Hogyan lesz közutálatnak örvendő szoborból Süsü, a kedves kabala?
kérdezett:Sipos Zoltán 2010. június 21. 15:54, utolsó frissítés: 15:58Sepsiszentgyörgy és a Szent György Napok alakuló városarculatáról #b#Salat-Zakariás Csaga#/b# dizájner, az egyik tervező beszél.
Sorozatunkban a Kolozsvár-brandről szóló vita kapcsán szólítunk meg kommunikációs szakembereket, reklámgrafikusokat, építészeket, urbanistákat. Az első anyagunk Kádár Magorral, a Babes-Bolyai Tudományegyetem kommunikáció szakának oktatójával itt olvashatóitt olvasható . Második interjúalanyunk Makkai Bence, az AMM Design kreatív igazgatója , a sorozatot Sisak Tamás építész tervezővel folytattuk, majd következett Kelemen Zsófi urbanista és Pásztor István építész. Ötödik interjúalanyunk Szántó Attila városszociológus, a hatodik szakértőnk pedig Guttmann Szabolcs építész-urbanista, műemlékvédelmi szakember, Szeben volt főépítésze. Legutóbbi beszélgetésünk Salat-Zakariás Csaga dizájnerrel, a Sepsiszentgyörgy és a Szent György Napok arculatának tervezőjével alább olvasható.
Sepsiszentgyörgyön az utóbbi időben több kezdeményezést is láthattunk egy városmárka meghatározására. Az utóbbi években a polgármesteri hivatal városimázs-irodájának dizájner munkatársaként közvetlenül részt vettél ebben a folyamatban. Hogyan válik az első flip-chartos ötletelés konkrét vizuális elemmé?
Salat-Zakariás Csaga: – Ez az a pillanat, ami ha tanítható lenne, akkor akkor nagyon sok ilyen szakember lenne. Nem az. Ez a pillanat a dizájnerek magánügye. Mindenesetre nagyon fontos, hogy nagyon pontosan megfogalmazzuk, mire van szükségünk, mit akarunk lerajzolni? Ennek a megfogalmazása persze nem az én, hanem a kommunikációs szakemberek feladata volt, noha persze én is jelen voltam.
Dizájnerként az én munkám akkor kezdődik, amikor megszületett az ötlet, a brand tartalma, és azt meg kell fogalmazni vizuálisan: magyarán le kell rajzolni. Vannak pillanatok, amikor ez teljesen egyértelmű: a városarculat esetében például eleve ott volt a városnak a címere, amitől nem lehet eltekinteni.
Ezen túl megpróbáltuk a város jellegzetes elemeit felsorakoztatni: Sepsiszentgyörgyön sok Kós Károly-épület található, van ismert középiskola, egy Lábas-ház és egy Erdély-szerte ismert színház, pezsgő képzőművészeti élet, és turisztikai szempontból is fontos hely. Az embereknek általában Sugásfürdő és a Szent Anna-tó jut eszükbe, de szerintem az egész régió szép: Kolozsváron nem szerettem kirándulni – Sepsiszentgyörgyön viszont szívesen kimegyek az Óriáspince-tetőre vagy bármelyik dombra a város közelében. Ott vannak még a környező falvak – szerintem ennek a kisvárosnak van egy varázsa.
Én mindig csak azt tudom mondani Sepsiszentgyörgyről, hogy kicsi, barátságos. Csend van, béke van, minden emberközeli. Nyáron nem fövünk meg, télen – Csíkszeredához képest – nincs nagyon hideg. Van egy női kosárlabdacsapatunk, mely egyre jobb eredményeket ér el, és befektetők szempontjából is vonzó terület: Brassó közel van, a munkaerő viszont olcsó, csak autópálya kéne. A város az ország szívében, Kolozsvártól és Bukaresttől nagyjából egyenlő távolságra helyezkedik el – könnyű innen eljutni bárhova.
Az ötletelés során mindenkiben dolgoztak az elképzelések, de aztán egyszer csak megfogalmazódott: vegyük azokat az épületeket, melyek a város lényegét jelentik, és azokat sorakoztassuk fel. Ha ez megvan, akkor már csak az a kérdés, hogyan lehet ezeket az épületeket úgy tenni egymás mellé, hogy az vizuálisan működjön, hogyan rajzolom, milyen vonallal kötöm őket össze, mekkorák az arányok.
>> A polgármesteri hivatal teljes látványterve ide kattintva elérhető >>
Sepsiszentgyörgy arculatának a megfogalmazása nem volt egy annyira látványos folyamat. Mondjuk én nem beszélek szívesen a sepsiszentgyörgyi arculatépítésről, mert ez egy hosszú folyamat. Induláskor ennek részese voltam, de már nem vagyok a polgármesteri hivatal alkalmazottja – persze kíváncsi vagyok, hogy ez a jövőben hogyan fog alakulni. Elméletileg az elemek megvannak már, de maga a brandbook még nincs összerakva – ehhez idő kell.
