2017. június 28. szerdaLevente
30°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A munka napja: hogyan lakta be a teret a jómunkásember?

R. T. 2010. november 08. 17:14, utolsó frissítés: 17:14

#i#Tisztelet a munkának#/i# címmel rendezett szombaton tematikus napot az Ecsetgyár. Rövidfilmvetítés, kiállítás és vita is volt, no meg munkavédelmi plakátok és bájos hölgyek fényképei.


Rögtön belépéskor egy öltözőszekrény fogad. Salopéta, koszos cipő, no meg a szolgálatos bombázócsaj posztere. Az Ecsetgyár egész területén elrejtettek néhány hasonló klasszikus vasszekrényt, kis zugokban, benyílókban találkozhatunk a gyári „magánélet” egy-egy szeletével.

Fotók: Sebők Botond
Piros, ecsetformájú nyíl mutatja az utat a harmadik és negyedik emelet folyosóira, termeibe. Az egyik falon korabeli plakátok, a különböző minisztériumok kiadványai, elsősorban munkavédelmi előírásokkal. Ezzel szemben a másik falat utólag kreált „csendéletek” díszítik. Az egyik fotón a mosdóban a szocreál valóság keveredik a ’90-es évek amerikanizmusával: legalább húsz éve fel nem újított terem ajtaján Backstreet Boys-poszter. A másik egy pár elnyűtt cipőre élesít, háttérben az elmosódott gyárcsarnokkal.

Amit nem szabad.



A munkahelyi környezet kellemesebbé tételében mindent tarolnak a „csajok”, a legtöbb poszter explicit: hadd legyen valami kellemes is a szegénymunkás életében. Persze a jóember jó hívő is: kényelmesen elfér egymás mellett a szexistennő és Jézus Krisztus; ez utóbbi szinte a hölgy combjára tűzve.


Szenvedés és szenvedély


Rajongás

Az Ecsetgyár első emeletét már a múlt heti újrahasznosítás-műhelyenkészített tárgyak dekorálják. Az itt folyamatosan és párhuzamosan vetített négy rövidfilm a gyárépületek, csarnokok mai helyzetét mutatja be, egy-egy kis történettel összekapcsolva. Az osztrák, magyar és román munkacsoportok építészek segítségével járták be Kolozsvár ipari negyedeit, és forgattak le egy-egy 4-12 perces kisfilmet.

Sokkal hangulatosabb, mint előtte

A filmek különböző műfajban készültek, egyvalami mégis közös bennük: az épületekből hiányzik az ember. Ez a Me-Mo csoport Remove című munkájában expliciten megjelenik: a gyárcsarnokban minden mozog ugyan, de magától. Az ajtót még befújhatta a szél, viszont a varrógépet már valakinek el kellett indítania – csak nem látjuk, kicsoda, és nem is fontos. A film hanganyaga is a gépek zajából, nyikorgásából, elhagyott csapok csöpögéséből áll össze.


A Cowboyok Seekers című filmjének története butácska, de a környezet plusz helyzetkomikumot kölcsönöz neki. Itt a gyár udvarát és tetejét két „cowboy” foglalja el, akik kincskereső térképpel indulnak kalandokat keresni. Miután szerencsésen összekapnak, a semmiből megjelenik egy combfixes-miniszoknyás leányzó (vajon valamelyik szekrénybeli poszterről szállt le?), és úgy elcsábítja mindkettejüket egy betondzsungeli piknikezés közben, hogy reggelre se csajjal, se térképpel nem maradnak. "We’re not the seekers, we are the losers" – vonja le egyik cowboy a következtetést.

Utolsó programként egy, a gyűjtőkről és gyűjteményekről szóló vita került sorra, viszont ez sehogyan sem kötődött a munkás-hangulathoz. Bár nem is így hirdették meg, talán szerencsésebb lett volna például a poszterekről, nippekről vagy egyéb tárgyak gyűjtési szokásairól beszélni

Balról: Alec Bartos, Stefan Tiron, Mihai Pop és Rarita Zbranca

Ehelyett hallhattunk egy kolozsvári kortárs festészeti magángyűjteményről, egy doktornőről, aki gyerekek által lenyelt apró tárgyakból készült kollekciót tart, és egy asztrofilatelista (űrrepüléssel kapcsolatos bélyegeket, borítékokat gyűjtő) személyes élményeit. A vita egy adott ponton annyira eltért még az eredeti céloktól is, hogy a közönségnek kellett kifejeznie nemtetszését, és hogy szeretne a meghirdetett témákról többet hallani. Kár volt ezt az ígéretes és sok oldalról megközelíthető témát a galériák helyzetének siratásába átvinni.




MultikultRSS