2019. október 22. keddElőd
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A kivágott szívű apáca és a tüdőbajban elhunyt paptanár is Csíkszereda vendége

B. D. T. B. D. T. 2011. április 14. 19:08, utolsó frissítés: 2011. április 15. 16:58

Rejtélyek, 18. századi emberi sorsok, tüdővész: a páratlan váci leletegyüttes 14 múmiáját hozták el a Csíki Székely Múzeumba.


Weiskopf Józsefnek hat gyereke volt két feleségétől. Csupán egyetlenegy fiú érte meg a 18 éves kort, őt is megnyomorította a tuberkulózis, hatalmas púpja miatt teljesen magatehetetlen volt, állandó gondoskodásra szorult. A Weisskopf házaspár is hordozta a tbc kórokozóját, mint ahogy a 18. századbeli Vác városa polgárainak 70 százaléka, ám nekik nem voltak súlyos tüneteik.

Sorsukat azonban nem kerülhették el. Ahogy a szülők eltávoztak az élők sorából, nyomorék, ágyhoz kötött gyerekük állapota rohamosan romlott, kórosan lefogyott, és 5 hónapra rá ő is meghalt. Józsikát ugyanoda temették, ahová szüleit: a váci Fehérek templomába, egy 1729-1731 között épített kriptába.

Abban az időben a kiváltságosoknak – papoknak, gazdagabb polgároknak, köztiszteletben álló személyeknek – a holttestét a váci dominikánus templom kriptájába temették. A kriptát 1838-ban befalazták, léte feledésbe merült. Mígnem 1994-ben a templom felújításakor rátaláltak egy titokzatos bejáratra.

Díszes, festett, egymásra halmozott fenyőfa koporsókra bukkantak. Amikor az egyiket felnyitották, meglepetésükre egy kiszáradt, konzerválódott emberi holttest – múmia – volt a koporsóban.



Összesen 265 múmia feküdt az elfeledett kriptában.

A váci katolikus püspökség felismerte a lelet nem mindennapi tudományos értékét, és a helyi Tragor Ignác Múzeumhoz fordult, embertannal foglalkozó kutatók segítségét kérve. A múzeum munkatársai és más szakértők végezték a leletek feltárását. A halotti rítus tárgyai a váci múzeumban maradtak, a múmiák pedig a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményébe kerültek.

>> Rejtélyek, sorsok, múmiák: a Csíki Székely Múzeum iőpszakos kiállítása 2011. április 14–július 31. között >>

Több mint egy évtizeden keresztül a leletegyüttest komplex, interdiszciplináris elemzéseknek vetették alá – mint hangsúlyozzák, a kegyeleti szempontok teljes tiszteletben tartásával. A testek a kripta egyedülállóan megtervezett szellőzési rendszerének köszönhetően lassan és minden emberi beavatkozás nélkül mumifikálódtak, a koporsókba szórt fenyőforgács felszívta a távozó testnedveket. Akad olyan múmia is, amelynek az arcvonásai még felismerhetőek, az elhunyt arca maszkszerű, agyagszínű szoborrá merevedett. Vannak rosszabb állapotban fennmaradt testek is; az elhunytakat ünneplő ruhában, általában mellükön összekulcsolt kézzel temették el.

Antropológus, néprajzos, radiológus, patológus, bőrgyógyász, mikrobiológus közreműködésével az összes múmiát megvizsgálták. Az eredményeket és magát az egyedülálló leletegyüttest a 2006-ban megnyílt kiállításon mutatták be a nagyközönségnek. Azóta már Bolzanótól Los Angelesig a fél világot bejárták a váci múmiák –


április 14-től pedig Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban

látható a Rejtélyek, sorsok, múmiák című, interaktív, jól dokumentált, a történelmi kontextust és a kutatók tudományos eredményeit is bemutató kiállítás, ahol a váci leletegyüttesből 14 múmia látható.



A Weisskopf családon kívül ideiglenesen Csíkban tartózkodik még többek közt az első magyar siketnéma intézet megalapítója, néhai Simon Antal, aki 36 éves korában halt meg „vérhányásban” (ami ugyancsak tébécés megbetegedésre utal). A kutatók a létező anyakönyvi kivonatok, történelmi feljegyzések és egyéb dokumentumok segítségével sok esetben rekonstruálni tudták a múmiák élettörténetét, esetenként valósághű arcábrázolás is fennmaradt az elhunytról. Ugyanakkor egyfajta képet kaphatunk a korabeli Vác társadalmáról, szokásairól, az akkor élők betegségeiről is. Meglepő, hogy ennyire elterjedt volt a tuberkulózis, amelynek elterjedését eddig általában az iparosodással, levegőszennyezés növekedésével kapcsolták össze, és amely az eddigi feltételezések szerint inkább nagyvárosokban terjedt.

Szinte mindegyik váci múmia esetében előkerül egy rejtélyes, megmagyarázhatatlannak tűnő elem a rekonstruált történetben. Van például


egy apáca, akinek kivágták a szívét,

mielőtt eltemették, feltehetően azért, hogy az esetleges tetszhalált követően nehogy felébredjen a koporsóban. Egy másiknak levágták az ujjait, és egy papírfoszlányba csomagolva melléje helyezték.



galeria_1164.jpg
Nagy Gyöngyvér fotói
galeria_1165.jpg
galeria_1166.jpg
galeria_1167.jpg
galeria_1168.jpg
galeria_1169.jpg


Talán a legmegrendítőbb annak a fiatal, 26 éves anyának a története, aki feltehetően a hosszas vajúdásba halt bele, egyébként teljesen egészséges volt ő is, és születendő gyereke is. Pedig akkoriban a bábaképzés is már magas színvonalú volt. A nőn post mortem császármetszést hajtottak végre – ennek célja nem a gyerek életének, „testének” megmentése volt, hanem a lelkéé. A kisfiút sikerült is élve kiműteni, megkeresztelni; néhány óra múlva ő is meghalt, és anyja karjába helyezve temették el mindkettőjüket egy koporsóba.



A megrázó személyes történetek,

a sötét tónusú kiállítótér, a diszkréten megvilágított, üveggel lefödött elhunytak maradványainak látványa hatására a látogatóban az az érzés támad, mintha maga is egy kriptában vagy temetőben sétálgatna. A kiállítás tervezői és rendezői, illetve utólagos látogatói beszámolók alapján érdemes inkább egyedül végigjárni a termeket. Ám a 12 éven felülieknek ajánlott kiállításról az is sokat elmondhat, hogy egy nagymama a vendékönyvben megköszönte, hogy alkalmat adtak arra, az unokájával beszélgethessen az elmúlásról.

A temetkezési rítusokról, a múmiák tudományos vizsgálatáról, a történelmi kontextusról adott bőséges információmennyiség mellett a látogató egy erre a célra kialakított teremben elmélkedhet a halálról, elmúlásról, a háttérben halk zene szól, a falon korabeli költők idézetei, lefátyolozott tükör.

Ha a katolikus vallásukhoz ragaszkodó csíkiakban ennek ellenére megfordulna a gondolat, hogy ez valami szentségtörés, hiszen még holtukban sem hagyják nyugodni szegény eltemetetteket, a kiállítás április 13-i megnyitóján jelen lévő katolikus főpapok beszéde feltehetően meggyőzi őket az ellenkezőjéről. A rendezvényre eljött dr. Beer Miklós váci megyéspüspök, illetve Tamás József, a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke is.

Tamás József
<br />
Fotók: Nagy GyöngyvérTamás József
Fotók: Nagy Gyöngyvér


„Az ember szándéka minősíti tettét, lényeges, mit miért tesz. Ha valaki kirabolja elhunyt embertársa sírját, szétszórja csontjait, az bűntény – ám ha tudományos és szent céllal bontja föl a sírt, akkor elfogadható és engedélyezhető. Éppen ezért támogatja a Váci Egyházmegye is a kiállítást” – fogalmazott Tamás József.

Beer MiklósBeer Miklós
A segédpüspök szerint a kiállítást végignézve a mulandóság szele érinti meg az embert, és arra késztetheti, hogy az életét komolyan élje,


ne az „ej, ráérünk arra még!” szellemében.

Beer Miklós hangsúlyozta, a váci püspökség nemcsak régen, de most is a kulturális élet egyik fő támogatója és szervezője, Vácot egy bíboros építette újjá, most pedig a püspöki székház számos hangversenynnek, irodalmi estnek, kiállításnak ad rendszeresen otthont.

A múmiákra tisztelettel kell tekinteni, ugyanakkor azzal a tudattal, hogy mindez „csak a testük”, azaz csak egy jelzés, utalás arra, kik voltak, lehettek, kik vagyunk mi, emberek.

Gyarmati ZsoltGyarmati Zsolt


A múzeum immár a hatodik nagyszabású sztárkiállítást hozta tető alá Csíkszeredában. Nagy megtiszteltetés, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum is bekerült nemzetközi partnereink sorába – hangsúlyozta a kiállítás megnyitóján Gyarmati Zsolt múzeumigazgató.

A Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai és a csíki kollégák éjt nappallá téve dolgoztak a kiállítás elrendezésénA Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai és a csíki kollégák éjt nappallá téve dolgoztak a kiállítás elrendezésén


A virtuális nemzetegyesítésnek konkrét megvalósulása az a rengeteg közös projekt, amely összeköt bennünket Magyarországgal, az ottani intézményekkel; e kulturális és szakmai interakciók révén érezzük valóban, hogy összetartozunk – fogalmazott az igazgató.

Ráduly Róbert KálmánRáduly Róbert Kálmán
Gyarmati megköszönte a kiállítás létrejöttét támogató intézményeknek, cégeknek, szervezeteknek és a médiának a segítséget, és nyugtázta, hogy ebben a válságos időben is működik a kulturális mecenatúra.

A Magyar Természettudományi Múzeum tízmillió tárgyból, maradványból álló gyűjteményt őriz. Az európai múzeumok élvonalában álló budapesti intézmény a váci múmiákat speciális szekrényekben tárolja, megfelelő hőmérsékletű és páratartalmú helyiségekben, és ezeket a feltételeket Csíkszeredában is megteremtették. 14 fős váci küldöttség érkezett a Székelyföldre;


jó szállásadó gazdája lesz Csíkszereda az időutazó vendégeknek

Zsigmond Barna PálZsigmond Barna Pál
– ígérte Ráduly Róbert Kálmán polgármester.

Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul a magyar állam képviseletében ugyancsak üdvözölte és gratulált az újabb nagyszabúsú kiállításhoz. „Merész témát választottak” – mosolygott, hozzátéve, hogy eddig is voltak bátor és sikeres kísérletei a Csíki Székely Múzeumnak, és ezúttal is jó marketingmunkát végeztek a munkatársak, biztosan nagy sikert arat az új kiállítás. A magyar kormány támogatja az intézmények közti kapcsolatok fejlesztését – mondta.

„Ismerjük ezeket az embereket, sokszor azt is tudjuk, miben haltak meg, és miben hittek. Ritka kincs ez, sokan vizsgálták ezt a leletegyüttest, nemcsak Magyarországon” – mondta Matskási István főigazgató.

A leletnek köszönhetően az interdiszciplináris kutatócsoport nagyon sok információt feltárt a város életéről, az akkori lakók táplálkozásáról, életmódjáról, betegségeiről.

Matskási IstvánMatskási István
Bár a tuberkulózis kórokozóját sokan hordozták, egyesek mégis szép kort megértek.

Ez az információ az orvostudomány jövőbeni fejlődését is segítheti, hiszen egyes elhunytak genetikusan hordoztak egy olyan fehérjét is, amely megakadályozta a betegség kialakulását.

A tbc ma már egyre veszélyesebb ismét, nagyon nehezen gyógyítható, hiszen megjelentek a gyógyszerrezisztens törzsek – ebben a kontextusban is iránymutató lehet a leletegyüttes vizsgálata.

Nézze meg képgalériánkban, hogyan érkeztek a múmiák Csíkszeredába:



galeria_1170.jpg
A kiállítás előkészítési munkálatai a Csíki Székely Múzeumban
galeria_1171.jpg
galeria_1172.JPG
galeria_1173.JPG
galeria_1174.JPG
galeria_1175.jpg


>> Jegyárak és további információk a Csíki Székely Múzeum honlapján >>

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS