Mario Vargas Llosa Nobel-díja: vitán felül
2010. október 07. 17:20, utolsó frissítés: 20:32Bár meglepte a közvéleményt, a perui író kitüntetése valószínűleg nem fog vitát szítani – sőt, sokak szerint már rég járt volna neki a díj.
Valószínűleg elenyésző kisebbségben lesznek azok, akik vitatni fogják Mario Vargas Llosa Nobel-díját: a perui író több mint harminc regényével beírta magát azok sorába, akiket a közvélemény érdemesnek tartott a legrangosabb irodalmi elismerésre. A svéd bizottság döntése ugyanakkor meglepte a Nobel-díjas személyét latolgató szakértőket, akik Ngugi wa Thiong'o, Cormac McCarthy és Tomas Tranströmer írókat tartották esélyesnek.
Llosa 1936-ban született az egzotikus nevű Arequipa városkában, szülei nem sokkal később elváltak, ő pedig
tíz éves korában találkozott először édesapjával.
Tizennégy éves korától a Prado katonai akadémiára járt Limában, amelyet azonban egy évvel az érettségi előtt otthagyott, és Piurában fejezte be tanulmányait. Jogot tanult a limai egyetemen, és 19 éves korában feleségül vette a nála 13 évvel idősebb Julia Urquidi-t.
Első novellái 1957-ben jelentek meg, amikor már évek óta újságíróként dolgozott. Egy évvel később spanyolországi egyetemi ösztöndíjat nyert, majd feleségével együtt Párizsba költözött. Házasságuk hét évvel később véget ért, történetét a Júlia néni és a tollnok című regényében dolgozta fel 1977-ben – Julia Urquidi válaszregénye 1983-ban jelent meg Életem Mario Vargas Llosával címmel.
A média által szívesen felemlegetett történet verekedése legjobb barátjával, Gabirel García Márquezzel 1976-ban, ami után Márquezt nagy monoklival a szeme alatt, de szélesen mosolyogva fotózták le. A hivatalos magyarázat politikai nézeteltérés volt, azonban a pletykák szerint Llosa féltékeny volt Márquezre, aki udvarolt a feleségének. Llosa egy évvel a válás után elvette unokatestvérét, Patricia Llosát, akitől három gyermeke született. Több latin-amerikai íróhoz hasonlóan
Llosa sem maradt távol a politikától.
Fiatalkorában Fidel Castro híve volt, kommunista elveket vallott, azonban csalódott Castróban, amikor az bebörtönözte Herberto Cadilla költőt. Azóta Llosa liberális elveket vall, visszautasítva úgy a jobb, mint a baloldali diktatúrát, és számos társadalmi, politikai kérdésben hallatja hangját.
A nemzetközi áttörést A város és a kutyák című regénye hozta meg számára, amely a katonai iskolai élményein alapul. Hazájában a könyv élénk vitát szított, az akadémia tisztjei ezer példányt égettek el belőle nyilvánosan. Regényeiben gyakran dolgozza fel saját élete történéseit, vagy történelmi eseményeket, ám nem idegen tőle a meseszerű szál és a humor sem.
1990-ben indult a perui elnökválasztáson – élményeiről szól 1993-as, Egy hal a vízben című regénye. Két alkalommal: 1995-ben és 1997-ben járt Romániában. Legújabb regényét novemberre várják, El sueno del celta (A kelta álma) címmel: a történet Roger Casemet, Nagy-Britannia ír származású kongói konzulja és Joseph Conrad író barátságáról szól.
Llosa meghatározott időpontban, a reggeli órákban ír hétfőtől szombatig, a vasárnapot pedig újságcikkek írásának szenteli: úgy véli, az írónak kötelessége állást foglalni a különböző társadalmi ügyekben. Délutánjait könyvtárban tölti: lakhelye kiválasztásakor (jelenleg felváltva él Spanyolországban és Angliában) szempont számára, hogy a helység jól felszerelt könyvtárral rendelkezzen. „A legfontosabb dolog, ami velem történt, az, hogy megtanultam olvasni”– vallja több interjúban is.