• Megosztás:
  •  Multikult RSS
  •  Elküldöm e-mailben
  •  Kinyomtatom
  • Utolsó frissítés: 11:20 GMT +2, 2011. szeptember 5.

kérdezett: Dunai László
SZEMÉLYES VALÓSÁGOK
Marosvásárhelyről a New York-i undergroundba


Kelemen Mátyás egy brazil és egy orosz társával együtt alapította a Reality Engine nevű formációt, mely holografikus vetítéseivel a konvencionális szórakozás határait feszegeti.


HIRDETÉS



A Marosvásárhelyről származó Kelemen Mátyás 9 éves korában költözött ki New Yorkba. Luis Camposszal és Mikhail Gervits-cel kb. 10 évvel ezelőtt határozták el, hogy együtt fognak zenélni. Bár mindhárman különböző területről érkeztek, de ebben az elektronikus-zene projektben összeadták a tudásukat, aminek köszönhetően a New York-i avantgárd szcéna ismert alakjaivá váltak.

Idén jelent meg debütáló albumuk, a Revenge of the Knurds, és ez volt az az év, amikor először léphettek fel európai fesztiválokon. A zenekar két tagjával, Mátyással és Mikhaillal a Szigetes fellépésük után, de még pár órával a Félszigetes fellépésük előtt beszélgettünk.


Hogyan találkoztatok, hogyan alakult meg a Reality Engine?

Kelemen Mátyás: Mi hárman kb. egy évtizede találkoztunk, a New York-i underground zenei életben mozogtunk mind. Sokat partiztunk együtt, és egyszercsak elhatároztuk, hogy létrehozunk egy bandát, amiben azóta is együtt dolgozunk.

Mikhail Gervits: New York egy nagyon gazdag hely, ahol rengeteg különböző ember él. Különböző egyéniségek fordulhatnak meg ott, akik mind más-más ötleteket tudnak bevinni egy-egy projektbe, ilyenek vagyunk mi is.


Hogyan döntöttétek el, hogy ti hárman illetek egymáshoz?

K.M.: Már elég régen barátok voltunk, és a zenei ízlésünk is nagyjából megegyezett, együtt buliztunk, általában ugyanazokra a helyekre jártunk szórakozni, tehát minden adott volt.

M.G.: Nekem nagyon fontos, hogy mindent, amire vágytam, megtaláltam a másik két tagnak köszönhetően: a kreatív, érdekes munkát, valamint azt, hogy olyasvalamit készíthettem, ami nem nagyon létezett még. Ezt elég nehéz kifejezni, de fogalmazzunk úgy, hogy a kreatív értelemben vett gondolkodás, a kreativitás áramlása ugyanolyan volt mindhármunkban.

Luis, Mátyás és Mikhail


Honnan érkeztetek az elektronikus zenei életbe?

K.M.: Én szépművészetet és filmet tanultam. Luis, a harmadik partnerünk pedig 14 éves kora óta dj. Én is voltam dj és foglalkoztam zenével, de Luis ezt már gyerekkora óta csinálja.

M.G.: Én is szépművészettel foglalkoztam, pontosabban festészetet tanultam. Ez egyfajta örökség, mert az otthonomat eléggé áthatotta az orosz művészet.

Aztán váltottam, jött a számítógép, aminek köszönhetően lehetőség volt a régi tudások újfajta felhasználására, kibővítésére, és lehetőséget teremtett arra is, hogy jobb eszközöket használhassunk a zenében.


Ha arra gondolunk, hogy mi illik a festészethez, inkább a klasszikus zenére gondolnánk, mint az elektronikusra. Hogyan kötöttél ki az elektronikus zenénél?

M.G.: Úgy gondolom, hogy az elektronikus zene a mi klasszikus zenénk. Régen a klasszikus zene volt az egyetlen rendelkezésre álló zenei kifejezési forma, ezzel szemben ma az eszközök széles skáláját használhatjuk.

Az elektronikus zenének van egy sármja, egy bizonyos ellenállhatatlan varázsa, ami elkapja az embert, életkortól vagy háttértől függetlenül. Például az apám is hallgatja a mi számainkat.

K.M.: Az audiovizuális médium egy nagyon érdekes kifejezési eszköz, mert sok területet tud kísérni mind a hallásra épülő művészeteknél, mind a performansznál, videónál, festményeknél, grafikai tervezésnél felhasználható.

Tehát minden képességünket kiaknázza, amit az évek során kifejlesztettünk, így pedig egy egyedi kifejezési módot képez számunkra.


Tehát azért választották azt a nevet, hogy Reality Engine, mert ez azt a számítógépalkatrészt jelentette, ami egykor a csúcsminőségű vizuális megjelenítésekért volt felelős?

K.M.: A Reality Engine-t nagyon sokféleképpen lehet értelmezni, nekünk mindenki agyát jelenti, a te agyad is egy Reality Engine: a tapasztalataid által megalkotott valóságod.

Amit mi csinálunk, az nem más, mint hogy megalkotunk egy olyan médiumot, egy olyan élményt, ami minden érzékedet használja. Így pedig szinte telepatikusan egy utazásra visszük az embereket. Amíg tart a show, olyan élményekben részesülhetnek, ami megváltoztatja a valóságukat.

M.G.: Azt gondolom, a fellépéseink nagyon mélyen, a korszellemmel és médiummal kapcsolatos saját élményeinkben gyökereznek. Vannak bizonyos dolgok, amelyeket nem lehet máshogy leírni, csak az audiovizuális médiummal. Így sok mindent le lehet egyszerűsíteni, és az eredmény nem annyira konkrét, mint amilyen a nyelv.

K.M.: Még valamit hozzátennék. Mostanában azzal kísérletezünk, hogy különböző vetítési technológiákat fejlesszünk ki, rengeteg rendszert használunk, hogy hatásokat érjünk el.

Nyilvánvalóan a drágábbak általában hatékonyabbak, de azok is, amiket ma este fogunk használni, nagyon érdekes illúziót fognak kelteni, úgy fog látszani, hogy a képek a levegőben lebegnek.



Hogyan készítetek, építetek fel egy-egy show-t, mi a munkafolyamatotok?

K.M.: Általában minden számhoz kifejlesztünk egy koncepciót, és ennek megfelelően rendelünk hozzá hangokat, videókat, illusztrációkat, amelyek illenek ahhoz a gondolathoz, amit ki akarunk fejezni. Mindegyik számmal egy egyedi történetet, élményt akarunk megmutatni, átadni, valahogy így készült el az első albumunk, a Revenge of the Knurds is.


Hogyan osztjátok meg a munkát, a feladatokat egymás közt?

K.M.: Én filmes vagyok és vágással foglalkozom. Ennek során tehát képpel és hanggal is kell dolgozzak, így az én feladatom, hogy valamiféle hidat verjek a két világ között.

A másik társunk, Luis főleg zenei körökből érkezik, tehát ő általában hangmérnökként tevékenykedik. Miután közösen megalkotjuk a számokat, ő az, aki a hangrendszerén lekeveri azokat.

Misha az, akivel mindegyik számhoz megálmodjuk a koncepciót, ő az, aki illusztrál, animál, és szintén ő készíti az összes, holografikus vetítéskor használt videónkat is.

M.G.: A feladatköröket nem lehet nagyon élesen szétválasztani. Az évek során egy olyan kommunikációt fejlesztettünk ki, amely megengedi, hogy egyenlő arányban adjunk hozzá a munkafolyamathoz.

Ez az, ami lehetővé teszi, hogy együtt dolgozzunk, és valami nagyon meghökkentővel jöjjünk elő magunk és mindenki számára egyaránt.


A színpadon hogyan oszlanak meg a feladatok?

M.G.: Egy élő fellépés alatt mindenkinek van egy bizonyos feladata, mert a show-nak rengeteg része van, amire figyelni kell.


Ezek ugyanazok a feladatok, mint amit a stúdióban egy-egy felvétel idején végrehajtotok?

M.G.: A stúdióban a produkció zajlik tulajdonképpen, a színpadon meg playback van, és ott mindenki más szerepet tölt be, a stúdió sokkal nyitottabb. Ott valamilyen szinten mindenki hozzáad valamit egy számhoz, de mindenkinek megvan a saját területe, ahol szakértő.



Honnan inspirálódtok a vizuális anyagot illetően, hogy a technika lehetőségeit mind jobban és jobban kihasználjátok?

M.G.: Mivel emberek vagyunk, egy csomó tapasztalatot gyűjtünk, emésztünk meg az évek során, és voltam olyan szerencsés, hogy sokat használhattam a vizuális kifejezőeszközöket, így mélyebben megértettem, hogyan is működnek ezek az eszközök, és azt is megtanultam, hogyan finomítsam, faragjam őket a lehető legtökéletesebbre.


Mi a különbség az európai és az amerikai közönség között?

K.M.: A másik partnerünk brazil, nagyon sokat turnéztunk ott, így a fő rajongói bázisunk ott található. Brazília New York-hoz képest egy nagyon más hely, ahol inkább underground körökben mozgunk. De ez megengedi nekünk, hogy szinte már kísérletiek legyünk.

Tulajdonképpen ez az első alkalom, hogy Európában fesztiválokon játszunk. A Szigeten meg a Félszigeten léptünk fel és örülünk, hogy ilyen nagy színpadokra raktak minket, értékes produkciónak tekintették a műsorunk, rendes felszerelést bocsájtottak rendelkezésünkre, és öltözőnk is volt.


Milyen visszajelzéseket kaptatok a Szigetes fellépés után?

M.G.: Túlnyomórészt pozitívakat. Ezekből erőt tudunk meríteni, hiszen mindig nehéz munka áll egy fellépés mögött, és mindig élvezet jó visszajelzéseket hallani. Úgy láttam, az emberek befogadták a vetített képeinket.

K.M.: Az a fellépés tulajdonképpen az eddig kiadatlan zenéinkből állt. Az volt az első alkalom, hogy Európában felléptünk, tehát egy kicsit stresszeltünk, hogy működni fog-e minden, hogyan fogadják majd be az egészet az emberek.

Szerencsére Magyarországon mindenkitől nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, a show után a közönség ordibált, üvöltözött és tapsolt. Ahhoz se vagyunk szokva, hogy ilyen nagy fesztiválokon lépjünk fel, és a Szigeten annyi ember volt, hogy nem fértek be a sátorba.



Mennyire befolyásolt benneteket az, hogy New Yorkban nőttetek fel?

K.M.: Mindhárman máshol születtünk, de a gyökereink New York-ban vannak, mert már nagyon régóta ott élünk. Azt gondolom, hogy az első albumunkba a saját New York-i tapasztalatainkat sűrítettük bele. Ebben felfedezhetőek mindenféle hatások: a hip-hoptól kezdve a klasszikus zenén keresztül a popzenéig sok mindent feldolgozunk.

Az albumunkon megpróbáltuk igazán átadni azt a lüktetést, ami abban a városban található, mert New York egy nagyon egyedi hely. Tudvalevő, hogy legendás klubélete van, amit az egész világon tisztelnek. Mivel mi a város gazdag kultúráját is képviseljük, megpróbáltunk megmutatni valamit ezekből a klubélményekből.

M.G.: Egy csomó olyan dologgal találkoztam ott munkaidő vagy csúcsforgalom után, ami inspirálólag hatott rám. Ezen kívül fontos az, hogy egy másik kultúrából érkeztem (az oroszból, szerk. megj.), így megismertem egy másik világot, ami szintén jó hatással volt a kreativitásomra.


Ha jól tudom, a Time Square-en is felléptetek.

Igen, pontosabban dolgoztunk egy színháznak, ami a Time Square-en van. A megbízás az volt, hogy virtuális videókat és interaktív színházi kellékeket hozzunk létre. Az a munka kívül esett a mi normális mozgási területünkön, de egy jó lehetőség volt arra, hogy megmutassuk magunkat, mert a legfontosabb színháznak kellett dolgoznunk a Time Square-en.


Kikre figyeltek a kortárs elektronikus zenében?

K.M.: Daft Punk, Kraftwerk, és mindent szeretünk, amit az Underworld csinál, de Dj Shadow-t és Deadmau5-t is kedveljük. Még ha nem is a mi stílusunk, de tiszteljük őt a produkciója magas színvonaláért és a zene minőségéért, amit készít. A fellépései elképesztőek, nagy hatással vannak ránk. Valami ilyesmit szeretnénk elérni 3-5 év múlva.

Általában komolyan vesszük a dolgunkat, azonban elég jól szórakozunk, miközben az anyagainkat elkészítjük. Egy nagyon magas mércét állítunk magunk elé és ez az egyik oka annak, hogy elértük azt a szintet, amit ma este bemutatunk.

További infók a zenekar honlapján.

  • Megosztás:




HIRDETÉS







SZAVAZÓGÉP

Miben befolyásol minket az ukrajnai helyzet?

Keményen fegyverkezni fogunk 6
Drágulni fog a gáz 38
Csúnyán eldurvulhat, mert stratégiai partnerek vagyunk a NATO számára 26
Putyintól kapunk majd autonómiát 105
Még baj lehet, mert túl közel vagyunk 42
Egyesülünk Moldovával 9
Szerintem semmiben 20

KORÁBBI SZAVAZÓGÉPEK






24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS