2017. június 29. csütörtökPéter
22°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Aranyláz és Seagal Alcatrazban

Gozner Gertrud 2003. február 07. 17:47, utolsó frissítés: 17:44

#b#[filmszemle]#/b# Ismerek egy mondást: vannak jó filmek, rossz filmek, és vannak orosz filmek (ezennel megkövetem Tarkovszkijt és társait). Ehhez most hozzátenném, hogy és végül vannak a Steven Seagal-os filmek...





A nagy come back-nek számító 2001-es Sebhelyek sikerén felbuzdulva a készítõk nem akartak -- ha nem muszáj -- bakot lõni, ezért a Félholtban gyorsan reprodukálták a felállást. A Steven Seagal-filmek számára a legújabb vérátömlesztést az afro-amerikaiak, és azok zenéje képviseli. A Sebhelyben szereplõ Grammy-díjas DMX rapper helyét a jelen alkotásban Ja Rule veszi át, akit leginkább a Jennifer Lopezzel énekelt duói tettek nemzetközileg közismerté.

Fehér ember, vedd már le azt a kendõt, nem megy az imidszedhez!


A címbéli jelzõ hallatán nyugodtan a Seagal által bemutatott színészi kifejezõ-erõre is asszociálhatunk. Nincs ebben semmi meglepõ, hisz az évek során hozzászoktattuk magunkat a gondolathoz, hogy Seagal arcvonásai politikailag korrektek, egyformán viszonyulnak ellenséghez és baráthoz.


Seagal megirigyelve Nicolas Cage imidzsét a Tolvajtempóból, szuperhatékony autótolvajként épül be az alvilágba. Ebbõl is látszik, hogy a forgatás elõtt csak felületesen nézte meg magát a tükörben, és nem vette észre, hogy pluszkilóival, lassan szétfolyó arcvonásával, és lófarokba kötött hajával legfeljebb a Ponyvaregény Travoltájával vehetné fel a versenyt.

Én szóltam a rendezőnek, hogy ne engedje fel oda Seagalt, mindjárt ránk zuhan az egész kóceráj


Az alvilágban is már más szelek fújnak, poligráffal mérik a betyárbecsületet, de Seagal halvérûségét szem elõtt tartva meg sem lepõdünk, hogy az FBI szó hallatán meg se nyikkan a készülék. Betyárbecsület ide vagy oda, undercover ügynökünk feladni kényszerül gengszterbarátját, Nick Fraziert (Ja Rule), aki miatt -- az életét megmentendõ -- egy FBI golyót is bekaszál. Most elárulom, hogy a félholt jelzõ Seagal a klinikai halál állapotába tett kirándulására utal, ahol, mint minden eminens halott elõtt lepereg az élete, amelybõl végre megtudhatjuk, mi is motiválja õt a veszélyes kalandokra.

Akármit is mondanak az én szemfestékem a film legüdébb foltja


Nem tudni, hogy fõhõsünkben a baráti szeretet vagy a bosszúvágy teng-e túl, de tény, hogy Nicket a börtönbe is követi. A börtön nem akármi, maga a nagy Alcatraz, amit Seagal és fegyenctársai tiszteletére -- hi-tecchel felturbózva -- újranyitottak. A megnyitás fényét emelendõ egy villamosszékes kivégzés is tervbe van véve. A 200 millió dollárnyi aranyrudat rabló Lesteré, aki zen-mesterként belenyugodva sorsába a kincs rejtekhelyét a sírba igyekszik vinni. Még szerencse, hogy nem hagyják, és itt kezdõdik a film fõ akciósorozata, amely során Seagal hû fekete barátai segítségével ismételten a jó oldalára billenti a mérleg nyelvét. De ne menjünk ennyire az események elébe.

Akármilyen jól õrzött is az Új-Alcatraz, egy terrorista csoport mégis sikeresen bejut, hogy a halálra ítélt a titkát az utolsó pillanatban a fülükbe lehelje. A Mátrix óta minden látványtervezõ tudja, hogy szebb lassított mozgást akkor kapunk, ha az illetõre hosszú fekete kabátot adunk. Ez alól a Félholt gonoszai sem kivételek, domináns hölgytagjuk (Nia Peeples) a magasan fejlett harcmûvészet-kultúra mellett feltûnõ szemfestéssel is rendelkezik. A jó és a rossz képviselõi szépen összecsapnak, melynek során Ja Rule, amellett, hogy lelkileg fel kell dolgozza, hogy a legjobb barátja, úristen, zsaru, bábfigurákat is megszégyenítõ eséseket produkál.

Fiúk, már nagyon unom ezt a filmet, húzzunk haza kosarazni!


Egyébként a film felsorakoztatja Amerika jelentõsebb kisebbségeit. A jámbor, balfácán feketék mellett feltûnik a demográfiai kutatások szerint a második helyen szereplõ spanyol nyelvû lakosság képviselõje is. A börtönigazgató, másságát hangsúlyozandó, gyakran elfelejt angolul beszélni -- felirat pedig sehol. De elvégre egy valamire való amerikainak ismernie kell legalább alapfokon legnagyobb kisebbsége nyelvét.

A film képi világa, akárcsak eszmei mondandója, végig sötétben -- a kék és a fekete színek kettõségében -- leledzik. A filmnek van azonban egy igencsak humoros jelenete, amikor Steven Seagal bevonul a fegyházba fején a hip-hoposra kötött kendõvel -- kettõjük kontrasztja automatikusan mosolygásra készteti az embert.
Végezetül szeretném megköszönni a hangmérnöknek, hogy másfél órán keresztül sikerült ébren tartania.



MultikultRSS