2017. december 15. péntekValér
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Tibetvörös: Sütő Zsolt fotóinstallációja

2010. május 13. 13:37, utolsó frissítés: 2010. május 14. 12:57

Sütő Zsolt visszatérne Tibetbe, de előtte még egy újabb formában megmutatja, mit tapasztalt Kőrösi Csoma Sándor nyomában járva.


Sütő Zsolt Tibetvörös című, 51 perces fotóinstallációját a kolozsvári Korunk Stúdiógalériában (Eremia Grigorescu/Rákóczi utca 52. szám) mutatják be május 17-én 18 órától. A kiállítás kurátora Szabó András képzőművész. Megnyitóbeszédet mond Dorel Găină fotográfus és Boné Ferenc esztéta, az installáció május 19. és 22. között lesz megtekinthető, naponta 18 órától.

Ahány ember, annyi nyelv.

A többnyire fotográfusként tevékenykedő marosvásárhelyi Sütő Zsolt 2007-ben Kőrösi Csoma Sándor útjának egy rövid szakaszát követve utazott Kis-Tibetbe, és zarándokolt - többnyire gyalogosan - azokba a buddhista kolostorokba és helyszínekre, ahol a vándortudós 200 évvel ezelőtt folytatta nyelvészeti tanulmányait, kutatásait, és amelyek életművének legfontosabb, legmeghatározóbb helyszínei voltak.


A Himalájakék című projekt kapcsán két, a harmincas éveiben járó férfi sajátos sorsa rajzolódik ki, kapcsolódik össze és jár különös táncot, néhol közvetlen, másutt közvetett kapcsolódási pontokra támaszkodva.


Két utazó a mesés Tibetországban: Csoma a 19. században - a másik meg a cyberpunk 21. századában. Az időbeli eltolódás mellékesnek tűnik: a kulcsfontosságú pontokon, úgy tűnik, ők ketten jól szót értenek: a múlt és a jelen, a külső és a belső, a Kelet és a Nyugat közötti határvonalak szelíden elmosódnak, s ami marad, az egyszerű és különös baráti találkozás. Mindketten erdélyi székely-magyarok, akik


egymagukban vágnak neki a napkeleti útnak.

Csoma Sándor a magyarok őshazáját-őseit keresi az 1900-as években, de végül a tibeti buddhista világot tárja fel - Zsolt pedig 2007-ben már maga Csoma és az eltűnt csend (a himalájakék), valamint a „valahol otthon lenni” állandó illúziójának nyomában zarándokol a Himalájába, három hónapon át, önmagát, meg azt a bizonyos letűnő világot keresve.


„Nem véletlen, hogy Csoma volt az, aki ezeket a nagy dolgokat véghezvitte, én meg csak legfeljebb a nyomában járok. Bottal üthetem a nyomát. Annak a régi világnak, s az effajta nagy szellemeknek. Mutass nekem ilyen embereket, ma. Mint Csoma volt.” - írja naplójegyzeteiben.

A 20 nyelvet bíró Csoma Sándor elsősorban a tibeti nyelv és a buddhista kultúra feltárásával írta be magát a (kultúr)történetbe: ő a tibetológiának mint olyannak a megalapítója. Különös életútja és a szerzetesekre jellemző legendás életmódja egy sor mítosz születéséhez vezettek: így születtek az erdélyi Csoma-népmesék, vagy a néhány éve készült Csomafilm „mintha-népmeséi” is. Mára az egyik Japánban működő buddhista egyetemen hivatalosan is


a buddhista szentek (bódhiszattvák) panteonjába emelték,

Magyarországon pedig emlékpark és sztúpa viseli nevét és áldoz emlékének, miközben a magyar nemzetiségű buddhisták között egyre nő az iránta való tisztelet. Maga a Dalai Láma is szinte minden magyar vonatkozású beszédében megemlékezik Csomáról.

A szerző erről a kérdésről is röviden és direkten fogalmaz naplójában: „Kétkedem azokban (pontosabban leírásaik valóságközeliségében), akik ennek ellenkezőjét állítják (lásd pl: az erdélyi szcientifisták hősmagyar-képe, Szemző kontemplatív jellegű utazója, a .hu buddhisták bódhiszattvája, stb.). Ezek mind vetítések. Vagyis: inkább szólnak azokról az emberekről, akik állítják, mint magáról Csomáról. ”

Csoma tibeti nyelvtanulmányainak fő helyszínei valószínűsíthetően Zangla, Puktál és Kanam voltak - ezek voltak az utazó úticéljai (valamint Csoma dardzsilingi sírja), melyeket nagyobbrészt gyalogosan keresett fel.


A néhány hónapos kis-tibeti utazáson felgyűlt anyagból (fotók, hangfelvételek) útnak indított vándorkiállítás eddig Magyarországon (Budapest, Győr), Romániában (Székely Nemzeti Múzeum - Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár - a Mirákulum rendezvényén), Németországban (Benedictushof) és Brazíliában (Sao Paulo) került bemutatásra.

A kiállítás célja többek között a nagyközönség figyelmének felhívása Csoma Sándor életére, munkájára: lennie kell egy kis helynek elbulvárosodó, a végletekig fokozott rohanó életünkben, ahol rászánhatjuk figyelmünknek még ha csak egy nagyon kis részét is a különös háromszéki vándortudós életére, életművére - és a tibeti világra. A nyomtatott publikációk, ahol a projekt során született anyagok megjelentek: National Geographic Románia, Photomagazine, Jurnalul National, Crossroad magazin (Magyarország), Irodalmi Jelen, Shambhala Sun (Egyesült Államok).

A szerző tervei között szerepel a projekt folytatása: kis csapattal visszautazni Kis-Tibetbe, a Csomához kapcsolódó helyszínekre és (az első erdélyi gyártású) Csomáról és a színes Csoma-kultusz világának szereplőiről tervezett dokumentumfilmet elkészíteni.



Forrás: sajtóközlemény

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS