2019. december 5. csütörtökVilma
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Markó Béla: ismét vannak versek a fejemben

Fülöp Noémi 2010. szeptember 17. 16:30, utolsó frissítés: 16:41

A #i#Tulajdonképpen minden#/i# című szonettkötet a szerző fél évét rögzíti naplószerűen, kevesebb pátosszal, több iróniával.


„Most ismét vannak versek a fejemben, /s ez ismét minden másnál fontosabb” – idézett Visky András író, dramaturg két verssort Markó Béla egyik szonettjéből. Korábban elmondta: a jelenlévők, Tompa Gábor a színház igazgatója, Láng Zsolt író, publicista és Hajdú Áron, a Bookart kiadó igazgatója költőként ismerték meg Markót, és költőként ragaszkodnak hozzá. Az idézet a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiótermében hangzott el, ahol Markó legújabb, Tulajdonképpen minden című szonettkötetét mutatták be tegnap este.

Visky András, Markó Béla, Tompa Gábor, Láng Zsolt és Hajdú Áron
<br />
<i>Fotó: Biró István</i>Visky András, Markó Béla, Tompa Gábor, Láng Zsolt és Hajdú Áron
Fotó: Biró István

Szép Gy. Bálint és Szőcs Márton hegedűjátéka, illetve Salat Lehel, Skovrán Tünde és Tordai Tekla felolvasásai tökéletes alkalmat nyújtottak arra, hogy a hallgató elfelejtse a politikust, és tudomásul vegye a költőt. A bevezető egyébként Salat Lehel ötletét és kivitelezését dicséri, a könyvbemutató pedig egy, a színház stúdiótermében tervezett sorozat első állomásának számít.

Visky András izgalmas kísérletet kínált a szonettek értelmezési, megközelítési lehetőségeként: azt, hogy az olvasó nézzen utána a versek dátumával a sajtóban Markó Béláról megjelent híreknek.


„Hátborzongató olvasata ez a könyvnek” –

fogalmazott Visky, hozzátéve, az is figyelemreméltó, hogy a szerző nem rejti el a pontos dátumokat, ezáltal önként kínálva fel az efféle értelmezés lehetőségét.

Markó bevallotta, költői pályája kezdetén szakszerűtlennek, irodalmiatlannak tartotta a versek fejlődéstörténetével való foglalkozást, azonban időközben meggyőződött ennek ellenkezőjéről. „A szöveg lehet jó vagy nem, de nem mellékes, honnan jön” – szögezte le.

Visky hátborzongató olvasatot talált
<br />
<i>Fotó: Biró István</i>Visky hátborzongató olvasatot talált
Fotó: Biró István


Markó: a kötet tartalmilag több hónapos pillanat
<br />
<i>Fotó: Biró István</i>Markó: a kötet tartalmilag több hónapos pillanat
Fotó: Biró István

Szonettkötetét naplószerű könyvnek nevezte, amely a 2009 júliusa és 2010 februárja közötti időszakot öleli fel. Elmondta azt is, a 114 szonett megjelenése óta szinte ugyanennyi született, de készen áll már egy kötetnyi haiku is – valószínűleg ezekkel találkozhat először az olvasó.

Visky András meglévő, majd emigrációba vonult, időközben érlelődő nyelvnek nevezte Markó költői nyelvezetét: a költő egy évtizednyi szünetet tartott, mielőtt néhány éve gyerekversekkel tért volna vissza. „Akkor hagytam abba, amikor kellőképp sok pátosz, de kellő mennyiségű irónia is volt a versekben. Most úgy tűnik, a pátosz fogyóban, de több az irónia” – kommentálta Markó. Láng Zsoltban felmerült a kérdés,


miért nem ír Markó Béla politikai verseket –

de aztán rájött, hogy a dátumokra is figyelő olvasatban akár politikainak is tekinthetők a szonettek. Ugyancsak neki jutott eszébe, hogy valószínűleg egészen más lett volna a hatás, ha a Jó csávó a Markó című dalt éneklő Kistehén Tánczenekar adja elő a verseket.

Költőként ismerték meg, tartják számon Markót
<br />
<i>Fotó: Biró István</i>Költőként ismerték meg, tartják számon Markót
Fotó: Biró István

Tompa Gábor (akiről kiderült, kívülről tudja, melyik napokon szerepel nem egy, hanem két szonett a kötetben) arra hívta fel a figyelmet, Markó Béla első szonettjei újdonságot jelentettek a nyolcvanas évek erdélyi magyar irodalmában. Láng Zsolt pedig feltette a kérdést: miért éppen szonett?

„Az egyik lényegi különbség a szonett és a más versformák között, hogy azokban legfeljebb a rím és a strófaképlet kötött, de ritka az, hogy a vers hossza is adott legyen: ebben kevés versforma, köztük a haiku hasonlít a szonettre – válaszolta a költő.


– A szonett attól válik izgalmassá, hogy minden adott,

keveset lehet ezen belül elmozdulni, és ilyen szempontból valamiképpen életmodell is. Izgalmas, hogy a kötöttségen belül képes-e valaki magát felmutatni, hogy a szonett viszi a szerzőt vagy a szerző a szonettet?”

A nyolcvanas évek világában a szonettek menedéket is jelentettek, a fegyelem menedékét a káoszban – ma viszont más világ van, túl sok a tücsök, fűzte hozzá Tompa Gábor. A közönség pedig ezúttal lemaradt arról, hogy megtudja, melyik Markó Béla kedvenc állata, Visky ugyanis Tompa szavai nyomán lemondott az amúgy tervbe vett kérdésről.

Skovrán Tünde sokadmagával állt sorba dedikációért
<br />
<i>Fotó: Biró István</i>Skovrán Tünde sokadmagával állt sorba dedikációért
Fotó: Biró István

„A kötet tartalmilag több hónapos pillanat, a teljességet fejezi ki az életemben: család, szerelem, gyerek, istenkeresés mind összejött” – vallott a versek tematikájáról Markó Béla. Kiemelte, fontos az is, hogy a kötet java része egy kertben játszódik, hiszen számára (és a világirodalom számos szerzője számára) a kert egyúttal világmodellt, „zárt keretbe begyömöszölt végtelenséget” is jelent.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS