• Megosztás:
  •  Multikult RSS
  •  Elküldöm e-mailben
  •  Kinyomtatom
  • Utolsó frissítés: 14:25 GMT +2, 2011. január 15.

Demeter Csanád
SZOCI KULTÚRA ÉS ROCK
A romániai magyar beat zene rövid tündöklése és bukása


Hargita megyében a csíkszeredai fesztiválok a székelyudvarhelyi Siculusszal versengtek, míg Kovászna megyében a Tavirózsa könnyűzene fesztiválon szóltak a gitárok.


HIRDETÉS



Romániában a hatvanas évekre már kialakultak a szocialista kultúra alapjai, ami azt jelentette, hogy az összes művelődési tevékenységet az állam finanszírozta, ugyanakkor hozzá tartozott a közművelődés teljes ellenőrzése és cenzúrázása. Nem beszélhetünk tehát alkotói szabadságról, hiszen a propaganda-felelősök


pontosan előírták azt a témát, amiről a műkedvelők szólhattak.

Az 1968-as megyésítés után a községek közművelődési életét a községi pártbizottság propaganda-titkára, egyben a kultúrotthon igazgatója és a községi néptanács elnökhelyettese, a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) titkára irányította, kiegészülve az agitációs brigádok tevékenységével.

1968-ban hozták létre az országos és megyei Szocialista Művelődési és Nevelési Tanácsokat (SZMNT), amelyeknek a céljai között szerepeltek: „…munkálkodni a román nép magas rendű szellemi civilizációjának biztosításáért, társadamunk ideológiai és kulturális életének szüntelen gazdagításáért, a városi és falusi dolgozók kulturális látókörének bővítéséért, elősegíteni, hogy a dolgozók elsajátítsák az egyetemes ismeretek nagy értékeit, mindazokat a legfőbb értékeket, amelyeket az emberiség a tudomány, a kultúra és a művészet terén alkotott.” A törvény emellett előírta, hogy a tanácsok rendelkeznek az összes kulturális-nevelő eszközzel, a káderek kiválogatásával és ellenőrzésével.





1976-ban az országos SZMNT konferencián elhatározzák a művelődés hatékonyabb átláthatósága és a személyi kultusz kiteljesítése miatt a Megéneklünk, Románia (Cântarea României) országos fesztivál rendezvénysorozatának elindítását. A rendezvény célját a következőképpen fogalmazták meg: „Mint a nép alkotó tehetségének szintézise, ez a kulturális mozgalom meggyőző kifejezése annak, hogy az új ember alakításában, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítésében a szellemi tevékenység szorosan egybefonódik az alkotó munkával, a sorsán uralkodó dolgozó nép lelkes építő tevékenységével. […]

A seregszemle színpadra szólítja a művészi és amatőr csoportokat, a munkásalkotókat és előadókat, a földművesek, értelmiségiek, pionírok és iskolások, egyetemisták, katonák soraiból kikerülő szereplőket. Az esemény átfogó jellegét az is mutatja, hogy a fesztivál során összemérik erejüket a hivatásos művészi csoportok, alkotók és előadók is.

A hivatalos és öntevékeny művészi alkotó munka e harmonikus összekapcsolása az ország egész művészi erejének felvonultatását jelenti gyakorlatilag, magasabb lépcsőfokra emeli az alkotó tevékenységet, fokozza a dolgozó tömegek körében a kulturális-művészeti tevékenység nevelő hatását.”


Ez a mozgalom tulajdonképpen az egész kulturális és művészeti életet átfogta, illetve nyomon követte annak minden tevékenységi formáját. A program kitért az új, szocialista embertípus tudatának kialakítására és nevelésére, valamint a „népünk alkotó géniuszának” dicséretére.