A Szent György Napok kabalájának a története már érdekesebb. Az alapötlet ugyanis az volt, hogy a Szent György-legendát dolgozzuk fel: utánajártunk, de kiderült, a legendának Sepsiszentgyörgyhöz mint városhoz tulajdonképpen semmi köze nincsen.
Mivel egy olyan elemet szerettünk volna, ami a városról szól, ezért „Süsüt”, a város központjában álló Szent György-szobrot választottuk. Meglehetősen merész lépés volt ez, hiszen a szobrot a szentgyörgyiek a város szégyenének tartják.
Én személy szerint jónak tartom a szobrot, ugyanis egy nagyon érdekes és édes megfogalmazásnak találom azt, hogy míg ugye egy klasszikus Szent György-szobron a lovas a lovon ülve szúrja le a sárkányt, addig ezen a szobron Szent György magán a sárkányon ül, és egyáltalán nem szúrogatja, hanem elég barátságosan elvannak együtt. Ez a megközelítés meg a forma inspirált, így elkezdtem szabad kézzel rajzolgatni, és így született meg a négy baba.
A lakosság hogyan fogadta a Szent György napok arculatát? Mikor kezdtétek bevonni a lakosságot, ha egyáltalán be voltak vonva?
– Konkrétan a lakosság nem volt bevonva. Ugyanakkor világos, hogy a közösség a magáénak kell érezze az arculatot, épp ezért volt igen merész lépés részünkről, hogy egy olyan szoborból inspirálódtunk, amit a lakosság nem szeret. Ennek ellenére a Süsüket nagyon szeretik – egy munkatársunk hazavitte a kitűzőket a gyermekének, aki míg ette a levest, kitette azokat a tányér köré, beszélgetett velük és tologatta őket. Egy másik ismerősünk egy árajánlat fejlécében vitte haza a Süsüket: a gyermeke a papírral aludt, annyira szerette őket.
>> Itt nagyban is elérhető a Szent György napok 2009-es arculata >>
A városarculatra visszatérve, az egyik alapkérdés a szín. Hogyan sikerült döntést hozni ebben a kérdésben?
– Elég gyorsan eldöntöttük, hogy a hordozó színe zöld legyen: azt érezzük barátságos, magyar színnek, a miénknek. Arról nem is beszélve, hogy tipikusan az új, a növekedés és fejlődés színe. A sepsi női kosárlabdacsapat színe is zöld. Amikor aztán minden összeállt, akkor támadt egy olyan ötletünk – és ebben volt egy pici politikai indíttatás is –, hogy a székelyföldi városoknak is készítsünk egységes arculatot, a székely színek felhasználásával.
S melyek Székelyföld színei?
– Na ez az, ez volt az én első kérdésem is, amikor az ötlet felmerült. Melyek azok a színek, melyeket Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában is magukénak éreznek az emberek? Sepsiszentgyörgyön mi azt mondjuk, a székely színek az arany és a kék – Csíkszeredában viszont a piros-fekete kombinációt tartják székely színnek.
És ezt hogyan lehet összehozni?
– Hát nem lehet. Logóépítéskor nagyon csínján kell bánni a színekkel: nem szabad sok színt használni, egy, kettő, de legfeljebb három szerepelhet. A Szent György Napok logója négy színben készül, az azonban más dolog: különböző műsorszámokat jelölnek, tehát funkcionális, indokolt a színek alkalmazása.
A négy színre visszatérve az arany, kék, piros, fekete egymás mellett bajos, ha az aranyt kicsit elnyomtatjuk, akkor eleve sárga lesz, így rögtön összejön a piros-sárga-kék kombináció. Ráadásul a piros-sárga-kék eleve alapszínek, erős hatást gyakorolnak egymásra. A feketével együtt pedig végképp lehetetlen ezt barátságosan összehozni.
Nem gondolkoztatok azon, hogy egy forma legyen a fő üzenethordozó, amit aztán különböző színekben meg lehet csinálni?
– A székely szimbolisztikában a Nap és a Hold kap központi szerepet, ezeknek azonban nem lehet más színt adni. Meg szerintem Sepsiszentgyörgynek nem a székely identitás a fő jellemzője, sokkal többről szól ez a város. Nem jó, ha egy város pusztán csak az etnikai összetétele által definiálja magát. A Kolozsvár-márkázás során is értékként volt feltüntetve a város színes etnikai mivolta. Természetesen fontos jellemző egy városmárka esetében az etnikai összetétel, de szerintem nem egészséges, ha ez a központi elem. Úgy gondolom, egy jövőbe mutató brand sokkal több mindenről kell szóljon. Valódi, saját értékekre kell alapozni, így lesz csak hiteles egy városbrand.
>> Itt nagyban is elérhető a Szent György napok 2010-es látványterve >>
Sepsiszentgyörgyön van egy román közösség is, illetve cigányok is vannak. Hogyan lehet őket is bevonni ebbe? Egyáltalán, kell-e?
– Természetesen, hiszen ők is része a városnak. A roma közösség sajnos annyira marginalizálódott, annyira nem vesz részt a város életében, hogy ők eleve kiesnek a képből. Viszont nem kétséges, ők is a lakosság része. A románokkal kapcsolatban én nem érzek magyar-román konfliktust, nagy részük ért, vagy éppen beszél magyarul.
Minden, nem célzottan kikerülő szórólap, plakát kötelező módon kétnyelvű Sepsiszentgyörgyön. Tehát ha nem tudjuk, kinek a kezébe kerül, akkor fel sem merül, hogy csak magyar nyelvű felirat szerepeljen egy szórólapon.
Ez pedig – mivel mindent megdupláz – igen megnehezíti a grafikai megjelenítést. Gondoljunk csak bele, a logó mellé ki kell írni, hogy Kulturális Szervezőiroda és Biroul de Organizare a Evenimentelor Culturale: az egyik 24, a másik 46 karakter. Ha egyforma méretre van szükségem – például két egyenes vonal közé be akarom sűríteni a logotípiát –, akkor nincs más megoldás, az egyik szöveget össze kell húzni.
Milyen szerepe tud lenni a polgármesteri hivatalnak egy ilyen munkában? Mi az a pont, ameddig egy polgármesteri hivatal támogathatja és meghatározhatja ezt az arculatépítési folyamatot, és mikortól veszi át a lakosság, kezdi terjeszteni?
– Ez egy nagyon jó kérdés. Ideális esetben – és majd eldönti a jövő, hogy erre jó vagy rossz példaként szolgál Kolozsvár arculatának kiépítése – a polgármesteri hivatalnak kizárólag a megrendelő szerepét szabadna játszania. Miután megkapja a „kész terméket”, mint felhasználó, arculattulajdonos használja azt.
A Süsüre nagyon sokan felkapták a fejüket, több olyan megrendelést kaptam, hogy az XY rendezvény szeretne egy olyan logót, amelyben legyen a Süsü is benne. Azt hiszem, az emberek ráharaptak erre, magukénak érzik, és tovább fog élni ez a figura.
Az arculatépítési folyamat egyébként szorosan összefügg azzal, hogy konkrétan ez a városarculat hol fog futni. Városarculat esetében létezik egy kettősség: a polgármesteri hivatalnak az arculata-e a városarculat, vagy magának a városnak? A legkézenfekvőbb az, hogy a városarculat olvadjon egybe a polgármesteri hivatal arculatával. Persze az ellenérv az, hogy a város és a polgármesteri hivatal két teljesen különböző dolog: az egyik egy végrehajtó szerv, funkcionális dolog – a város ennél jóval megfoghatatlanabb, szerteágazóbb.
Azt is fontos megnézni, kinek építjük a városarculatot? Annak, aki be szeretne menni a polgármesteri hivatalba és meg szeretné találni az X irodát? Annak a szemszögéből, aki a városban él, vagy annak a szemszögéből, aki idegenként lép a városba?
Annak, aki valamit el akar intézni a polgármesteri hivatalban, fontos tudni, hogy melyik irodában mit talál. Az, aki nap mint nap a városban mozog, és eleve jelent valamit számára a város, nem fogad el egy rózsaszín arculatot: ennél sokkal többre van szükség ahhoz, hogy a városról alkotott képe megváltozzon.
Viszont az, aki turistaként érkezik a városba, elsősorban nyomtatott anyagokra szorul: óriásbannert keres, ahol megtalálja, hogy a múzeumban milyen kiállítás van éppen, szórólapokat keres. Ha ennek a vizuális megfogalmazása rendezett, akkor az az üzenete számára, hogy a város ad magára, ott van a korban, aktuális, működőképes.
Elkészült egy városmárkázási terv Kolozsváron, mely elsősorban a város értékeire helyezi a hangsúlyt. A terv bemutatóján Sepsiszentgyörgy pozitív példaként volt bemutatva: elhangzott, hogy a városbeli közműveknek sikerült egységes arculatot adni. Ez hogyan sikerült?
– Valóban volt egy olyan kezdeményezés, hogy a városhoz tartozó közműveket – konkrétan a vízszolgáltatásnak, a közszállításnak és a köztisztasági vállalatnak – készítsünk egy egységes arculatot Sepsibusz, Ökosepsi és Aquasepsi néven, a Süsüre építve fel. A közszállítás arculata el is készült, jelenleg már fut. A köztisztasági vállalatnak sajnos, míg én a polgármesteri hivatalban dolgoztam, nem sikerült egységes arculatot készíteni, továbbá gondot okozott, hogy a vízszolgáltató Kézdivásárhelyen is működik, ahova a vezetőség nem szeretné elvinni a Sepsit tartalmazó nevet.
A felhasznált illusztrációk Sepsiszentgyörgy Városimázs Irodájának tulajdonát képezik