Kóbor János: mi nem lázadtunk, csak jól éreztük magunkat
kérdezett: R. T. 2010. szeptember 01. 12:24, utolsó frissítés: 14:29A rockzene alapvetően a fiatalokhoz szól, bár ma már nem ugyanazokkal a problémákkal küszködnek, mint szüleik korosztálya, véli az Omega frontembere. #b#[gyorsinterjú]#/b#
A Félszigeten, közvetlenül szombati koncertjük előtt beszélgettünk az Omega frontemberével, aki lassan ötven éve mozgatja meg a fiatalabb és idősebb rockereket.
A zenéjük egy bizonyos korosztálynak jelentett igazi életérzést. Mivel magyarázható az, hogy az egészen fiatal korosztályt, a 14-15 éveseket is meg tudják fogni?
Kóbor János: - Alapjában véve ez a zene, amit mi csinálunk – amit ma rockzenének hívnak –, úgy érzem, hogy alapvetően a fiatalokhoz szól. Annak idején a ’60-as években ebből generációs probléma is keletkezett: az idősebbek elutasították, a fiatalok meg nagyon szerették. Ma az akkori fiatalok már öregek, de továbbra is szeretik, és a fiatalok meg természetes módon szerethetik a rockzenét. Mi nagyon örülünk, amikor újabb, fiatalabb korosztályokat látunk magunk előtt, akik szeretik, amit csinálunk, de azt is természetesnek vesszük, hogy sokuknak más az ízlése.
Az Omega indulásakor és pályájának nagy részén magától értetődő volt, hogy mi ellen kell lázadni. A mostani fiatalok miért lázadhatnak elsősorban?
- Most azt mondhatnám, hogy mi nagyon sok minden miatt lázadhattunk, de végülis nem ezért csináltuk. Valami olyant akartunk, ami nekünk is tetszik, amit hiányolunk, és amit esetleg tőlünk el is fogadnak. Ebben éreztük jól és felszabadultnak magunkat. Nagyon sokan rámondták, hogy ez elsősorban lázadás, de nem igaz. Azért nem hiszem, mert Angliában mi ellen lázadtak? Ha gazdasági és társadalmi oka lett volna, akkor nem lett volna Beatles vagy Rolling Stones.
Ez szerintem olyan szabadabb érzést sugalló műfaj volt, ami azt próbálta kihozni főleg a fiatalokból, hogy kitörjenek a korlátok mögül. Úgy gondolom, ez az érzés ma is benne van, annak ellenére, hogy messze nem azok a problémáik, mint amik nekünk voltak, a mi korosztályainknak. Ez a zene szabadságérzetet ad – és nem kell mással törődni.
Előfordult-e már, hogy egy-egy DJ Omega-dalokat dolgozott fel? Hogyan viszonyultak ehhez?
Igen, sokszor hallunk ilyent. Tulajdonképpen eleve jó érzés, hogy valakinek ez jelentett annyit, tetszett annyira, hogy feldolgozza, kiemelje. Nagyon sokszor van olyan is, hogy különböző országok nyelvein megjelentek egyes számaink. Ez persze számunkra furcsa volt, de mindig jó érzés, hogy tetszett nekik, és ezért nagyon örülünk, hogy megcsinálták.
Mi a legfontosabb elem, ami 1971-től kezdve összetartotta a csapatot ebben a felállásban?
Az egyik biztosan az, hogy kezdettől kezdve, az amatőr korszaktól a félprofivá, profivá válásig ez a csapat nagyon megküzdött mindenért. Minket soha nem segített semmi. Ez a közös harc, felszínre törési küzdelem nagyon összekovácsolta a csapatot. Szerencsés dolog volt, hogy együtt tartotta, és ez most már így is marad.