2020. április 5. vasárnapVince
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Színes antológia anyák, apák és leányaik kapcsolatáról

Gy. A. Gy. A. 2010. december 06. 14:59, utolsó frissítés: 15:04

Hatvanhat történet azokról, akik kiérdemelték, és azokról, akik nem érdemelték ki a tiszteletet. Sorsdöntő találkozások a több mint kísérleti ikerkötetben.


Dzsungel a szívben és A szív kutyája: közel 50 (női) szerző 66 szövege két, egyszerre megjelent, nyilvánvalóan egymásra utaló kötetben. Az egyik a lányok és anyák, a másik a lányok és apák antológiája, a már biztosan sokak által ismert Kitakart Psyché sorozat legújabb két kötete.

A szerkesztők tervei szerint a sorozat hat könyvből áll majd: mindegyik a nőkről szól, zömében női szerzők tollából. A még 2005-ben megjelent Éjszakai állatkert, amely a magyar irodalom első átfogó antológiája kívánt lenni a női szexualitásról, az utóbbi évek egyik legnagyobb és leghevesebb vitáját váltotta ki a magyarországi irodalmi életben.



Ezt követte 2007-ben a Szomjas oázis, amelynek tematikája ezúttal a női test volt, de a korábbihoz képest már jóval kisebb hullámokat vert. A sorozat 3. és 4. kötetére újabb három évet kellett várni – idén ősszel jelent meg a Jaffa Kiadónál Forgács Zsuzsa Bruria szerkesztésében. A kicsit mindig is különcködő irodalmi antológia ezúttal a szülő-gyerek kapcsolat feneketlen mélységeibe rángatja bele az olvasót.



Ősbizalom, újrajátszva

Miért olyan izgalmas ez a témaválasztás is? Szüleinkkel való találkozásunk az első, valóban sorsdöntő találkozás az életünkben, és kétségtelenül nem vagyunk rá felvértezve. Szinte törvényszerű, hogy később választott társunkkal ugyanazt a kapcsolatot próbáljuk meg újra és újra lejátszani. Csakhogy ezúttal, felnőttként, megpróbáljuk úgy irányítani, hogy ha korábban vesztesek is voltunk, most győztesként kerüljünk ki belőle. A szülő-gyerek kapcsolat az, amiben, ha bármilyen szakadás történik, a legmélyebb és legkegyetlenebb nyomokat hagyja az életünkön.

Bibliai parancsot szeg, aki nem tiszteli anyját és apját – pedig ezt a tiszteletet nyilván ki is kell érdemelni. Több mint hatvan történetet olvashatunk most azokról, akik kiérdemelték, és azokról, akik ki nem érdemelték ez a tiszteletet.

Az önismerethez tehát szüleink megismerésén át vezet az út. Hányféle lehetőségünk van erre, hányféle buktató vár ránk ezen az úton? Provokáló ez a nagyon sokféle szöveg így, egymás mellett. Párbeszéd ugyan nincs közöttük, de mégis összecsengnek. Sokféle anya- és apakép rajzolódik ki belőlük: anyák, akik nagyon találékonyak abban, hogy hogyan kell lányaik életére rátelepedni, vagy épp ellenkezőleg, teljesen kivonulni belőle, borzongással vegyes csodálatot kiváltó vagy nyomtalanul eltűnt apák, vagy a létező legnagyobb bűnt elkövető, saját lányát molesztáló apa.


Első szám, első személy

A szerzők többsége már a korábbi Psyché kötetekben is jelen volt. Vannak köztük írók, költők, de olyanok is, akiket nem így ismerhetnek az olvasók: színésznők, énekesnők, rendezők, képzőművészek, pszichológusok. A szerkesztő, Forgács Zsuzsa Bruria saját bevallássa szerint elsősorban művészeket kért fel, mert érdekelte a világlátásuk, a tapasztalataik, érdekes személyiségeket próbált megszólaltatni.

A cél, hogy mindenhonnan és minden korosztályból jöjjenek a tapasztalatok. Vannak szerzők Erdélyből, Vajdaságból, Ukrajnából és egy-két földrajzilag távolabbi művész is felbukkan. Az életkort tekintve is nagyon változatos a kép: a 20-as éveikben járóktól a 60-asig mindenki jelen van, sőt akad egy közel 80 éves szerző is.

Az eredmény pedig egy rendkívül színes válogatás, hullámzó színvonallal – de épp ettől lesz igazán érdekes. Szimpatikus az irodalom ilyen demokratikus felfogása. Úgy érdekes beleolvasni ezekbe a szövegekbe, ahogy mindig érdekes belenézni egy másik ember arcába.

A történetek első szám első személyben íródtak, még akkor is, ha tulajdonképpen nem saját tapasztalatot örökítenek meg. De van olyan történet is, amely túl intim és túl megrázó ahhoz, hogy első szám első személyben legyen elmondható, éppen azért, mert nagyon keserű saját élményből táplálkozik.

De ahogy már a sorozat korábbi köteteinél is megszokhattuk, nagyon bátor és őszinte szövegek ezek, nem szemérmesek, mernek kitárulkozni és megmutatkozni. És a változatos hangvétel mellett biztosan akad majd olyan, amely kellő erővel mellbe is vágja az olvasót.

Párban olvasandó? Szinte adja magát, hogy ha elolvasunk egy megrázó, felkavaró vagy különösen megható apa- vagy anya-történetet, rögtön nyúlunk a másik kötet után, hogy megnézzük az érem másik oldalát is.


Rejtőzködő férfiak

Ahogy eddig is, a női szerzők között azért mindig akadt elszórva, álnévvel néhány „titkos” férfi. Ezúttal háromról van szó (köztük egy Házi Eszter fedőnevű), akik összesen öt szöveggel szerepelnek az új kötetekben. Az első kötet, az Éjszakai állatkert esetében ezt még egyfajta tréfának szánták a szerkesztők, hiszen minden „hagyományos férfi-antológiában” akadtak női szerzők is: dísznek. Azóta bevett szokás lett, és talán azért is, mert ezúttal sem a biológiai, hanem a társadalmi nem számít.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS