2019. január 18. péntekPiroska
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mit akarnak az erdélyi magyar filmesek?

kérdezett:Fülöp Noémi 2011. július 05. 14:41, utolsó frissítés: 17:38

Talán ha szövetségként hallatjuk a hangunkat, jobban odafigyelnek ránk, véli Lakatos Róbert, az újonnan megalakult Erdélyi Magyar Filmszövetség elnöke. #b#[interjú]#/b#


Az Erdélyi Magyar Filmszövetség megalapításáról már tavasszal lehetett hallani, a szervezet az elmúlt hetekben a tagtoborzást is elkezdte. Lakatos Róbert filmrendezőt, a szövetség elnökét kérdeztük arról, mit is akarnak pontosabban az erdélyi magyar filmesek.


– Hogy néz ki a szervezet felépítése, hány tagot számláltok eddig?

Lakatos RóbertLakatos Róbert
– Az alapítótagok Bálint Arthur, Felméri Cecília és én vagyunk – mindhárman a Sapientia EMTE filmes szakának főállású tanáraiként sokat találkoztunk és gondolkodtunk együtt. Most dolgozzuk ki a belső szabályzatot, amelyben többek között az is szerepel majd, milyen kritériumok alapján lehet valakiből vezetőségi tag – négyévente történik majd tisztségváltás.

Szerencsére nem nekünk kell kitalálnunk, hogyan lehet szakmai hierarchiát megállapítani, ennek nemzetközi szintén eléggé pontos rendszere van. A román és az eddigi magyar pályázati rendszer normatív kritériumaiból indulunk ki, pont jár bizonyos fesztiválrészvételekért és -díjakért. Mindezt pedig egy nemzetközi fesztiválhierarchia alapján határozzák meg.


Ahhoz ugyanis, hogy egy szakmai szervezet ne híguljon fel, és komolyan vegyék, fontos, hogy a vezetőségi tagok bizonyos szakmai eredményeket tudjanak felmutatni. A tagtoborzást nemrég kezdtük el, érkeznek a jelentkezések, de még nem számoltuk össze, hányan csatlakoznának. Tartunk majd tagtoborzó gyűlést is, ahol az érdeklődők feltehetik a kérdéseiket – egyelőre nyár van, és sokan nem sietik el a jelentkezést.


– Milyen kritériumok alapján dől el, hogy ki lehet tagja a szövetségnek?

– Legyen legalább egy filmje, amit valamilyen fesztiválon bemutattak – ez némi garancia arra, hogy nemcsak az illető tekinti magát filmesnek, hanem mások is annak gondolják.


– Melyek a szervezet hosszabb-rövidebb távú céljai?

– A Filmszövetség elsősorban érdekképviseleti szervezet. Azért tartottuk feltétlenül szükségesnek a létrehozását, mert ha nem hallatjuk a hangunkat, nagyon könnyen megfeledkeznek rólunk mindenféle fórumon, ahonnan gyártási finanszírozásra számíthatunk.

Például a magyarországi filmfinanszírozási rendszerben – bár a törvényben és a Magyar Mozgókép Közalapítvány szabályzatában is szerepelt a határon túli magyar filmes értékek létrehozásának támogatása – pályázni csak magyar filmre lehetett. A pontrendszer alapján pedig az erdélyi magyarok által készített filmek nem minősültek magyar filmnek.




Ezt a problémát csak úgy lehet kiküszöbölni, ha egy hivatalos szakmai szervezet hallatja a hangját, felhívja a figyelmet, hogy ilyen bakik ne csússzanak be a törvényalkalmazásba. Nyilván nem feltételezem, hogy bárkit is rossz szándék vezérelt volna, egyszerűen mindenki számára a saját problémájának megoldása a prioritás.

Ugyanakkor a román filmfinanszírozási rendszerben alkalom nyílik arra, hogy filmes szakmai civil szervezetek javaslatokat tegyenek a kuratóriumi tagokat illetően – ezzel a lehetőséggel is szeretnénk élni. Nyilván emellett sok egyéb célunk is van, de mivel Magyarországon most alakul át a kultúra finanszírozási rendszere, az illetékes minisztériumokkal, kultúrát finanszírozó szervezetekkel való kapcsolatfelvételt elsőrendű fontosságú célnak tartjuk.

Azért is fontos, hogy minél hamarább megoldódjon a finanszírozási probléma, mert lehet, hogy a történelem szempontjából pár év kultúrafinanszírozási kiesés nem lényeges, de az egyéni szakmai karrierek szempontjából ez nagyon sokat számít.


– A szakma felejti el a filmeseket ennyi idő alatt? Vagy kiesnek a gyakorlatból?

– Az ember kiesik a gyakorlatból, és ha nem is esik ki, ül, tervez és frusztrálódik. És ha nem lát perspektívát, nem tud tervezni, akkor vagy emigrál – olyan helyet keres, ahol jobban működik a filmgyártás –, vagy szakmát vált, és élete végéig frusztrált ember marad. A filmkészítés nem olyasmi, mint például az írás, hogy minimális költséggel is megalkothatjuk a műveinket – sajnos tényleg függ a körülményektől.

Mivel egyre több fiatal filmes végez, és köztük vannak olyanok, akik további filmes ambíciókat táplálnak, igyekszünk számukra megfelelő közeget teremteni. Összhangot akarunk teremteni a különböző filmes szervezetek között – vagyunk bőven, és a számunk egyre szaporodik. Az volna a cél, hogy a pályázataink ne fedjék, hanem kiegészítsék egymást: ezt legalább öt szervezettel sikerült egyeztetnünk.


– Milyen filmes szervezetekre gondolsz?

– Például létezik az Argo Audiovizuális Egyesület, amivel több fontos filmet sikerült legyártani az elmúlt öt-hat évben. Székelyudvarhelyen a Transikon Egyesület köré (amelynek Bálint Arthur az elnöke) szintén elég sok filmes tömörült, a Filmtett Egyesület is készít filmeket a portál működtetése mellett. A Sapientián végzett diákok is alapítottak szervezeteket, például a Transfilmart Egyesületet.

Nyilván jó volna, ha nem lenne nagyon sok filmes szervezet, mert így elaprózódik a támogatási keret. Jobb lenne, ha kevés, de nagyon erős csoportosulás működne, mert úgy a román pályázati rendszerben, mint a nemzetközi fórumoknál az erősebb cégeknek van esélyük támogatás elnyerésére.




Csupán a magyarországi, határon túli magyar kultúra támogatásának pályázati rendszere miatt van szükség ennyi szervezetre. Például a Szülőföld Alapnál egy szervezet csak egy pályázatot nyújthatott be, ezzel mi is évente csak egy filmre pályázhattunk. Ez a veszély egyelőre nem áll fenn, mert a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek egyelőre nincs filmes pályázata. De a jövőben, ha lesz, nagyon reméljük, hogy majd figyelembe veszik javaslatainkat és motivációinkat.

Folyamatosan hangoztatjuk, hogy ezt másképp kellene csinálni a film esetében, de még nem figyelt fel rá senki, aki lényegileg változtathatott volna a helyzeten – talán ha szövetségként hallatjuk a hangunkat, jobban odafigyelnek majd.


– Hogyan fogadták az ötletet Magyarországon?

– Még nem sikerült leülnünk Szőcs Gézával vagy Andy Vajnával beszélgetni erről, talán a közeljövőben. De az csak egy kis része az egésznek.


– És Romániában?

– Nem is próbálkoztunk még, csak elmondtuk különböző fiatal filmes szervezeteknek, hogy létezünk – ők nyitottak az együttműködésre. Bátorítottuk a fiatal erdélyi román kollégákat, hogy hozzák létre az Erdélyi Filmszövetséget – személy szerint annak is alapítótagja vagyok. Távlati célunk, hogy a két szövetség összefogva elérje, hogy regionális filmalap jöjjön létre Erdélyben.

Ez nyilván stimulálná a román-magyar koprodukciók létrejöttét: azt hiszem, ez a legfőbb esély az erdélyi magyar filmesek számára. Egyáltalán nem tartom lehetetlennek a létrejöttét: a nagyobb országokban Európa-szerte működnek ilyen filmalapok. Tudor Giurgiu is többször elmondta, ez nem hátrány a megyének vagy a régiónak, hiszen a filmalapok úgy működnek, hogy kapsz egy összeget, de be kell bizonyítsd, hogy a dupláját költötted el a régióban.


– Az erdélyi filmek népszerűsítése szerepel a céljaitok között?

– Gondolkodunk filmek promóciójában, nyilván különböző projekteket dolgoztunk ki: például internetes forgalmazásra, vándormozira gondoltunk. Ezekre nem föltétlenül a filmszövetség pályázna, inkább a szövetség szintjén egyeztetünk arról, hogy melyik szervezet mit pályázzon meg. Nyilván a filmszövetség is pályázik majd erre-arra, de sokféle terület van, és a jelenlegi pályázati rendszerben, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél egy szervezet egy pontra csak egy pályázatot adhat be.


– Miben látod az erdélyi filmes színtér pozitívumait és negatívumait?

– Hat évvel ezelőtt elkezdődött a filmes képzés a Sapientián, ami szerintem egyre jobb lesz – persze kis hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel, de mindenképpen fejlődésről van szó. Innen kikerülnek olyan emberek, akik igazán tehetségesek és akarnak, vannak nemzetközi jelentőségű eredmények is.




Például Felméri Cecília Kakukk című filmjét két A-kategóriás fesztiválon is vetítették, az elmúlt húsz évben ezt más erdélyi kisjátékfilm nem érte el. Többen is vannak, akik hasonló alkotói potenciállal rendelkeznek, de nem jutottak hasonló lehetőségekhez. Ugyancsak Felméri Cecília filmjét jelölték két Gopo-díjra, de ott van például Bertóti Attila animációja, az Ariadné fonala, ami magyarországi összversenyben a legjobb rövidfilm díját kapta meg.

Az alkotói potenciál úgy érzem, nem marad el sem a budapesti, sem a bukaresti mögött. Ami hiányzik, az a megfelelő infrastruktúra: nincs megfelelő eszközpark, nincsenek kiegészítő szakmák (világosító, hangmérnök). Nem létezik olyan, hogy erdélyi magyar filmgyártás, sőt, erdélyi filmgyártás sem létezik.

Produceri irodákra volna szükség, és legalább egy eszközpark telepítésére, akár úgy is, ahogy most próbáljuk: a pályázatokat leosztottuk egymás között, mindegyik filmes szervezet más felszerelésre pályázik. Adott esetben ebből összegyűl majd egy teljes eszközpark.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS