TIFF 2010: a helyi filmek versenye
2010. június 03. 14:52, utolsó frissítés: 14:55A rövidebb-hosszabb dokumentumfilmekből, művészfilmekből, riportokból álló mezőnyből #b#Codin Pop#/b# és #b#Visky Ábel#/b# nyert.
Tegnap este az Insomniában vetítették le azt a kilenc filmet, amelyet a helyi filmkészítők versenyére benevezett alkotások közül előzsűrizés után választottak ki. Ez a szekció amolyan pilot-kiadásnak számít az idei fesztiválon, és mivel összesen 46 film érkezett be a versenyre, jövőre is lesz folytatás – mondták el a szervezők.
A zsűri tagjai úgy válogatták össze a „döntőbe” kerülő filmeket, hogy egy este alatt többféle műfajt lehessen bemutatni a kolozsvári filmtermésből. Az amatőr és profi filmek között valóban láthattunk dokumentumfilmet, művészfilmet, riportot és egyebeket is, négytől harminc percig tartó terjedelemben.
1. Autóstopp (László József)
A anyukák rémálmai, a stoppolás lehetséges veszélyei elevenednek meg – de csak a stoppos lány képzeletében, történetét saját félelmei alakítják. A kívülálló néző a történést látja, a kívülálló szereplő a valóságot. A gonosz nem külső erő, hanem bennünk van.
2. Şantier Paşol/A telep elköltözött (Xantus Áron)
Dokumentumfilmnek mondott, művészi elemeket bőven tartalmazó Duna-Delta-kép. Bár a természetvédelmi területen romboló munkát végzett a kényszeres iparosítás, az idős bácsi románul és ukránul is elmondja, hogy „bezzeg annak idején...” Kommunista indulóra „zúg a traktor, szánt az eke”, és épülnek a gyárak, most azonban a szomorúan körültekintő férfi elé csak halotti maszk-szerűségek villanak be. Ceausescu megalomániájának élettelen, torz maradványai.
3. Underground (Cezar Iulian Enache)
Hangulatos, pörgős riportfilm a kolozsvári underground együttesekről, viszonyukról a zenéhez, a mainstream-hez, Kolozsvárhoz. Kiderül, hogy Bukarestet nem szeretik, inkább Budapestre mennek akár fellépni, akár koncertre. Szerintük a mainstream is hamarosan kiköltözik a tévéből és rádiókból a YouTube-ra, ahol ez a fajta különbség elhalványul, és már csak a nézettségen fognak csatározni.
4. Reciclatorul/Az újrahasznosító (Antoniu Bumb)
Horaţiu, az ócskavasgyűjtő egy napja. A hosszú jelenetekben a Grigó végétől az állomásig követhetjük végig a valójában iskolázott „kukázó” útját a nyikorgó szekérrel. Hűtőt emel fel egyedül a kiskocsira, pillepalackok után kotor a szemetesekben, miközben arról beszél, hogy a pénz az élet értelme. A lerakóhelyen kapott nyugtát rögtön a papírhulladék közé hajítja, de enélkül is megtudjuk, hogy keresetéből telente legalább egy hetet Sinaián, nyaranta két hetet a tengerparton tölt.
5. Parttalan (Visky Sámuel)
A parton élő pár(talan) parttalansága. Koszos vízben mosott hófehér konfirmálási ruha. Révész, aki nem ér révbe, lány, aki önmaga Kharonjaként indul el a csónakkal a másik partra. Menekülés a sárból, de hova? Sohasem tudjuk meg, eloldja-e a csónakot és leúszik a folyón, vagy kiköt a másik parton.
6. Anna O sau Asasinul Ameninţat/Anna O vagy A fenyegetett gyilkos (Dana Tomos)
A film René Magritte szürrealista festményének történetét meséli el, egy lehetséges verzióját annak, ami a gyilkosság előtt és után történik. Ebben a változatban kéjgyilkosságról van szó, a páciensnő hipnózis alatti álma a valóságban, vagyis a rendelőben válik valóra – a gramofonlemez azonban lejár, a nő felébred és következő kezelésen (valószínűleg) minden kezdődik elölről.
7. Éjszaka a földön (Visky Ábel)
Kedélyes román taxisofőr és magyar egyetemista srác beszélgetése a magyar-román barátságról – vagyis a taxisofőr beszéli el mindazt, amit az átlag kolozsvári román tud; a történelem közhelyei, néhány törtmagyar kifejezés, amelyekre a srác oda se figyelve helyesel. Nincs közös sors, nincs kommunikáció, de ez nem valamiféle etnikai vagy generációbeli akadály, egyszerűen az egyik unaloműzésből fecseg, miközben a másik szerelmi bánatába mélyed bele.Teljesen hétköznapi helyzet, de éppen ismerős hangulata teszi kedvessé.
8. Pânza/A vászon (Codin S. Pop)
A „vászon” művészetek metaforájává próbál válni, egyszerre festmény és mozivászon. Rendezője szerint minimális költségvetésből készült, de igazán high-budgetnak tűnő film, sok-sok metaforával és látványos – ám helyenként giccses – effektussal. Amerikanizmusok román csorbába keverve. Képzeljünk el egy olyan 18 percet, amely egyszerre juttatja eszünkbe a Mátrixot, Tarantinot és Paolo Coelho regényeit – az a benyomásunk támadhat, hogy a készítő megpróbált egyetlen filmbe mindent belesűríteni, amit valaha is tanult vagy tapasztalt.
9. Alb/Fehér (Barbara Buh)
Elátkozott hotelben szürrealista álomképeket lát az ott megszálló: kutyás őr üldözi egy lerobbant gyárcsarnokban, a fürdőkádban fúvószenész muzsikál, a folyosón rémisztő alakok elől kell hátrálnia. Végül alakja tükrökben sokszorozódik meg, és a csomagszállító is feltűnik: a fehér éjszakának lesz folytatása.
A vetítés után megtudtuk, a zsűri – Lakatos Róbert, Emanuel Lăzărescu és Dan Curean – eltérő szemszögekből nézték az alkotásokat, nehezen sikerült kiválasztani a győztest. Ugyanakkor nem találtak egyetlen komplexnek, vagy befejezettnek mondható filmet sem, viszont mindegyikben meglátták azt a kreativitásfaktort, amiért a TIFF-en is bemutatásra kerülhetett.
Végül pedig nem is egy, hanem két nagydíjat oszottak ki: Codin Popnak A vászonért és Visky Ábelnek az Éjszaka a földön című filmjéért. Visky Sámuel alkotása külön dicséretet érdemelt. Az Ecsetgyár különdíját „a városi szociális tér bemutatásáért” Antoniu Bumb Az újrahasznosítója kapta.