2018. aug. 18. szombatIlona
30°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Nosztalgia, cenzúra és rébuszok: beindult az Ecsetgyár

R. T. 2010. október 10. 15:52, utolsó frissítés: 2010. október 11. 09:12

Tömény programsorozattal nyitotta meg a kolozsvári Ecsetgyár kulturális központ az idei évadot pénteken este.


A Plan B galériában közös kiállításnak nevezett, valójában egyetemi évek fényképeiből rendezett vetítést láthattunk. A kollektív emlékezet és a mikrotörténelem iskolapéldája lehetne, amint egy csoport tapasztalatai – a történésekhez képest tizenöt évvel később előhívott filmkockákról – kivetülnek a jelenbe. Ugyanakkor a „kiállítók” számára bulis is volt, jót nevettek egykori önmagukon, akárcsak egy fotóabum nézegetésekor. A különbség csak annyi, hogy ezt a fotóalbumot a nyilvánosság elé tárták, hogy megmutassák: ilyen volt Kolozsvár a ’90-es évek elején az ő szemükkel, pontosabban objektívükkel nézve.

Ennyi a kiállítás materiális része
<br />
<i>fotók: Sebők Botond</i>Ennyi a kiállítás materiális része
fotók: Sebők Botond


Mátyás annoMátyás anno


Vlad Olariu Memory of a Memory című kiállítása kapott helyet a Laika galériában. A fekete-fehér kontrasztot hasznosító térben semmilyen kapaszkodót nem biztosítottak a nézőnek, így teljesen rá volt bízva, mit lát a fényes fekete unikornisban vagy a matt feketére lefújt kiszáradt faágról.

Bizonyos szögből mintha a fekete napot hordoznáBizonyos szögből mintha a fekete napot hordozná


A fa mögülA fa mögül



A Sabot galériában Vlad Nancă Munkák című kiállítását rendezték be, keresztrejtvényszerűen. A művész korábban Bukarest utcáin fotózta a fel-felbukkanó abszurditásokat, oda nem illő tárgyakat; jelen kiállítást ezek az élmények ihlették. A kiállítóterem viszont úgy tűnik, nem tudja visszaadni azt, ami fotón működik; a néző nehezen tud kiigazodni a kontextusukból kiragadott formák rébuszában.

A keresztrejtvény egyik nagyon hosszú vízszintes soraA keresztrejtvény egyik nagyon hosszú vízszintes sora


Cristiana Palandri olasz alkotóművész Slipping time című installációjának adott otthont a Bosisio&Sabot galéria. A teret mindössze egy, az ablakon kivezető, töredezett fokú létra és egy képszerűség foglalja el; a többit valószínűleg az emberi jelenlét tölti majd ki. Az installációt „működés” közben keddtől szombatig, előzetes egyeztetés alapján lehet megtekinteni, ennek ellenére reméltük, hogy a megnyitón is láthatunk performanszot – viszont ez nem következett be.

TöredezettTöredezett






A temesvári Auolău társulat színdarabja és a filmvetítés sajnos egybeesett, így a Cenzúrázva! fesztivál keretében bemutatott Galamb a tetőn című kelet-német filmet választottuk. Vetítés előtt Cornelia Klauß filmgyártás-szakértő beszélt a film keletkezési körülményeiről, Iris Gusner rendezőnőről és a korabeli cenzúráról. Az alkotást annak idején fizikailag is megsemmisítették, egyetlen munkakópia élte túl, ezt restaurálták és mutatták be Németországban szeptember elején. Emiatt a színesben leforgatott filmet most csak fekete-fehérben sikerült visszaadni, a rendezőnő bánatára, mivel a történetben a színekkel való játszadozásnak is fontos szerepet tulajdonított.

Klauß kiemelte, hogy a román és az NDK-beli cenzúra hasonlóképpen működött, a filmekre már projekt formában odafigyeltek, így az alkotók öncenzúrája miatt számos film meg sem született. A Galamb a tetőnről is már vágáskor tudták, hogy leforgatott formájában nem futhat majd. Ez meg is látszik a megtalált példányon is, amelyből már valószínűleg kivágtak néhány jelenetet; ezt a film első felének nehézkéssége bizonyítja.

Jobbra Cornelia KlaußJobbra Cornelia Klauß


A művészetellenesnek, a munkásosztály elleni erőszaknak titulált alkotás nem rugaszkodik el teljesen a szocialista szemlélettől; viszont a cenzorokat az árnyoldal bemutatása zavarhatta leginkább. Az építőbrigád és az építkezésen zajló események filmjében nem találhatunk rendszerkritikát, még utalásszinten is csak nyomokban: „az állam nem ad neked ilyen szép házat, te kell magadnak megépítsd” – mondja a brigádvezető. Viszont az italozások, az építőanyag-lopás, a szerelmek és megcsalások mind-mind olyan aspektusai az emberi sorsoknak, amelyek bizony nem a tökéletesen boldog szocialista munkásember képét jelenítik meg.

A film leginkább a karakterek lélekrajzára épül, van itt enyhén züllött művezető, tehetséges, de könnyű erkölcsű mérnöknő, honvággyal küszködő palesztin vendégmunkás, iskolából megszökött fiatal srác és kicsit hősszerelmes, törekvő munkásfiú is, aki „felviszi” egészen a darukezelésig. A végkicsengés pedig egészen pozitív: a gyárban mindenkit körülölelnek a karácsonyfadíszek, az egyéni gondok mintha teljesen megszűnnének.

A programsorozat végén a bulizni vágyókat az újonnan nyílt Boiler Club várta techno zenével – ezt szintén kihagytuk, de az ajtóban toporgó tömegből következtetve biztosan telt házra számíthattak DJ Gojiráék. Akik nem jutottak be, a megszokott első emeleti "bárt" vették birtokba.

Kezdődik az új évad
<br />
Kezdődik az új évad


Nemsokára zsibvásár lesz itt, most még minden csendesNemsokára zsibvásár lesz itt, most még minden csendes


Az Ecsetgyár törzskutyája, Tripod sem hiányzottAz Ecsetgyár törzskutyája, Tripod sem hiányzott

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS