Tömegrendezvénnyé nőtt a B'EstFest
B.P.E. 2011. július 03. 15:28, utolsó frissítés: 2011. július 04. 12:44A Bukarest melletti fesztivál második napjára bejött, amit az elsőről hiányoltunk: a tömeg. Mika, az Asian Dub Foundation és a napsütés másfélszer annyi érdeklődőt csalt ki, mint a Skunk Anansie.
Míg az ország nyugati felében esős, hideg idő uralkodott, Bukarestben az előrejelzések ellenére hétágra sütött a nap szombaton. Ráadásul a konkurenciának sem volt nagy napja: a Rock the City aznapi headlinere a Mike and the Mechanics volt, ami azért tömegvonzás szempontjából közel sincs egy kategóriában a pénteki Prodigyvel vagy a vasárnapi Judas Priest-Whitesnake kombóval.
Így az egyetlen, ami a B’EstFest második napja ellen szólt, Jamiroquai ingyenes tengerparti koncertje volt, amelyre a jelentések szerint
több mint húszezren voltak kíváncsiak.
De aki Bukarestben maradt a hétvégére, az a B’EstFestet választotta, és nem is tette rosszul, mivel jónéhány remek koncertben lehetett része. Mielőtt a nagyágyúkról írnék, néhány kellemes meglepetést is megemlítek: a Future Heroes Stage-en elsőként fellépő Electric Fence skás beütésű pop-rockja nagyon jól szólt, annak ellenére, hogy a koncert közönségét nem sikerült beindítaniuk.
Aztán a Ciuc nagyszínpadon fellépő, csíkszeredai frontemberrel felálló Robin and the Backstabbers hozott helyenként a Vama Vechére, helyenként a Muse-ra emlékeztető, kissé cipőbambulós minőségi rockot – sajnos belőlük csak egy pár számot sikerült elkapnom, de bármikor szívesen végignézném egy teljes fellépésüket.
A következő, akiket végignéztünk, a Şuie Paparude volt. Bár a laptop, két MC és VJ felállás távol áll az igazi élő zenétől, a román elektronika veteránjainak még így is sikerül minden fellépésükön magukkal vinniük a tömeget. A délután 7-kor kezdődő koncertjükön egyébként többen voltak, mint az előző esti co-headliner Flogging Molly-n, és itt már érezni lehetett, hogy a fesztivál területén jóval többen tartózkodnak.
A fellépésnél három hatvanas néni állt előttünk, a faluból jöttek ki, és kíváncsi vagyok, mi lehetett a véleményük a Şuieről és a mai fiatalok zenei ízléséről... Annyit sikerült elkapnom, amikor egyikük beleordította a másik fülébe:
ez nem is zene!
A koncerten Dobrica megköszönte azoknak, akik úgy döntöttek, kimozdulnak a tömbházak közül, hogy megnézzék őket és a többi előadót, és ezzel össze is foglalta a lényeget: a B’EstFest átalakulásával Bukarestben is kezd beérni a fesztiválkultúra. Épp ideje volt.
Bean, Michi és Dobrica produkciója után a tömeg nagyrésze pihenésre használta az Asian Dub Foundation koncertjéig fennmaradó időt, így Electric Brother és a Sensor jóval gyérebb közönségnek játszott. Majd eljött az általam várva várt pillanat.
Az Asian Dub Foundation már lassan másfél évtizede a kedvenceim közé tartozik, így szombati fellépésükkel kipipálhattam egy újabb nevet a must see listámról. Bár mióta a Naxalite-tal megismertem őket, a felállás teljesen megváltozott – csupán Chandrasonic gitáros számít állandó tagnak a zenekarban – de élőben még mindig tele vannak pozitív energiával.
A politikai mondanivalóval tűzdelt szövegeket számomra meglepően sokan ismerték a közönségből, és a Flyover refrénjét ránk is bízta a zenekar. Az újabb dalok, köztük a kislemezes New London Eye a koncert első felében hangzottak el, a ráadásra pedig a Fortress Europe és a Free Satpal Ram maradt, előbbit Chandrasonic a bevándorlóknak ajánlotta, akikre rossz szemmel néz Nyugat-Európa, utóbbiban pedig az MC-k Jump for freedom kiáltással biztatták a közönséget egy utolsó nagy ugrálásra – nem mintha biztatásra lett volna szükség. Az ADF energiától duzzadó bukaresti fellépésén megmutatta,
milyen egy igazi sound system.
Bár a Lamb a downtempo nagymesterei közé tartozik, és szeretem is hallgatni a dalaikat, de az biztos, hogy nem fesztiválzene, főleg nem két olyan energiabomba, mint az ADF és Mika közé ékelve. A lelassulást azzal bosszultam meg, hogy álomba szenderültem a fűben rövidre szabott fellépésük alatt. Ehhez a tevékenységhez viszont nem is létezhetett volna ennél jobb zenei aláfestés.
Arra ébredtem, hogy csend van és didergek. A hőmérséklet nagyot esett naplemente után, így nagy szükségét éreztem, hogy mozgásba lendüljek.
Szerencsére Mika dalaira ez akkor is megtörtént volna, ha minden porcikámmal tiltakoztam volna ellene. A teljes zenekarral érkező, hat hónapnyi stúdiózás után először koncertező énekes a Relax című slágerével kezdte, egészen elképesztő hangokat adva ki magából. Bár a hangjára a vokalista lány és a hangmérnök is rásegített, az egyértelmű, hogy a popszakmában egyedül a Scissor Sisters-es Jake Shearsnek van hozzá fogható falsettója.
Bár a B’EstFest bejelentését, hogy Mika lesz az egyik headlinerük, a fesztivál törzsközönsége fanyalogva fogadta, a szombat estére kigyűlt emberek és a remek hangulatot hozó zene azt bizonyította, ez egy okos befektetés volt. A néha meglehetősen nőiesen viselkedő énekes lebilincselő showman, folyton mozgásban van a színpadon, kommunikál közönségével és a zenekar tagjaival. A jelenlevő tinik örömére ráadásul a koncert kétharmadánál
meztelen felsőtestét is megmutatta.
Minden adott volt ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, és erre a látványelemek – a hatalmas, virágmintás háttérborítás, a Big Girls alatt felfúvódó, tűsarkú cipős női láb vagy a szintén felfújt MIKA felirat a We Are Golden alatt – csak rátettek még egy lapáttal. Az pedig egy külön ajándék volt a közönségnek, hogy a csapat a készülő új lemezről is eljátszott egy francia nyelvű dalt.
Számomra Mika éjjel fél 2-kor befejeződő koncertje a nap végét is jelentette, bár az Elephant vs. Goblinban épp fergeteges drum and bass parti volt kialakulóban, mégis inkább a kijárat fele vettük az irányt, hogy megpróbáljunk hazajutni.
A szombati napos idő után vasárnap esővel várt a reggel, és azóta is borús az ég, így az előjelek nem túl jók, de a Pendulum első romániai élő fellépése még mindent megváltoztathat. Estére kiderül.