2017. november 19. vasárnapErzsébet
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mit olvas szabadságon Bertóti Attila?

2010. augusztus 05. 12:48, utolsó frissítés: 16:18

Garantáltan meg fogsz lepődni, ha megtudod, mit lapozgat egy fiatal erdélyi animációs filmrendező.


Bertóti Attila az az erdélyi magyar filmrendező, aki nemrég a padovai filmfesztiválon elvitte a legjobb animációs film díját Ariadné fonala című alkotásával.


A kisfilmmel számos erdélyi filmfesztiválon összefuthattál már, de ha mégsem, itt látható belőle egy részlet. A következőkben arról beszél: mit olvas vakációzás közben? És miért pont azt?



Első ajánlatom nem újdonság, nem ritkaság, bárki számára elérhető:

Mikszáth Kálmán írásai, bármilyen műfajban és minden mennyiségben. Sziporkázó humorának, nyelvi stílusbravúrjainak, sajátos iróniájának köszönhetően akárhányszor élvezet (újra)olasni. Legutóbb a Különös házasságot olvastam, óriási hiánypótlásképpen.

Buttler János ifjú földbirtokost erőszakkal összeesketik az egy katolikus pap által teherbe ejtett Dőry Máriával, elszakítva őt szerelmétől, Horváth Piroskától, akit korábban eljegyzett. A házasság felbontásáért végeláthatatlan küzdelem indul, mely országos, sőt nemzetközi erőket mozgósít, a mégoly gazdag Buttler gróf és szövetségesei ugyanis a császári és egyházi hatalommal állnak szemben.

Az izgalmas történeten túl külön öröm rácsodálkozni Mikszáth mesélő fogásaira. Olykor kifejezetten filmes megoldásokkal él, például a zárt ajtók mögött zajló, erőszakolt esküvői szertartás után fogja magát, újrameséli a jelenetet a főhős ajtón kívül rekedt barátjának szemszögéből, aki hiába próbál bejutni a szobába...


Éjfél utánra a Kner Izidor által 1917-ben kiadott Kisértethistóriákat


ajánlom. Kilenc kevésbé ismert horrortörténet L. Bulwer, Goethe, A. J. Mordtmann, Poe, P. Merimée, Gogol, Strindberg tollából, de van közöttük egy hasszid legenda meg egy régi kínai mese is (talán ez a kötet legmeghökkentőbb írása). A műveket Balázs Béla válogatta, akinek remek előszavából idézek:

„Nekem, aki az ilyen történeteket már régen és mindig szerettem és szeretni valóknak hirdettem, nem a borzalom, nem a romantika és nem a kisértet volt bennük fontos. Hát mi? – Kérdezhetnék joggal. E történetek másik fele, melyben valóságos és 'természetes' élet van ábrázolva, de mégis úgy, hogy a 'természetfeletti' jelenségek belépése nem lehetetlen, nem ellentmondó, sőt szükséges kiegészítés, sőt természetes.

Mert kétségtelen, hogy sok dolgok vannak földön és égen, melyeket nem látunk, holott vannak és hatnak, és kétségtelen, hogy a látnivalók gyökerei is a horizontunkon túl erednek gyakran. Ezt a 'valóságos világunkat' csonkítja és szegényíti, aki ama titok állandóan érzett sötét háttere nélkül festi. Ezt a mi világos világunkat, természetes, reális életünket nem egészen látja, nem egészen érzi az, aki egésznek érzi, egyetlennek, végső lehetőségnek.”


Marjane Satrapi Persepolis képregénye

nemrégiben jelent meg román nyelven is. Még nem olvastam, de feltétlenül be fogom szerezni. Az önéletrajzi ihletésű képregény oldalain a szerző a külső és belső harcok által súlytott Iránban töltött gyermekkora elevenedik meg, majd a Franciaországban töltött diákévek, végül pedig az Iránba visszatért fiatal lány viszontagságai, rengeteg (fekete) humorral és (ön)iróniával tálalva.

Satrapi rámutat az iszlám világ visszásságaira, de a nyugati kultúra elé is görbe tükröt tart. A regényből remek animációs film készült - bízom benne, hogy a képregényben még több és részletesebb történetszál bontakozik ki, mint a filmben.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS