2019. november 13. szerdaSzilvia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Dsida ürügy volt arra, hogy összegyűljünk, és egymás szemébe nézzünk

kérdezett:Rácz Tímea 2011. május 16. 16:04, utolsó frissítés: 16:32

A Farkas utcai, ötszáz fős versolvasás megszervezéséhez a Facebooktól a személyes találkozásig minden eszközt felhasználtak - vallja Balázs Attila és Molnár Levente.


Szombat délután körülbelül 500 résztvevő duruzsolt el három Dsida-verset a Farkas utcában. Külső szemlélő számára adott ponton szektásoknak tűnhettek, valójában kicsit fennkölt és nagyon mókás kezdeményezés volt a Kéne valaki című esemény.

A három vers – Kéne valaki, Itt a helyem és A tó tavaszi éneke – közös elmondása után a szervezőkkel, Molnár Levente színésszel és Balázs Attilával, a Kvart egyesület vezetőjével beszélgettünk.



Miért pont Dsida? Azonkívül, hogy neki van most születésnapja.

Molnár Levente: Vagyunk páran, akik megszülettünk, rengetegen meghaltunk, de rengetegen élünk. Úgyhogy rá esett a választás, mert kevesen írtak annyi verset és olyan verseket, mint Dsida. Nem mellékes, hogy igen szoros kötődése van Kolozsvárhoz.

Még van azért néhány hasonló költő, író…

Balázs Attila: Nagyon jó ötletet adsz, majd legközelebb. Úgy szerveztük, hogy ez csak az első, most bontogatjuk a szárnyainkat. Szóba jöhet még Kányádi Sándor, Áprily Lajos, de vannak mások is, akikre meg kell emlékezni, akik majd adnak egy apropót, egy ürügyet arra, hogy összegyűljünk. Most Dsida volt az ürügy, hogy összegyűljünk, és sok év távlatából köszönetet mondjunk neki. Ma este Kolozsváron sok száz ember azért találkozik egymással, mosolyogva a társára, mert ő létezett, és írt néhány verset, amelyeket közösen elmondanak. A közös versmondásnak tulajdonképpen az is a célja, hogy egymásra hangolódjunk. Csak úgy tudunk közösen kórusban mondani verset, ha figyelünk egymásra, hogy a másik mikor kezdi, mikor hagyja abba, hogyan mondja.



Miért pont ez a forma?

M.L.: Miért pont felolvasás és koncert… Ha azt mondom, hogy örömünnep, nem hazudok. Én úgy örülök, mint a kutya, amikor csóválja a farkát. Annak, hogy össze tudunk gyűlni, egymás szemébe tudunk nézni, és ennek ezt a formát tudtuk kitalálni. Nincs rajtunk szemellenző: ha valakinek van egy jó ötlete, jöjjön. Mi ezt mertük kipróbálni – úgy néz ki, hogy működik, szerénytelenség nélkül.

Molnár Levente vezényel: egy-két-há-rakkendról!Molnár Levente vezényel: egy-két-há-rakkendról!


A szervezés hogy működött?

M.L.: Ezt az egészet hullámokban szerveztük meg, és itt hála és köszönet az összes médiának is, akivel kapcsolatba kerültünk. Volt egy gondolat, támadt egy ötlet, és emberek segítettek abban, hogy ez megtörténjen, volt egy virtualizált változat is, hullámokban támadtunk a Facebookon is. Rádió-, tévé-stúdiókból küldtük ki a közösségi oldalakra az anyagokat. Iskolákban jártunk, nekik is köszönjük. A virtuális kapcsolatteremtés után elmentünk és szembenéztünk a diákokkal.

Őket hogy szólítottátok meg?

M.L.: Megpróbáltunk közvetlenek lenni, és fals prüdéria nélkül mondani: igen, nézz a szemembe, igen, lájkold az oldalt is, de most nézz a szemembe, ne most olvasd a verset. Meg vagy hívva, te személyként – vedd személyesre a meghívást. Így történt. Nagyon szép történet volt maga a szervezés.

A Misztrál együttes A Misztrál együttes


Senki sem furcsállta?

B.A.: Nem. Az volt a jó, hogy mindenki, akinek elmondtuk, rögtön belelkesedett. Távoli ismerősök, akiknek sajnos még sok esetben a nevüket sem tudtuk, állítottak meg az utcán, és mondták: jaj de jó, hogy kitaláltátok, jaj de jó lesz!

Melyik Dsida-vers a szívetek csücske?

(egyszerre): Kéne valaki.

És a másik két vers hogy került a lapra?

B.A.: Itt is a virtualitást hívtuk segítségül, a Facebookon, két hete közzétettünk egy kérdést az ismerőseink körében, hogy akinek van kedvenc Dsida-verse, az küldje el nekünk. Nagyon sokan küldtek, és ezekből próbáltunk mazsolázni.

A Kéne valaki pedig tudatos választás volt, a rendezvénynek is azért ez a címe, hogy érezze mindenki személyesen megszólítva magát, hogy személyesen rá is szükség van, nem felhívás, hanem megszólítás.

<i>Fotók: Sebők Botond</i>Fotók: Sebők Botond


Pedig ezt akár félre is lehetne érteni: nem én, hanem valaki más.

B.A.: Hát igen, de: valaki más mellém. Én jövök, és még kéne mellém valaki.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS