Graffiti Erdélyben: stagnál, de nincs kihalóban
kérdezett:Fülöp Noémi 2010. augusztus 13. 09:39, utolsó frissítés: 09:39A graffiti már nem olyan trendi, de ez nem föltétlenül baj: ennek a műfajnak nem tesz jót, ha egy helyen sokan művelik – mondja Porcsalmi Balázs.
Vásárhely, Kolozsvár, Gyulafehérvár, Temesvár – bár ott inkább a street art virágzik, sorolja Porcsalmi Balázs designer, aki többek között a Félsziget online felelőse, régebb pedig Kelemen Hunor kampánystratégájaként dolgozott. Emellett pedig a kolozsvári 4DZ crew tagja, amely a város egyik régi graffiti-brigádja – néhány éve Stick-ként ismerték.
„Nem vagyok annyira aktív tag, mint régebb. Mostanában inkább legálokra van ráállva a brigád, nem pedig bombázásokra” - teszi hozzá. Ez már azért némi magyarázatot igényel: a legál a legális falfestményt jelenti, így születnek a piece-ek, azaz darabok, vagyis a jobban kidolgozott, saját tematikájú graffitik. Ebben az esetben akár több napot is el lehet tölteni egy-egy festménnyel,
nem kell húsz perc alatt befejezni és lelépni,
mondja Porcsalmi Balázs. A bombák gyorsan elkészített falfestések, amik egy-két színből állnak, és vastagabb szórófejjel, nagyobb nyomású spray-jel készülnek. „Ezeket általában nem szeretik az emberek” - teszi hozzá Balázs. De ami leginkább szúrja a járókelők és persze a hatóságok szemét, az a tag: az aláírás, ami spray-jel vagy markerrel, de akár cipőkrémmel is készülhet.
A graffitisek általában tagekkel kezdenek, utána térnek át a bonyolultabb festményekre – de már a tagről is megállapítható, ki az, aki már jobban ért a műfajhoz. A sima két dimenziós, vagy nagyon absztrakt graffitihez nem kellenek különösebb alapok, vagy képzőművészeti oktatás – a három dimenziós graffiti viszont már minimális műfajismeretet igényel, mondja Balázs. „De mindenekelőtt van a spray alaphasználata, ahhoz jó skill kell” - fűzi hozzá (a skill egyébként képességet jelent).
A graffitisek általában tinédzserkorban kezdenek el érdeklődni a műfaj iránt, líceumi és egyetemi éveik alatt festenek aktívan, később, miután dolgozni kezdenek, egyre kevésbé. Balázs szerint gyakori, hogy a művészeti líceumba vagy egyetemre járó fiatalok kapcsolatba kerülnek a street arttal – azonban nem annyira a hagyományos graffiti, mint inkább a modernebb műfajok érdeklik őket.
„A mi történetünkből kiindulva, úgy működik, hogy valaki fest valahol, valaki más meglátja, odamegy hozzá, megkérdezi,
nem megyünk egyet közösen festeni? –
meséli Balázs. – Aztán szólnak, hogy alakul egy crew, nem akarsz része lenni? Te csinálod a piece-eket, én a karaktereket, arcokat, a másik meg például 3D-ben jó. Vannak beosztások, attól függ, milyen a brigád.”
A graffiti egyébként nem kimondottan olcsó hobbi: egy jobbacska, szakboltokban kapható festék ára 15-18 lej, amihez fejek is kellenek, ezek azonban nem drágák, 1 vagy 0,50 lejért kapható darabja. Egy kicsi vagy közepes graffiti elkészítéséhez kb. öt festékre van szükség, ami mintegy 100 lejbe kerül. Azonban a festékeket ritkán használják el teljesen, így a sok maradék összegyűl, magyarázza Porcsalmi Balázs, és hozzáteszi: a graffitik nagy, belső felületeit gyakran olajfestékkel festik le.
Szakboltok jelenleg Bukarestben működnek, bár régebb Kolozsváron is létezett egy. Az elkészült graffitiket a Blana című folyóirat mutatta be külön rovatban, ez volt Romániában az egyetlen ezzel is foglalkozó, nyomtatott kiadvány – azonban a folyóirat megszűnt. Aki graffitikre kíváncsi, legegyszerűbb, ha Flickr-en vagy a Fotolog.com oldalon keresgél.
A bukaresti graffitiket a Bucharestbusiness.ro oldal, a marosvásárhelyieket a Fotologon megtalálható Muresmasive mutatja be. A Romanian Graffiti portál pedig romániai és nemzetközi falfestményekkel is foglalkozik – a legfrisebb hír egyébként az összes oldalon a Street Heroes című rendezvény, amely mától zajlik Bukarestben, többek között országos graffitiversennyel és számos DJ fellépésével.
A Fotologon a leggyakrabban Marosvásárhely vagy Brassó látható a graffitisek neve mellett. „Brassóban van néhány arc, aki benne van
a Románia válogatottjának tekinthető Romanian Delicious csoportban”
– mondja Balázs. A Romanian Delicious egyébként 2007-ben megnyerte a kelet-európai Write4Gold Classics East Europe versenyt.
Míg Vásárhelyre inkább jellemző a crew-k közötti versengés, Kolozsváron nem túl gyakori, hogy a graffitisek átfessék, azaz crossolják egymás műveit, sorolja Balázs. „Ellenkező esetben nagy balhék törnek ki, mint a filmekben” - teszi hozzá. Temesvárra viszont nem annyira a graffiti, mint inkább a street art különböző műfajai: a stencil, a matrica, a sablon, a paste-up jellemzőek.
„Nem igazán változott sok minden, mióta nem vagyok annyira aktív része ennek a dolognak – mondja Balázs. – Inkább stagnál, nem kezdtek el sokan újonnan festeni. Kolozsváron jó az, hogy jönnek külföldi diákok, akikkel szoktunk festeni néha.” Hozzáteszi, nem változott – azaz nem enyhült – a hatóságok viszonyulása sem, bár inkább azokat a graffitiseket bírságolják meg, akik a központban festegetnek. Olyan történetet is mesél, amikor maga a rendőr mondta meg a tagelésen ért, megbírságolt fiatalnak, hogy „milyen hülye vagy, menj ki valamelyik negyedbe, ott festhetsz, senkit nem érdekel”.
A stagnálás legfőbb oka szerinte az, hogy a graffiti nem olyan trendi, mint amikor megjelent, a létező munkák pedig ritkán kerülnek olyan helyekre, ahol sokan láthatják őket. Azonban ezt nem föltétlenül tartja negatívumnak: ha egy városban boldog-boldogtalan festegetni kezd, az sem a városnak, sem maguknak a graffitizőknek nem tesz túl jót.