Az alábbiakban arra keressük a választ, hogy miként szórakozhattak a hetvenes években azok a székelyföldi fiatalok, akik Hargita és Kovászna megyékben éltek. Milyen fesztiválok álltak a magyar együttesek rendelkezésére a bemutatkozáshoz? A többnyire népzenei fesztiválok mellett


jelentős szerepük volt a könnyűzenei rendezvényeknek,

hiszen az elektromos hangszerek jelentették a modern zenét (ami sokszor a rendszer ellenes tiltakozás jelképévé vált) a fiatalok számára. Az angol nyelvterületről átvett beat zenei stílus a hatvanas években már megjelent Magyarországon, és olyan jelentős képviselői voltak, mint az Illés, Metró és Omega. Emellett nagyon népszerűvé váltak a táncdalfesztiválok, amelyek lehetőséget adtak a fiatal zenészeknek a bemutatkozásra. Egy ilyen verseny megnyerése országos, sőt nemzetközi elismerést is hozhatott.

A Siculus táncdalfesztivál dalai - lemezborító


Az ilyen típusú fesztiválok Romániában a hatvanas évek végétől, hetvenes évektől teljesedtek ki. Az új stílust játszó zenekarok viszont itt még gyerekcipőben jártak, hiszen a hatalom tiltotta a külföldről származó bármiféle kulturális vagy művészi alkotás (elsősorban a nyugati országokból érkező zenei anyagok) behozatalát. Az újra áhítozó fiatalok így legjobb esetben a Szabad Európa rádióállomásról elhangzó dalokat ismerhették meg, és azokat játszhatták. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy nagyon


sok magyar és külföldi együttes albumait csempészték át

a határon.A többségében magyarok által lakott Hargita és Kovászna megyében az SZMNT, a KISZ és a Népi Alkotások háza engedélyezésével több táncdalfesztivált is szerveztek, ahol a helyi és a környező együttesek léphettek fel. Ezek az események a Brassóban zajló Arany Szarvas Fesztivál hangulatát próbálták követni. Hargita megyében nem véletlenül két helyszínen is szerveztek ilyen rendezvényeket. Székelyudvarhelyen a Siculus fesztivált, míg Csíkszeredában az Ezüstfenyő könnyűzenei versenyt.







Ez mintegy szimbolizálta a megyésítéskor a két település között kialakult ellentéteket, ugyanakkor zenei és szervezési konkurenciát is jelentett. Emellett még szerveztek hasonló rendezvényeket a megyében az elkövetkezendő években, ezek viszont nem bírtak nagy visszhanggal, és nem zajlottak rendszerességgel.

A székelyudvarhelyi Siculus Klub 1968-ban alakult meg a művelődési ház alagsorában, a megyei pártbizottság jóváhagyásával és támogatásával, nevét az 1966-tól megalakult Siculus együttesről kapta. A kezdeményezők kezdetben önerőből szerezték be a berendezéseket (székek, asztalok), majd a megyei KISZ szervezet, Pakot József titkárral az élen, támogatást nyújtott a klub működéséhez (hangszórók, hangszerek). Így az 1969-es év szilveszterét a fiatalok már ott tölthették.



A klub az elkövetkezendő években szinte állandóan telt házzal működött. 1970-ben a Siculus Klub és a Román Televízió magyar adása rendezésében indult el a Küküllő parti városban az évente megszervezett könnyűzenefesztivál, amelyen a kötelező román számoktól eltekintve


a magyar zenéé volt a főszerep.

A szervezők az országos trendtől eltérően több stílus számára is lehetőséget biztosítottak, és ezeket külön kategóriánként értékelték. Műfajilag három jelentősebb stílusirányzatot különítettek el: folk, tánczene és beat. Külön érdekesség, hogy az utóbbi műfaj hivatalos formában is megjelenhetett, hiszen köztudottan tiltva volt a kapitalista országokból származó stílus. Ezzel a hatalom hallgatólagosan tudomásul vette, hogy a fiatalok többsége hallgatja és utánozza a nyugati zenét.







A fesztiválokon természetesen csak a szocialista kultúrának megfelelő zenei és szöveges művek jelenhettek meg, a külföldi együttesek dalait csak korlátozottan, esetleg klubok szintjén játszhatták az együttesek. Az egymás után következő fesztiválok meghozták a fesztivál országos hírnevét. Egy idő után a hatalom nem nézte jó szemmel ezt a fajta nyugatias légkörű rendezvényt, és a megye propaganda titkára 1974-ben rendszerellenesnek minősítette és megszüntette. Ez sajnos nagyon sok zenekar felbomlásához vezetett, de a legnagyobb veszteséget a romániai magyar könnyűzenének okozták.

Metropol lemezborító


Az utolsó, 1973-ban megszervezett rendezvényen már elítélő vélemények jelentek meg az elektromos zene sajátosságairól, így a következő kritika érte a Siculus zenekart: „… a hangerősítő felszerelés maximális kezelése fülledt-fulladt egyhangúságot teremt, s ez az erőtől ájult állandó fortissimo a zene, a szöveges tánczene árnyalat gazdagságát teljesen lehetetlenné teszi.”

Ellentmondásos tényként jelent meg, hogy hasonló kritika érte a versenyt megnyerő, közismert nagyváradi Metropol együttes előadását is. (Művelődés, 1973. november) Erre a fesztiválra jelezte részvételi szándékát a magyarországi Omega és Koós János szólóénekes, de a román hatóságok nem engedélyezték részvételüket.







Mindezek ellenére még voltak próbálkozások a nyolcvanas években, így Székelyudvarhelyen szerveztek rockfesztivált. Az 1982-ben lezajló koncertsorozatról már a következőket jegyezték le: „Persze, a kellék se hiányozhat: nemcsak a farmer nem, meg a T-ing – akár a színpadon, akár a közönség soraiban –, hanem az erősítők, fényorgonák, a rakoncátlankodó kábelek tömkelege, a hangszereikkel keményen dolgozó zenészek, akik közül – és már ez is a minőséget szavatolja – nagyon sokan főiskolai végzettek: zeneszakon.” (Hargita, 1982. május 18.) A fellépő együttesek közül megemlítjük: Csíkszeredából a Vox T, Trakto-rock, Plaottips, SNT, Székelyudvarhelyről a Siculus, Féder, Gránit, Cronos, Balánbányáról az Alutus.

A megyeszékhelyen, Csíkszeredában, a KISZ Hargita megyei bizottsága, a megyei szaktanács, és a megyei SZMNT már 1969-ben megszervezte az első könnyűzenei fesztivált, de


nem sikerült túlszárnyalni a székelyudvarhelyit.

1972-ben fel is merült a rendezvény beszüntetésének terve, ezért a helyiek felszólaltak az intézkedés ellen. „…a minden bizonnyal állandósuló, évenként sorrakerülő Siculus könnyűzeneparádé elhomályosítja a csíkszeredai rendezvényt […] hiszen a székelyudvarhelyi rendezvények nemzetiségi karakterüknél fogva országos jellegűek, minek szerénykedjék hát ennek az árnyékában egy kevésbé visszhangzó, csupán a szomszédos megyék néhány együttesét felvonultató másik vetélkedő.” (Hargita, 1972. augusztus 15).

A cikk írója (Jankó István) kiemelte, hogy a versenyjellege, és a minőség javítása miatt továbbra is szükség lenne erre a rendezvényre, ugyanakkor elismerte, hogy vannak hiányosságok. „Példa volt erre az a reagálás, amellyel a csíkszeredai Művelődési Ház szombat esti közönsége a bákói Narcis – zeneileg nem is éppen utolsó – együttes bemutatkozását fogadta. Amit az az öt fiú a színpadon művelt, az már netovábbja volt az ízléstelenségnek, a megbotránkoztatásnak. Az élet kertjében és Napkelte hangzatos című szerzemények ürügyén vonaglottak, grimaszkodtak, harsogtak, a bohóckodás valami egészen új műfaját művelték, amit a közönség szigetei nyíltszíni tapssal vettek tudomásul.”

A rendezvény javára írható, hogy a kötelezően előadott román számok mellett lehetőség adódott arra is, hogy a magyar együttesek magyar számokkal is fellépjenek. Az 1972-ben díjazott zenekarok a következők voltak: I. díj Alcor (Slănic Moldova), II. díj Condor (Brassó), III. díj Szaturn (Sepsiszentgyörgy). Legjobb saját szerzemény: Sympathy (Marosvásárhely). Ezt a rendezvényt is megszüntették a hetvenes évek közepére, habár voltak még próbálkozások az újraszervezésére a Megéneklünk Románia keretén belül.

Kovászna megyében a dalverseny fellegvára az 1968-ban már megszervezésre kerülő Tavirózsa könnyűzene fesztivál volt (a Rétyi Nyír tavaiban lebegő kupánvirágról, vagy ahogy a helyiek hívják, a tavirózsáról kapta a nevét). A Hargita megyei rendezvényekhez hasonlóan azzal a céllal hozták létre, hogy a fiatal tehetségek számára lehetőség nyíljon a bemutatkozásra, és hogy a rendezvény országos hírnevet szerezzen a megyének. A helyi elit és a központi hatóságok kapcsolatától függött legtöbbször a rendezvény megszervezésének engedélyezése és anyagi támogatása.

A helyi együttesek közül megemlíthetjük a sepsiszentgyörgyi Szaturn, Sonor és Proton gitáregyütteseket, a kézdivásárhelyi Diskant együttest. A zeneszerzők közül a legismertebb személyiség Dancs Árpád zenetanár volt, aki több éven keresztül oktatta a háromszéki fiatalokat, ugyanakkor saját szerzeményeit az évente megrendezett fesztiválokon adta elő nagy sikerrel.

A három rendezvény közül az utóbbit szervezték meg a legtöbbször, viszont 1976-tól a Megéneklünk Románia országos rendezvénysorozat keretén belül átalakult, és a diktatúra elmélyülésével ellaposodott, a repertoárok elsablonosodtak. Az említett rendezvényeket a Román Televízió magyar nyelvű adása népszerűsítette, gyakran felléptek a rendezvényeken a televízió közismert munkatársai, mint Józsa Erika, Boros Zoltán és Horváth Gábor.

A YouTube-videókat az 1972-es Siculus fesztivál dalaiból válogattuk.

Eltűnt idők: történelmi sorozatunk korábbi anyagai
>> George Damian: Isten és törvény között. Brassói cigányhóhér dinasztiák >> >> Kolumbán Zsuzsanna: Házasság és válás a 19. századi Udvarhelyszéken >> >> Vasile Ciobanu: 1918-1919 az erdélyi szász elit politikai diskurzusában >> >> Egry Gábor: Kis forradalmak nagy emlékezete >> >> Apor Balázs: Rákosi a hős.” Sztálinista vezérkultusz Magyarországon >> >> Oláh Sándor: Székelyföld a visszatérés után II. (1940–1944) >> >> Oláh Sándor: Székelyföld a visszatérés után I. (1940–1944) >> >> Stefano Bottoni: 1956 és következményei Romániában >> >> Szolláth Hunor: Egy fürdőváros születése a Székelyföldön. Szovátai fürdőélet az első világháborúig >> >> Argejó Éva: Női visszaemlékezések az 1950-es évek kényszermunka-táboraira >> >> Vas Réka: Nők változóban. Nőideál a 19. század közepén a sajtó és a tanácsadó irodalom tükrében >> >> Babucs Zoltán: Védekezés a nemi betegségek ellen a magyar hadseregben (1920-1945) >> >> Nagy Botond: Székely vendégmunkások Romániában. Határszéli migráció a Székelyföldön >> >> Gidó Csaba: Az 1902-es tusnádi kongresszus és a székely kivándorlás >> >> Lázár Balázs: Székely huszárok és „világbotrány” – avagy a rastatti követgyilkosság >> >> Rácz Attila: Egy katona visszaemlékezése 1956-ról >> >> L. Balogh Béni: A második bécsi döntés: amikor Hitler ceruzája vastagon fog >> >> Tóth Eszter Zsófia: Hol nyaralt a Dolgozó Nő? I. >> >> Andreides Gábor: A magyar rendszerváltozás és Olaszország >> >> Egry Gábor: Amikor magyar és román úr ugyanúgy mulatott >> >> Papp Z. Attila: Civil társadalmi eszmény: a nyugati magyar diaszpórák >> >> Papp Z. Attila: Kitántorogtak Amerikába: a nyugati magyar diaszpórák kialakulása >> >> Sárai Szabó Katalin: A nő ábrázolása a két világháború közötti református sajtóban >> >> Koltai Gábor: Egy 1956-os aktfotózás története >> >> Lénárt András: „Kötelező” barátkozások rituáléja a szocialista turizmusban >> >> Incze János: Hogyan változott Hunyadi János megítélése a történelem folyamán? >> >> Németh László Sándor: A székely szombatosok kálváriája a második világháború alatt >> >> Berecki Sándor: Multikulturalitás az ókori Erdélyben >> >> Murai András: Egyház, történelem és a film viszonya >> >> Valuch Tibor: Munkásnők, divat és kommunista erkölcs az ötvenes években >> >> Havadi Gergő: A jazz, mint hidegháborús fegyver? >> >> Apor Péter: Miért hiányosak a kommunizmus múzeumai Kelet-Európában? >> >> Csatári Bence: Szórakozás, koncertszervezés Magyarországon a '70-es években >> >> Zahorán Csaba: Hatalmi átrendeződés a Székelyföldön és a Har-Kov-jelentés >> >> Gagyi József: Marosvásárhely, egy etnicizált város >> >> Tamás Dénes: Magyarok és románok történelmi vertigója >> >> Vasile Cernat: 1990 fekete márciusa a pszichológia és a demográfia között >> >> Novák Csaba Zoltán: Marosvásárhely fekete márciusa: a szabadság elviselhetetlen könnyűsége >> >> Papp Z. Attila: Kitántorogtak Amerikába: a nyugati magyar diaszpórák kialakulása >> >> >> Gidó Csaba: Nemzetek egymás mellett és ellen az 1848-49-es forradalom idején >> >> Tóth Levente: Hogyan látta a Horea-féle parasztfelkelést a magyar nemesség? >> >> Novák Csaba Zoltán: Bikini-koncert Temesváron: rendszerváltás rockzenével >> >> Tóth Eszter Zsófia: Dalos ügynökügye, avagy hogyan „énekelt” mindenki Koppánya >> >> A történelmi sorozat összes anyaga >> A sorozat szerkesztője: Novák Csaba Zoltán


  • Megosztás:




HIRDETÉS




3. lasch m.
2011 február 7 00:21 Replikázok

Érdeklődéssel olvastam, de a vlégén meg kellett állapítanom, hogy sajnos elég felszínes cikk. A folk vonulat teljesen kimaradt (illetve egy része rocknak nevezve benne van). Hová lett a Kettőspont/Táltos? Autostop MS a nyolcvanas évek közepéről? Elekes Csaba színházi zenéi (még rockmusical-szerű művet is írt!) A Zenés Karaván című Electrecord-kiadvány (alighanem Boros Z. bravúrja)?
Az is külön sztori, hogy Dancs volt Sepsiszentgyörgy zenei besztofja... Horváth Károly, Harkó Csaba, Nemes György, Márkus (Barbarossa) János, stb smafu?
Talán jobb lett volna egy komolyabb felkészülés a cikk megírása előtt.

2. rubasov
2011 január 16 09:14 Replikázok

Hogy is fogalmazzak, meglehetősen szerény próbálkozások ezek a "rommagyar" muzsikák. Érdekes, nekem az a vélemeényem, hogy az erdélyi magyarság könnyűzenében nem produkált nagyot. (most sem)
Vajon miért?

1. Bereczki Gábor
2011 február 2 10:12 Replikázok

@rubasov: Mint a fenti videók készítője, valamint a cikkben említett fesztiválok egyik résztvevője, díjazottja stb. stb, felhívnám szíves figyelmét a következőkre:
Ro-ban 1972 től Kult Forr. indult be.
A Mo-i Táncdalfesztiválok átlagszínvonala sem volt valami jujdemagas (az 1970-es éveket írjuk!!!)
A cenzúrát pedig figyelembe kell venni.
Az alkotás dupla nyomás alatt volt: diktatúra és magyarellenesség.
Ezt ne feledjük el.
Utólag, 40 év távlatából könnyű pofázni.




SZAVAZÓGÉP

Melyik az idei nyár slágere?

ByeAlex: Hé Budapest 17
Ella Henderson: Ghost 6
Maroon 5: Maps 3
Nico and Vinz: Am I Wrong 6
Calvin Harris: Summer 12
Kelemen Kabátban: Maradjatok Gyerekek 33
Iggy Azalea: Fancy (feat. Charli XCX) 3
Egyik sem 204

KORÁBBI SZAVAZÓGÉPEK






24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS