázlata köszön vissza a falakról. Basics Beatrix szerint az operaház épülete nagyon jól kifejezi azt a törekvést, amit németül Gesamtkunstwerknek szoktak nevezni: hogy az alkotók összművészeti alkotást hozzanak létre.

A század utolsó éveit a tájkép sokfélesége jellemzi: Ligeti Antal panorámája már anakronisztikusnak számít, a megrendelő, a magyar főváros vissza is utasítja. „A divat a részletek, az ipari táj bemutatása, vagy a Mednyánszky-féle misztikus táj” - mondja a kiállítás kurátora. A másik terembern Szinyei, természetesen.

Végtelenbe szálló felhők - Szinyei Merse Pál: Pacsirta
<br />
<i>Fotó: Biró István</i>Végtelenbe szálló felhők - Szinyei Merse Pál: Pacsirta
Fotó: Biró István


Barokk angyalkák - Benczúr Gyula: Puttó-csoport
<br />
<i>Fotó: Biró István</i>Barokk angyalkák - Benczúr Gyula: Puttó-csoport
Fotó: Biró István

A Majális csak vázlatban látható – nélküle nem lett volna nagybányai festészet, jegyzi meg Basics Beatrix. „Sokszor kell 'megvédeni' az impresszionizmus jelzőjétől Szinyeit, a Pacsirta és Pipacsok ezt nagyon jól illusztrálja. Nem véletlen, hogy melléjük került egy kis barokk vízió, finom kézi gyakorlat Benczúrtól, ami megmutatja, hogy ez csak kvázi-impresszionizmus: olyan, mintha, de mégsem az” - fejtegeti a kurátor.

A barbizoni tájfestészetet Mészöly vagy Paál László képei illusztrálják – utóbbi festő élete jelentős részét élte le a franciaországi helységben. Basics Beatrix egyik kedvence, Munkácsy egy aprócska, Reményi Ede hegedűművészt ábrázoló arcképe elvesztődne a nagyobb képek között, ha a kurátor nem hívná rá fel a figyelmet.


„Szerintem a legkiválóbb Munkácsy-portré:

a művészt sokszor meg kell védenem, főleg a szalonképek miatt, amiket sok kritika ér. De aki ilyen portrét tudott festeni, az a festő vitathatatlan súlyt képviselt. Az impresszionizmus foltokból építkező festőtechnikája jelenik meg a képen – nagyon mély és teljesen lenyűgözi az embert” - magyarázza.

Lenyűgöző ecsetvonások - Munkácsy Mihály: Reményi Ede portréja
<br />
<i>Fotó: Biró István</i>Lenyűgöző ecsetvonások - Munkácsy Mihály: Reményi Ede portréja
Fotó: Biró István

A 19. században fontos a polgárrá, vállalkozóvá váló művész, aki egyfelől biztos egzisztenciát akar, másfelől tudatában van annak, mit ér alkotóként, mondja el a kurátor Barabás Miklós képei kapcsán. „A festő megírta naplójában: nem kis erőfeszítés révén tudott Budapesten kiépíteni egy olyan kapcsolatrendszert, hogy rá gondoljanak, bárkit is kellett megfesteni. Amikor 1847-ben meghalt József nádor, Barabást kérték fel, hogy megfesse a halotti portréját.

A festő le is írja naplójában, hogy csónakon kelt át a Dunán, lefestette a nádort, majd visszament – és nem fizették ki a révét. Ez sokat elárul a habitusából és festői berendezkedéséből” - meséli Basics Beatrix. Egy szivárványos pusztát ábrázoló Markó Károly-tájképről kiderül: alkotója javarészt divatos itáliai tájképekből élt meg.

Ám az 1853-as amnesztia, több hadifogoly szabadon engedése után az életművéből teljesen kilógó képet festett. „Azt mutatja, amit mindig hangsúlyozni szoktam: hogy


klasszicizmus és romantika nem létezett egymás nélkül –

magyarázza a kurátor. – A festési mód, a finom kék ég, a finom felhők, a részletező ábrázolás, a szimmetrikus kompozíció a klasszicizmust jellemzi, de a téma: a puszta, a szabadság, a magyarság szimbóluma a romantika sajátja.”

Az utolsó terem térben és témában is különáll a többitől: a történelmi festészetnek szentelték, amelyről Basics Beatrix azt mondja, a nemzet lelkiismerete volt. Elmeséli, 1849-től a szabadságharc leverése után a történelmi festészet válik a nemzeti öntudat ébrentartójává. „Madarász 1856-os képéről, a Hunyadi László siratásáról ma már el kell magyarázni, hogy miért volt fontos és mit jelentett. A korszak közönsége azonnal tudta: a Habsburgok által igazságtalanul kivégzett uralkodójelölt tetemének siratása a tíz évvel korábbi eseményekre utal” - fejtegeti.

Történelmi festészet: Szűcs György, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese
<br />
Madarász Viktor Dózsa György című képét szemléli
<br />
<i>Fotó: Biró István</i>Történelmi festészet: Szűcs György, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese
Madarász Viktor Dózsa György című képét szemléli
Fotó: Biró István

Hozzáteszi, az 1867-es kiegyezés után nem igazán maradt célja és értelme ennek a nemzeti lelkiismeretnek, de a történelmi témák időnként mégis felbukkantak. „Benczúr sztárfestő volt, az első, akinek autómobilja volt a festők közül. A művelődéstörténet fontos eseményeit festette meg, vagy olyan eseményeket, amelyek a Monarchia népeinek közös múltját, az együttélést illusztrálták” - meséli a kurátor.

Jobb, mint a nagyméretű - Zichy Mihály: Erzsébet királynő Deák Ferenc ravatalánál
<br />
<i>Fotó: Biró István</i>Jobb, mint a nagyméretű - Zichy Mihály: Erzsébet királynő Deák Ferenc ravatalánál
Fotó: Biró István

Utolsóként szintén egy olyan képet emel ki, amely mellett talán elsétálna a látogató. Zichy Mihály Erzsébet királyné Deák Ferenc ravatalánál című képéhez készült vázlatát Basics Beatrix sokkal jobbnak tartja, mint a nagyméretű képet – és hozzáteszi, időnként elő szokott fordulni ilyen. „Zichy víziószerű képet alkotott, amely nagyon jól illett az éppen kialakulófélben levő Erzsébet-kultuszba. Amikor ezt a képet előástuk a raktárból, a restaurátor azt mondta: ez a magyar Morot. A francia szimbolizmus látomásszerű festészete mutatkozik meg a képen” - magyarázza.

Bár Bakó Zsuzsanna vagy Basics Beatrix nem tart mindennap tárlatvezetést a múzeumban, a látogatót az albumkiadású katalógus vagy kistestvére, a reprodukciókat és rövidített ismertetőket tartalmazó tárlatvezető kalauzolja. A nyár kihagyhatatlan kiállítása július 25-éig látható Csíkszeredában.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS