2018. május 27. vasárnapHella
26°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Hátborzongató kiállítás a Bázis galériában

Fülöp Noémi 2011. március 15. 13:04, utolsó frissítés: 14:43

Berszán Zsolt, Betuker István és Veres Szabolcs alkotásai pillanatképet nyújtanak a Bázis csoport aktuális tevékenységéről.


Berszán Zsolt, Betuker István és Veres Szabolcs a kolozsvári Bázis kortárs képzőművészeti galériában megnyitott kiállításának megértéséhez a cím fordítása, illetve értelmezése nyújt fogódzót. Welcome to the Uncanny Valley, azaz üdvözlünk a borzongató, az undorító, a visszataszító birodalmában.

A kifejezés eredetileg azt a visszatetszést jelenti, amit az emberhez nagyon hasonlító külsejű vagy viselkedésű robot kelt. A három képzőművész munkái azonban kissé kitágítják az uncanny valley határait, hiszen főleg Berszán Zsolt évek óta következetesen feketére hangolt alkotásait


nehéz volna a robotikával összefüggésbe hozni.

A borzongást ez esetben a fekete színhez, illetve az abból kialakított, organikusnak ható formákhoz kapcsolódó előítéletek hívják elő. A dombormű és festmény között pengeélen táncoló munkák mintha valami olyan élőlény nyomát őriznék, amellyel még nappal sem szeretnénk találkozni – nemhogy éjjel. A látogatók jellegzetes reakciója, hogy szinte belebújnak az alkotásokba: egyrészt kideríteni, hogyan készült, másrészt közelebbről megismerkedni a részletekkel.



Berszán Zsolt alkotásai: félúton festmény és dombormű közöttBerszán Zsolt alkotásai: félúton festmény és dombormű között


Szinte belebújnak a fekete szilikonból kialakított formákbaSzinte belebújnak a fekete szilikonból kialakított formákba



Betuker István neve például innen lehet ismerős: elmosódó, a legkevésbé sem természetes vagy emberi arcok sorozata, akár Andy Warhol-utalásként is értelmezhetőek. A sorozaton kívüli, visszafogott kromatikájú portréiról zavarba ejtő tekintetek néznek vissza. Egy fogyatékkal élő tekintete? Vagy valakié (valamié), aki (ami)


már nem is teljesen ember?

A színes szürke ködbe vesző portrék hipnotikusak, azzal együtt, hogy a cím (nagya) sem árul el sokat – hiába ismeri a nagy szó jelentését a szorgalmasan barkochbázó, román anyanyelvű galérialátogató. Betuker portréi mintegy átmenetet képeznek Berszán feketéi és Veres Szabolcs neonszínekben való tobzódása között.

Betuker István portréi: Andy Warhol-utalás?Betuker István portréi: Andy Warhol-utalás?


Hipnotizáló tekintet, nem erről a világrólHipnotizáló tekintet, nem erről a világról



Hogy a zaklatott ecsetvonásokból, vibráló pacákból, kiabáló színfoltokból kirajzolódó figurák valójában gépek, arról a festmények címei, illetve a felfeslő színek mögül itt-ott előtűnő rácsos struktúra árulkodik. Ha a látogató közelebb merészkedik hozzájuk, a formák vitustáncba kezdenek, a színek örvénylenek – szinte beszippantják a gyanútlan szemlélőt.

Veres Szabolcs: vibráló pacák, kiabáló színekVeres Szabolcs: vibráló pacák, kiabáló színek


Közelről átsejlik a festéken a rácsos struktúraKözelről átsejlik a festéken a rácsos struktúra



Az egy-egy művészt képviselő néhány alkotás mintegy pillanatképet nyújt a galériát működtető Bázis csoport tagjainak aktuális tevékenységéről (a kiállítás egyébként május 25-éig látogatható). Vagy akár kóstolóként, ízelítőként is felfogható: ilyesmire számíthat a jövőben az Ecsetgyárba kilátogató közönség.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS