2019. aug. 22. csütörtökMenyhért
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Sci-fi: szépirodalom, ponyva, vagy egyik sem?

2011. március 02. 15:59, utolsó frissítés: 16:24

Hogy Jules Verne irodalom, arról nincs vita. De mi van Asimovval? Vagy Stanislaw Lemmel?


Irodalmárokat, szakértőket kérdeztünk meg arról, szerintük van-e helye a sci-finek a szépirodalom polcán, és mennyire látják méltatlanul mellőzött mostohagyereknek a műfajt. A következő kérdéseket tettük fel mindhármuknak:

Hol látod a science-fiction helyét az irodalomban?
Lehet szépirodalom a sci-fi (vagy egyes szerzők művei)?
Igazságosnak tartod a műfaj általános megítélését?


Balázs Imre József, költő, egyetemi oktató, a Korunk főszerkesztője: A sci-fi egy rétegkultúra, és mint minden rétegkultúrának, megvan a maga tábora – ma már semmiképp sem lehet az irodalomra szűkíteni, hiszen filmben, számítógépes játékban, képregényben talán még erősebb, mint az irodalomban.



Balázs Imre JózsefBalázs Imre József
Én magam elég szép sci-fi kötet gyűjteményt halmoztam fel magamnak a kilencvenes évek közepéig, elsősorban a Kozmosz Fantasztikus Könyvek, a Galaktika Fantasztikus Könyvek és az Asimov-életműsorozat darabjaiból. Az Asimov-regények és Stanislaw Lem könyvei mindmáig nagy kedvenceim. Azóta kicsit elvesztettem a fonalat, inkább csak filmen követtem a műfajt.

A sci-finek egyébként nagyon sok ága-boga, sok altípusa van, a számomra jelenleg legizgalmasabb művei általában az utópiákkal vagy a fantasztikus irodalom tágabb kategóriájával vannak átfedésben. A magam részéről nem érzem csúsztatásnak, hogy Jorge Luis Borges, Italo Calvino vagy Mircea Eliade kötetei a hetvenes-nyolcvanas években a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatában jelentek meg. Akár Hermann Hesse Üveggyöngyjátéka vagy I. P. Culianu Hesperusa is beférhetett volna a sorozatba.

A sci-fi általános megítélése, azt hiszem, nagy mértékben a „lövöldözős” akció-sci-fikre épül – ez csak a műfajnak egy szelete. Az idők folyamán a sci-fi igazán jó írókat is vonzott, és a technikai haladás negatív utópiákat író szkeptikusait ugyanúgy, mint azokat, akik bíztak abban, hogy a tudomány idővel megoldja az emberek gondjait. Szóval magával a műfajjal szerintem semmi gond nincs, megvan benne minden olyan lehetőség, ami a jó irodalommal kapcsolatban általában elvárható.


László Noémi költő, műfordító: Szeretnék sok olyan lánnyal találkozni, aki a tudományos-fantasztikus irodalom megszállottja. Nekem valamiért az a tapasztalatom (előítéletem?), hogy sci-fit a fiúk olvasnak, leginkább hetedik-nyolcadik osztálytól legföljebb utolsó éves egyetemista korukig.

László NoémiLászló Noémi
Ez számomra részben fémjelzi az ilyenfajta irodalmat. Annak idején hallottam erről-arról, közvetlen olvasmányélményem kevés van. Asimov Alapítványa például nagyon tetszett. De tetszett Karinthy Faremidója vagy Kapilláriája is, még ha ezek a (negatív) utópiák csak nagyon erős fantáziával nevezhetők sci-finek, akkor is. Az utópia, mint műfaj, nagyon bejön, és ilyen értelemben a jó sci-fi is az. És ki ne olvasta volna (bizonyos korosztály körében) a Csillagok háborúját? Ami az ígéretes indiánregény szintjénél magasabbra véleményem szerint nemigen jut.

Nincs teljesen pontos képem arról, milyen is a tudományos-fantasztikus irodalom megítélése, ez nyilván attól függ, az említett könyvekben mi a tudomány, a fantasztikum és az irodalom aránya. Mert attól, hogy két borító közé fűzött lapokon nyomtatott betűkkel érdekfeszítő történetet tálalnak nekünk, mindenféle filozófiai felhanggal, még nem biztos, hogy az illető dolog irodalom.

Viszont Verne számos, korai sci-fiként olvasható regénye szerintem irodalom. Ifjúsági, legalábbis. Semmi bajom a sci-fivel és nem tudom, kinek mi baja van vele. Azt hiszem, nem kell sem alá-, sem föléértékelni, egyszerűen el kell fogadni annak, ami. És azt is hiszem, bármilyen műfajban alkosson is, a jó tollú, született író mindig irodalmat ad majd ki kezéből. A többi lényegtelen.


T. Szabó Levente irodalomtörténész, egyetemi oktató: 1. Elsősorban olyan időszakokat látok, amelyeknek az értékében és fontosságában sikeresen kiegyezik a nemzetközi irodalomtudomány: a mára már a sci-fi előtörténetévé tett koramodern és modernista utópiák (és disztópiák) korszakát (s ennek időben már csak a vége Jósika Miklós Végnapokja, Jókaitól A jövő század regénye, Verne vagy Wells), az 1950-1960-as évek erős társadalmi sci-fijét (amely az ún. hosszú ötvenes években, a hidegháborús hisztéria idején volt igazán erős), illetve a cyberpunk és a posztmodern felforgató erejű irodalmi kapcsolatát az utóbbi évtizedekből.

T. Szabó LeventeT. Szabó Levente
Ha így érvelünk, és nem pusztán az irodalmilag elismert szerzőket vagy műveket soroljuk, akkor egyértelműbben látni, hogy mennyire jelentékeny műfaj ez az irodalmi modernségben, s például az angolszászok egyszerűen nem tudják és nem is nagyon akarják nélküle elbeszélni a saját modern irodalmukat.

Persze, ez nem jelenti azt, hogy minden irodalmi kultúrában és minden nyelven egyformán erős lett volna a sci-fi: szerintem magyarul erősebb, mint azt az irodalmi közvélekedés sejteti, s még tartogathatna meglepetéseket, de ahhoz, hogy értsük például az angolszászok kevesebb fenntartását a műfajjal szemben, látni kell azt a hihetetlen mennyiségű szöveget, amely angol nyelven íródott.

Ráadásul erre a rengeteg szövegre lehetett komplett tudományos pászmákat építeni: mára például csak a nőiesség sci-fis ábrázolásait taglaló feminista vagy a sci-fik birodalmairól és gyarmatairól szóló posztkoloniális elemzések sajátos, bevett, különálló irányt képviselnek az irodalomtudományban.


2. Persze, hogy igen, felsorolhatatlanul sok értékes szöveg van, s ha rajtam áll, irodalomórára is bármikor beviszek ilyen szövegeket mindenféle fenntartás nélkül. De van itt két szempont, ami mellett nem mennék el, mert segít megérteni a sci-fi irodalomtudományos népszerűségét és pontos státusát bizonyos irodalmi kultúrákban.

Az egyik, hogy a szövegek irodalomszociológiailag nemcsak attól lehetnek irodalmilag figyelemre méltóak, mert minőségi szépirodalomként tudunk némelyikükre tekinteni. Sokak számára (és nem rejtem véka alá, hogy számomra is) irodalmilag néha azért is érdekesek, amit és ahogyan ábrázolnak: víziók a modernizációról, a személyiségről, a történelemről, ja és persze, a tudományról, lehetséges szerepeiről, határairól stb. Inkább valaminek a megjelenítéseként szokás olvasni őket, s a társadalmi képzeletről bizony sok mindenben árulkodnak.

Van egy második, nehezen elhanyagolható szempont is: jó ideje egy sor érv van forgalomban az irodalomtudományban a populáris és a magaskultúra merev és zsigeri szétválasztásával szemben, s ez érvényes a sci-fi ügyében is. Mondjuk, ki tudná eldönteni bombabiztosan, hogy régi kedvenceim, Peter Hamilton Night’s Dawn című trilógiája, Jack Womack Elvissey-je (az Elvis Presley-kultusz kitűnő paródiája) vagy Angela Carter Heroes and Villains-e „magasak” vagy „populárisak” – ez a kérdés egyszerűen zsákutca lenne az esetükben, másak az igazán releváns és érdekes kérdések.


3. Az nyilvánvaló, hogy főként az angolszász világban a sci-fi már régóta sem a minőségi szépirodalomnak, sem az irodalomtudománynak nem Hamupipőkéje. A magyarban vannak izgalmas szövegek, volt virágzó, irodalmilag is jelentős folyóiratkultúra (elég csak Göncz Árpád nagy sikerű fordításaira gondolni az induló Galaktikában), de az is jól látható, hogy egyszerűen nincsen folyamatossága a nagyot ütő sci-finek az irodalmi életben.

Az utóbbi két évtizedben például egyszerűen nem “húzták magukkal” a műfajt az olyan sikerek, mint a Jake Smiles álnéven futó cyberpunk-szerző 1link című regénye, ami a netes olvasás logikáját vitte be a szöveg szerveződésébe, s az igényesebb olvasókat is zavarba hozta azzal, ahogyan az identitást felfogta és megjelenítette. De egyelőre ugyanilyen zárvány a maga nemében Krasznahorkai László igen jól fogadott Háború és háborúja.


Persze, ha nincsenek fogódzók, ami felől érdekes és / vagy értékes lesz ez a fajta irodalom, akkor ne csodálkozzunk, ha szinte láthatatlan vagy megfoghatatlan marad: hiába volt a Praenek egy jó száma (2007/2) az ún. biológiai sci-firől, hiába fedezett fel éles szemmel egy sor kitűnő 19. századi (!) magyar sci-fit Tarjányi Eszter, eléggé hiányzik az az irodalom- és kultúratudományi beszédmód és logika, ami ösztönözne új szövegek írására s kísérletezésre a műfajjal.

Hiába próbálkozott az ELTÉ-n a Magyar Scifitörténeti Társaság, s hiába volt sikeres a Galaktika, a Kozmosz vagy hiába ad ki irodalmilag is érdemben jegyezhető könyveket (mára már javarészt fordításokat) újabban is a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozat, a magyar kultúratudományban egyszerűen nem honosodtak meg ezek a szempontok, s mára még mindig kicsit kuriózumnak számít, ha valaki ezzel foglalkozik.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS