2017. szeptember 26. keddJusztina
19°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mit olvas szabadságon Virginás Andrea?

2010. július 27. 17:02, utolsó frissítés: 17:02

A Sapientia EMTE film szakos oktatója nem csak könnyű, szellős, hanem komoly, odafigyelést igénylő olvasmányt is ajánl a vakációra.


A nyári olvasmányokat (gondolom, a ruhák mintájára) általában könnyűnek, szellősnek, lengének szokták nevezni. Persze, minden közhelynek megfelel egy tökéletesen ellentétes (másik) közhely, így aztán a komoly, odafigyelést és elzárkózást igénylő olvasnivalókat is ajánlhatjuk nyárra, hisz mikor lenne lehetőségünk elmélyülni, ha nem akkor, amikor még az öltözettel is (alig) kell törődnünk?


A sors valamiféle furcsa fintora tán, hogy mostanság és jobbára női szerzők tollából kerülnek elém könyvek, kezdem is mindjárt nagy kedvencemmel, ami könnyednek is tűnhet, és


megunhatatlan, mint a málnával koronázott mákfagyi.


Jane Austen Emma című, 1815-ös (belegondolni is elképesztő, szinte kétszáz éve íródott) regénye kitűnően megtervezett, felépített világban játszódik, és a működésben látott angol vidéknél (udvarházak és hosszú mezei séták tarkítják) csak az őt benépesítő angol emberek és némberek izgalmasabbak.

Hogy Austen cizellált iróniájáról ne is szóljak, hadd fedezze ki-ki fel magának. Ajánlani feltétlenül az eredeti, angol nyelvű verziót ajánlom (én egy 2006-os, Penguin kiadású példányon szórakozom), sokkal frissítőbb hatást kelt, mint a fordításai, amiről az jut eszembe, hogy Jane Austen jóval lekörözött minket, kései utódait, az ellentmondások kibontásában és a replikák gyorsaságában.

Egy hihetetlenül finom, árnyalt és megértő írónő(i) perszónát ismernek meg azok, akik Marguerite Yourcenar Emléklapok – A világ útvesztője I. című önéletrajzi regényével múlatják páradús nyári napjaikat (jómagam egy 1987-es Európa kiadású példányt olvastam, sajnos fordításban). A francia irodalom egyik nagyasszonya a családja értelmezésére vállalkozik e többkötetes mű első részében: a szálak Franciaország és Belgium között szövődnek, európai utazásokban, brüsszeli háztartásban és vidéki kastélyok életében gyönyörködhetünk. Közben számtalan történelmi anekdotával s adattal is szembesülünk, de csakis


a huszadik századból a tizennegyedikig visszatekintő kései leszármazott

perspektívája folytán. Tudtuk-e például azt, hogy az 1910-es években kutyavontatta szekéren hordták Brüsszel nagypolgári családaihoz a tejet, s a kutyának tálka lógott a nyakában, ahonnan a kannák alján megmaradó fölösleget kilefetyelhette?

Az ehhez hasonló jelentéktelen apróságok hátborzongató szisztémáját és szerepét életünkben két további szakirányú munka is kibontja, s bár csak az egyikről fogok írni, a másik címét is megemlítem, Daniel C. Dennett Darwin veszélyes ideája című 1998-as, Typotex kiadású munkáját.

Bővebben viszont egy olyan könyvről írok, amely a bevásárlóközpontok polcain is megtalálható. Dr. Speranţa Farca Ce trăieşte copilul şi ce simte mama lui. Repere psihanalitice pentru maternitate şi copilărie (Mit él át a gyermek és mit érez az édesanya. Az anyaság és a gyermekkor pszichoanalitikai alapjai, Ed. Trei, Buc., 2009) című könyve félig-meddig self-help kézikönyv, és ez is a női és a családi szférában forgolódik.

Bár bőven tűzdelt múltba révedő, folklorisztikus, s helyenként kifejezetten nacionalisztikus szólamokkal, a könyv a kortárs Romániában pszichoterapeutaként dolgozó többgyerekes anya szempontját kínálja, nagyon sok esettanulmánnyal és példával illusztrálva. Így, ha nyár idején is kíváncsiak vagyunk az olyan kérdésekre, hogy miért áll jól a rózsaszín, kivétel nélkül, az újszülött kislányoknak, avagy hogyan strukturáljuk viszonyunkat anyánkhoz, apánkhoz, létező és elképzelt gyermekeinkhez, a fagyi és a tejes tea mellé ez a könyv is jól passzol.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS