2017. november 20. hétfőJolán
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Lucian Bernhard: a plakáttervező, akit két gyufaszál tett ismertté

Fülöp Noémi 2010. június 11. 16:42, utolsó frissítés: 2010. június 12. 12:47

A német designer megreformálta a 20. századi plakáttervezést, számos logóját azóta is használják, kisebb változtatásokkal.


Egy gyári munkás egy szép napon a kezébe vett egy plakáttörténetről szóló albumot, ami annyira hatással volt rá, hogy két év múlva régi szakmáját feladva, egy berlini múzeum grafikusaként dolgozott. A történet nem Lucian Bernhard, hanem Hubert Riedel, a kolozsvári Művészeti Múzeumban megnyílt kiállítás kurátorának életéből való. „Addig nem is vettem tudomást a plakátok létezéséről” - mondta el Riedel a megnyitó előtt tartott előadásán.

A kiállítás plakátja
Riedelnek különösen a 19. század eleji Németország egyik leghíresebb plakáttervezője, Lucian Bernhard munkássága keltette fel a figyelmét, akinek műveit éveken keresztül, autodidakta módon tanulmányozta. A Kolozsváron is látható tárlat összeállítására a németországi Külkapcsolatok Intézete kérte fel, Erdélybe pedig a Művészeti Múzeum és a Kolozsvári Német Kulturális Központ közreműködésében hozták el az eredeti nyomatokat.


„Plakátok azóta léteznek, hogy nyomtatni lehet –

mondta el bevezetőként Hubert Riedel. – Azonban nagyon kevés maradt fenn, mivel senki nem tartotta fontosnak ezeket megőrizni.” A 19. században az ipari forradalom révén lehetségessé vált tömegtermelés szükségessé tette a hirdetést, és ezzel együtt a reklámplakátot. Számos, azóta is ismert képzőművész, többek között Edouard Manet és Henri de Toulouse-Lautrec is terveztek plakátokat.


Hubert Riedel maga is plakáttervező, számos díj tulajdonosa


Bernhard annyira híressé vált, hogy nyomdát nyitott, amelynek reklámja
egyszerűen saját neve volt

Míg azonban Franciaországban, az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában a stilizált, szecessziós stílusú plakátok váltak uralkodóvá, Németországban allegorikus díszítésekkel terhelt, nehezen érthető üzenetű plakátokkal voltak tele az utcák. A változás 1896-ban következett be, amikor egy kiállításon először mutattak be külföldi plakátokat Németországban.

Otto Fischer révén megszületett a modern német plakát-design, amit aztán Edmund Edel vitt tovább, aki a lazább párizsi stílus meghonosítója volt Németországban. Az ő tanítványa lett a 18 éves Lucian Bernhard, aki 1901-ben vakmerő elhatározásból, anyagi háttér nélkül érkezett meg Berlinbe. Neve hamar ismertté vált – egyik első terve


a kiállítás plakátján is látható gyufa-reklám volt,


amelyet később kissé megváltoztatott formában tervezett újra. Bernhard megszabadult az allegorikus díszítésektől, és létrehozta a Sachplakat (tárgyplakát) műfaját, ami minimalista, a hirdetés tárgyának ábrázolására szorítkozó plakátot jelentett. A Sachplakat a plakáttervezés reformját jelentette, és azóta is számos hirdetésen alkalmazzák ezt a stílust.

A kiállításon korabeli fotók érzékeltették azt a környezetet, amelyben
Bernhard plakátjait kiragasztották


A Bernhard-plakátokhoz képest a legtöbb mai reklámplakát fércmunkának tűnik

A 20. század elején Berlin és München vált a német plakáttervezés két központjává – utóbbi városban a berlinitől kissé különböző, az emberi alakot középpontba állító plakátokat terveztek. Berlin számos, gyorsan fejlődő vállalata miatt a város lakossága egy évtizeden belül egymilliónál is nagyobbra duzzadt.

Emiatt különleges, mindenki számára érthető képi nyelvezetre volt szükség: ezt hozta létre Bernhard – sokan próbálták másolni, ám keveseknek sikerült ugyanolyan magas színvonalat elérni. Számos designját, például


a Stiller cipőüzletek számára tervezett logót azóta is használják,

kisebb-nagyobb módosításokkal. Hosszasan együttműködött a Bosch gyárral, amelynek gyújtógyertyás logót tervezett – ez szintén máig is látható a gyár termékein.

A Bosch-logó máig Bernhard keze nyomát őrzi


Manoli: az első vállalati arculat, amiről nem is tudták még, hogy az

A Manoli cigarettagyárnak ugyanakkor nem csak számos plakátot, hanem teljes imázst tervezett.„Ez tekinthető az első vállalati arculatnak (corporate identity), bár akkoriban még nem is ismerték a kifejezést” – mondta el Hubert Riedel. Bernhard csomagolásokat, logókat, üzlethelyiség-berendezést, sőt, épületeket is tervezett a Manoli számára. Amikor pedig a vállalat tulajdonosa 1918-ban tragikus hirtelenséggel elhunyt, Bernhardot kérték fel síremléke megtervezésére.

1923-ban Bernhard New Yorkba látogatott, és mindenki meglepetésére úgy döntött: ott marad. A New York Times tulajdonosa a kiadó épületében biztosított számára stúdiót, ahol főleg beltéri tervezéssel, illetve betűtípusok (font) tervezésével foglalkozott. Utóbbiak tették ismertté nevét Amerikában is. A II. Világháború után fokozatosan visszavonult, és a képzőművészetnek szentelte idejét – egyik utolsó designja az '50-es években a Pepsi Cola plakátja volt.

A kiállítás július 10-éig látogatható.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS