Milyen könyveket lopnak el az erdélyi könyvtárakból?
kérdezett:Fülöp Noémi 2011. július 27. 14:58, utolsó frissítés: 15:10A könyvtári szarka leginkább a szakkönyveket és a szórakoztató irodalmat szereti, és változatos módszereket alkalmaz.
Könyvmolynak lenni nem olcsó mulatság: egy átlagos kötet ára 40-50 lej körül mozog, de az albumok, szakkönyvek általában ennél drágábbak. A könyvtár egyik fontos szerepe éppen az, hogy olvasnivalót biztosítson annak is, aki nem engedheti meg magának, hogy minden kötetet megvásároljon.
Egy jó könyv azonban ugyanolyan birtoklási vágyat vált ki az igazi könyvmolyból, mint az autórajongóból egy Ferrari. Nem is beszélve arról az esetről, amikor valakinek azért van szüksége egy szakkönyvre, hogy újra meg újra fellapozza - és persze nem hajlandó minden alkalommal elszaladni érte a könyvtárba.
Jobb esetben könyvmolyunk ilyenkor összegyűjti a pénzét, esetleg mozgósítja a családot, hogy egy közelgő ünnepi alkalomra szerezzék meg neki az áhított kötetet. Rosszabb esetben viszont egyszerűen lenyúlja a könyvtárból. Erdélyi könyvtárak vezetőit kérdeztük arról, hogy mit, hogyan és mennyit lopnak a könyvmolyok.
Tavaszi Hajnal, a Gheorghe Sincai Megyei Könyvtár (Nagyvárad) igazgatóhelyettese: Úgy gondolom, hogy a „könyvlopás” a könyves szakmák kísérőjelensége. Talán a ‘70-es, ‘80-as években a könyvtáros jobban figyelte az esetleges tolvajokat - jelenleg a könyvtárban videokamerás rendszer rögzít minden mozgást, természetesen ez nem zárja ki a lopás lehetőségét.
Az utolsó nagyobb könyvlopási akció 2005-ben zajlott, amikor új sorozatok kerültek antikvár kereskedelembe. A frissen megjelent Leda sorozat kiadványait vélte értékesíthetőnek az egyik eltulajdonító, mi véletlenül bukkantunk a nyomra: antikvár könyveket válogattunk. Akkoriban sok magánkönyvtárat számoltak fel Váradon, mi a meglevő állományt igyekeztünk kiegészíteni.
Az antikváriusnak nem tűnt fel a könyvekben előforduló pecsét vagy leltári szám, de azt hiszem, nem is érdekelte. Megpróbáltunk szerződésfélét kötni az antikváriusokkal, hogy jelezzék, ha újabb kiadványok kerülnének eladásra, de ez a módszer nem jött be.
A hiány a leltározás alkalmával kerül napvilágra, ez az igazság pillanata. A jelenleg érvényben levő könyvtári törvény megengedő, a hiányzó könyvek jó része leírható. A magyar könyveket nem lopják el. Sajnos, Váradon csak pár száz magyar olvasó kölcsönöz. A magyar folyóiratokat nem is kérik, gondolok itt a Látó, Korunk, Helikon és Várad évfolyamaira. Kevés „könyvmoly” lehet és még kevesebb mániákus gyűjtő.
Szonda Szabolcs, a Bod Péter Megyei Könyvtár (Sepsiszentgyörgy) igazgatója: Nincsenek pontos adataink arról, hogy milyen mértékben tulajdonítanak el könyvet a könyvtárunkból, ez általában az időszakos leltározásnál derül ki pontosabban (és általában beilleszkedik a vonatkozó szám abba a 0,3%-os évi természetes veszteségi arányba, amelyet a törvény megenged).
Viszont a jelenség kétségkívül létezik, a biztonsági kamerák dacára, elektronikus ellenőrző kapu hiányában - de nem kirívó mértékben. Az ellenőrző kapu hiányát a könyvtárosok figyelme és ébersége pótolja. Ezt a vetületet is célozza az olvasószolgálatunk nemrég történt funkcionális átszervezése is, amellyel a könyvtárlátogatók eddiginél is hatékonyabb és célirányosabb kiszolgálását kívántuk elérni.
Ami az eltulajdonított könyvek tematikáját illeti, ez nagyrészt egymásra tevődik az igénylési, kölcsönzési "slágerlistával". Így a "kapósabb" könyvek közt találhatók szakkönyvek (főként az újabbak, ugyanakkor ismeretterjesztő jellegűek is, olyan területekről, mint pszichológia, közgazdaságtan, filozófia stb.), populáris irodalom és lektűr, az ún. hasznos könyvek (pl. Csináld magad sorozat), de sci-fi vagy fantasy is. A gyermekkönyvtárban nem mutatható ki ez a jelenség.
Vántsa Judit, a Báró Wesselényi Miklós Városi Könyvtár (Kézdivásárhely) igazgatója: Nyolc évente van állományellenőrzés, és a hiány elenyésző. A hiányzó könyvek nagyobb részét a szórakoztató irodalom teszi ki, de van, aki az újabb kiadású szakkönyveket szereti megtartani.
Szabó Károly, a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár igazgatója: Elsősorban a lopások fajtáját taglalnám: vannak "intellektuális könyvszarkák", akik egy-egy ritka, saját érdeklődési körüket érintő könyvet örökítenének el a saját könyvtárukba.
Ezek azt a módszert választják, hogy beiratkoznak, majd elviszik a könyvet, és többet nem jönnek könyvtárba. Van olyan is, aki rendszeres könyvtárbajáró, de elvesztettnek jelenti be a számára fontos példányt. És van, aki a kabátja alá rejtve viszi el a “zsákmányt” - annak ellenére, hogy ruhatárkötelesek vagyunk.
A megélhetésből tolvajkodók főleg újonnan beszerzett könyveket lopnak el, majd más településen értékesítenék azokat. Volt rá példa, hogy 50 kilométer távolságból szóltak ránk, hogy tőlünk eltulajdonított könyvet próbáltak antikváriumba beadni.
És végül vannak a ritkaságvadászok, akik régi könyvet, vagy ezekből származó illusztrációkat, térképeket lopnának. Ezeket általában sikerül lenyomozni, és a könyvtárak körlevelekben értesítik egymást a veszélyről.