2018. január 20. szombatFábián, Sebestyén
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Miért nincsenek erdélyi magyar sztárok?

lejegyezte:Fülöp Noémi 2010. szeptember 16. 17:16, utolsó frissítés: 2010. szeptember 17. 10:19

A művész sértődékeny, a sajtós magát képzeli sztárnak, és hiányoznak a menedzserek – kolozsvári alkotók, előadóművészek és sajtósok beszélgettek.


Mi a különbség a celeb és a sztár között? Miért tudunk meg olyan keveset az erdélyi magyar színészek, zenészek mindennapjairól? Miért jó, ha vannak sztárjaink – vagy egyáltalán, van szükség erdélyi magyar sztárokra? A fenti kérdésekre hét meghívott: Jordán Éva operaénekes, Könczei Csongor néprajzkutató, Lakatos Róbert filmrendező, Sándor Boglárka újságíró, Schneider Tibor operatőr, Soós Attila fotóművész és Székely Sebestyén György művészettörténész, valamint a két műsorvezető: Ferencz Amália és Köllő Kata próbált választ találni.

Az Agnus Rádió szervezte beszélgetésen zsúfolásig telt a kolozsvári EMKE–Györkös Mányi Albert Emlékház, azonban a közönség szinte pisszenés nélkül hallgatta végig a másfél órás beszélgetést: a rendezvényen készült ugyanis a rádió Művészeink világa című műsorának felvétele.

A jelenlévők olyan kérdésekről, problémákról szerezhettek tudomást, amelyeket a nyilvánosság előtt ritkán vetnek fel az érintettek – legfeljebb egy-egy kávé vagy sör mellett panaszolják el egymásnak. Egy-egy témakör körüljárása után Erich Türk spinéten, Vincze Tekla zongorán adott elő egy-egy részletet újabb és régebbi zeneművekből.


Celeb vs. sztár



Már a legelején kiderült, a beszélgetés összes résztvevője egyetért abban, hogy Erdélyből hiányoznak a magyar sztárok – és az este legfontosabb témája az lett: miért nincsenek sztárjaink? „Nagyon fontos volna, hogy legyenek, enélkül nem eléggé látható a kultúra” – fogalmazta meg Székely Sebestyén György.

Soós Attila, Jordán Éva, Schneider TiborSoós Attila, Jordán Éva, Schneider Tibor

Hozzátette: meglátása szerint az erdélyi magyar sztárok nem a mennyiséggel vagy minőséggel, hanem a sztárcsinálás hogyanjával kapcsolatos problémák miatt hiányoznak. Schneider Tibor arra hívta fel a figyelmet, mennyire szerencsés a (magyarországi kifejezéssel élve) „celebek” és „sztárok” megkülönböztetése: a celeb mögött csak botrány van, a sztár mögött teljesítmény is áll.

Sándor Boglárka szerint azért nincsenek igazi erdélyi magyar sztárok, mert az itteni média képviselői (főként a tévések és rádiósok) magukat tekintik sztárnak. „Az egyik fontos kérdés, amin el kellene gondolkodni, hogy kit tekintünk sztárnak?” - fogalmazta meg. Könczei Csongor viszont úgy vélte, az, hogy Erdélyben ismert és közismert személyiségek vannak, nem pedig sztárok, nem föltétlenül hátrány.


Gátlások és sértődések

Köllő Katalin azt látta a sztárcsinálás egyik legnagyobb akadályának, hogy az ehhez szükséges, jó értelemben vett bulvár műfaj is hiányzik az erdélyi magyar médiából. Ennek oka pedig főként az, hogy az itteni művészek nem beszélnek arról, mivel foglalkoznak a hétköznapokban, még akkor sem, ha a kérdező nem intim részletekre, hálószobatitkokra kíváncsi. Sándor Boglárka hozzáfűzte: a közönség kíváncsi a művészeire, akik példamutató szerepet is betöltenek.

Lakatos Róbert, Sándor BoglárkaLakatos Róbert, Sándor Boglárka

Lakatos Róbert viszont nem föltétlenül találta szükségesnek, hogy a művészek többet elmondjanak magukról. Úgy vélte, az alkotó életének fontos része, hogy újabb és újabb hatásoknak teszi ki magát, ez viszont azzal is jár, hogy sokszor olyan életmódot folytat, amely nemhogy nem példamutató, de egyenesen elidegenítő lehet a polgári réteg számára. Soós Attila szintén úgy vélte, hogy meg kell hagyni a művészek privát életét, legalábbis azokét, akik ezt igénylik.

Ugyancsak a filmrendező vetette fel azt a kérdést: miért hiányzik a kritikai szellem a közszolgálati médiából? Köllő Katalin válasza erre az volt, hogy hiányoznak a szakírók, legyen szó bármely művészeti ágról, főleg azért, mert szinte senki nem vállalja az egy-egy negatív kritikát követő sértődéseket. „Szükség van kritikusokra, mert ismerni akarom a negatív oldalaimat, azért, hogy javíthassak a kritikáimon” - jegyezte meg Jordán Éva.


Ha van, miért nincs?

A beszélgetők szerint a sztárcsinálás fontos akadálya az is, hogy főleg a külföldi rendezvényeken való részvételről, elismerésekről szóló hírek gyakran késve jutnak el az erdélyi magyar médiához. Azt viszont anyagi okok miatt nem engedhetik meg maguknak a sajtósok, hogy a külföldi média gyakorlatát követve elkísérjék az alkotókat egy-egy határon túli versenyre, fesztiválra.

Abban mindenki egyetértett, hogy az újdonságokról, eseményekről, díjakról nem a művész feladata értesíteni a sajtót – sőt, nem is mutat jól, ha egy alkotó „magát promózza”. A megoldás erre az volna, hogy a művészek menedzsert alkalmazzanak, aki ezeket a feladatokat ellátja, ez viszont szintén anyagi okokból nem lehetséges.

Székely Sebestyén György, Könczei CsongorSzékely Sebestyén György, Könczei Csongor

Könczei Csongor felvetette: száz évvel ezelőtt a kolozsvári magyar sajtó kiváló sztárcsináló munkát folytatott, egy-egy Budapestről érkező színész vagy színésznő elé tömeg vonult ki az állomásra, fáklyásmenettel kísérték a szállodába. Az azóta eltelt évszázadban azonban valami megváltozott (bár az Iron Maiden koncertjére kivonult fél Kolozsvár, jegyezte meg Székely Sebestyén György).


Megasztáros hozzáállás kellene

„Nagyon befelé forduló közösség vagyunk” - tette hozzá a művészettörténész, újra megfogalmazva a problémát, amely többször is felmerült a beszélgetés során: az erdélyi magyar közösség és média szűkös, bennfentes, elitista volta is akadályozza a sztárcsinálást, amely igazából a nagyközönségnek szóló műfajokban lehetséges.

A beszélgetés utolsó témája az volt: milyen hozzáállás szükséges a média részéről ahhoz, hogy a sztárcsinálás gépezete jól működhessen? Székely Sebestyén György szerint a sztár lényege az, hogy kiterjesszük, ne szűkítsük a kört, amihez szól. Schneider Tibor úgy vélte, a sztárcsináló médiás hozzáállása a Megasztár-féle tehetségkutató műsorokhoz kell hasonlítson: az ismeretlen alkotót, előadót kell megismertetnie a közönséggel.

Hozzáfűzte, sztár nem csak művészből vagy előadóból, hanem egy orvosból, tanárból vagy akár rendőrből is lehet. Sándor Boglárka pedig azt emelte ki, hogy a sztárcsinálás a művészek felelőssége is – nem szabad az életüket megkeserítő tényezőként kezelni a médiát, sem pedig abban gondolkodni, hogy az igazi média a Duna TV-nél kezdődik, és emiatt mellőzni a helyi sajtót. „Nekiállok menedzsert keresni” - összegezte a maga tanulságát Lakatos Róbert.

A teljes beszélgetés vasárnap 13.10 órakor hangzik el a kolozsvári Agnus rádióban.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS