2017. június 28. szerdaLevente
30°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kukkolás a Palipalota ablakán: Demeter Szilárd Lüdércnyomásáról

Rácz Tímea 2011. január 03. 15:21, utolsó frissítés: 15:21

Átível-e húsz éven, megfogható-e az izgalom a diáklapok, sulirádiók, iskolai rendezvények tömkelegéhez szokott mai kistarisznya számára?


Az olvasó, nevezzük ironikusan Szépléleknek, abszolút külsős, térben, időben, felfogásban; sokkal nehezebb bejutnia a Patinás Középfokú Angyalú mentális falai közé, mint bármelyik korabeli vagy jelenlegi ex-kintlakónak. Nagyon messze lakik az Angyalok és Angyalcsinálók Városától, a tündérországi változások idején még tudatánál sem volt. Demeter Szilárd Lüdércnyomását mégse kezelheti infósviccként, amelyet csak a geekek képesek megérteni.

Széplélek be akar mászni a Palipalota ablakán,

sört is visz, csak beleshetne egy pillanatra Kistarisznya, Szőr Ekmont, Roppant Hauer és a többiek életébe. Nem szigorú kritikus, de szigorú olvasó.

A kötet borítója
A lüdérckék megnyomása. Lüdérckék nyomása rajtam, testileg, szellemileg. Lüdércnyomás ez az egész középiskola. Széplélek egy kicsit címmániás, ezért az első dolga végigfuttatni az összes lehetséges értelmezést. Boldogan állapítja meg, hogy minden egyszerre. Viszont az első két-három fejezet után arra is rá kell jönnie, hogy

ez a könyv fárasztó.

Bár számos Rejtő-regénnyel volt már dolga (és előtte mások is megmondták, hogy Rejtőre hajaz, ezt nem nehéz észrevenni), a Lüdércnyomás nem úgy fárasztó. Hanem szó szerint olyan erőfeszítéseket kíván elviselni a cirkalmasztikus fogalmazványokat, mint keresztülverekedni egy barokk prédikáció körmondatain.

A pár oldalon belüli huszonötödik lüdércke-hajdúsógor ismétlődésnél Szépléleknek sutbavágós hangulata támad, aztán mégsem vágja sutba, mert kíváncsi. És amikor izzadva, már-már sikerélményekkel teli megmászik néhány oldal Csupa Nagybetűs Kifejezést és körülírást, a képébe kap egy „csávót”. Egy emberkét, aki nem hajdúsógor, -segg, -sóher, vagy -szolga, csak egyszerűen csávó. Szépléleknek fogalma sincs, hogy ’90 Udvarhelyének diákjai között mennyire volt használatos, beccszóra elhiszi bárkinek, hogy igen, de nem érti, hogy jön ebbe a könyvbe.

A trágár szavakkal nincs baja,

ha egyszer Kistarisznya azt mondta, hogy miafaszvan, akkor miafaszvan, azon nincs mit szépíteni. De csávó? És csaj? Kicsit érthetetlen, mikor lett a mitikus lüdérckéből csaj, és miért kell a lüdérckére szoktatás után bevágni az ismerős szót.

Hja, az események, meg a karakterek. Széplélek már az Iskola a határonba is belebetegedett kicsit, a durva, öncélú beavatások és szívatások értelmét sosem tudta felfogni. Talán azért, mert egy lüdérckollégiumban, abban a bizonyos lüdércbentlakásban nem volt szokás. Ettől függetlenül egy kis kukkolás a fiúk életébe sosem árt. Kistarisznya néha szánalmas, még az sem világos, hogy pusztán a szőke fürtjei miatt miért teszi szét a lábát annyi lüdércke neki. Szerencsére tudja is magáról, többször is elmondja, hogy „ekkora egy pöcs volt”. Roppant Hauer amolyan Sancho Panza mellette, az idősebb hajdúsógorok összemosódnak, de minden értelmezés helyes és fölösleges, tehát nem mászna bele a részletekbe, megelégszik azzal, hogy „ezt is megtudtuk”.

Egy apró megjegyzést még megenged magának: eddig egyetlen kritika sem említette, hogy

a Lüdércnyomás nemcsak Rejtőre, de a Micimackóra is hasonlít.

A fejezetcímek hasonló szerkezete mellett a szövegben is: Kistarisznya többször is a Csekélyértelmű Medvebocsra emlékeztet, egyszer még nótára is gyújt, akárcsak a mackó: „”Édesanyám, legyél itt... / Ez itt mostan nem egy gitt- / Egylet. / Fiad mostan itt egy / lett!”. – ezt bőgte, ritmusra.” Az intézmények nevei is a Százholdas Pagony helyeit, eseményeit idézik. Széplelkünk nem kíván itt semmilyen mély összefüggést felfedezni Demeter Szilárd és A.A.Milne könyve között, de a hasonlóság megemlítése idekívánkozott.

Kistarisznya és társai azért néha szerethetőek is. Hiszen mégis ők azok, akik valamiféle izgalmat visznek a középiskola életébe. De átível-e húsz éven,

megfogható-e ez az izgalom a diáklapok, sulirádiók, iskolai rendezvények tömkelegéhez szokott mai kistarisznya számára?


Balázs Imre József szerint
a könyvnek ez a kihívása, széplelkű olvasónk szerint ez nem sikerült. Mert a kíváncsiság, amivel nekivágott a könyvnek, „az összes förtelem, titok, pletyka és mindennemű haszontalanság” felfedezésének vágya nem igazolódott. Külsős lévén mást nem tehetett, mint hogy dokumentumként kezelje a Lüdércnyomást, amelyből majd kiderül, milyen is volt ezelőtt húsz évvel (hej, mintha csak szüleink mesélnének a rendszerváltásról). És bár megtudta, hogy ezelőtt húsz évvel a tizenöt-tizenhat éves kamaszoknak ugyanúgy a szexen járt az eszük, mint a maiaknak, több filozófiát és kevesebb kötelezőt olvastak, mint a maiak, összegezve: több intellektuális lendület volt bennük, mint a maiakban, nem tud megelégedni ezzel az általános ismerettel. A Patinás Középfokú Angyalú eseményei geekvicc marad számára, és rettentően dühös, amiért ő ezt sohasem értheti meg teljesen.




MultikultRSS