2019. október 17. csütörtökHedvig
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Vészkorszaki történet a 40-es évekből

Sipos Zoltán 2003. május 08. 18:16, utolsó frissítés: 18:16

Varsóban bujkálva éli túl a Holokausztot Wladyslaw Szpilman neves lengyel zsidó zongorista – az õ visszaemlékezéseibõl készült Polanski-film az eddigi alkotásokkal ellentétben #b#nem a halálra, hanem a túlélésre koncentrál.#/b#





A film forgatókönyve Wladyslaw Szpilman memoárjának felhasználásával készült, aki zsidóként Lengyelország náci megszállása alatt több évig menekült a deportálás elõl: egy tisztelõje révén sikerült meglépnie akkor, amikor a varsói gettóból a haláltáborba vitték volna családjával együtt. Egy ideig a kiürített gettóban rejtõzik és dolgozik, részt vesz a lassan szervezõdõ ellenállási mozgalomban, majd megszökik és sikerül varsói lengyel jóakarói révén idõleges rejtekhelyeket találnia a városban.

Szpilman rögtön a háború után írta meg visszaemlékezéseit – ennek köszönhetõen Ronald Harwood forgatókönyvírónak részletgazdag nyersanyag állt rendelkezésére. Ezenkívül a stáb – a rendezõ Polanski kérésére – archívumokban is kutatott korabeli dokumentumok, fényképek, filmek után, ugyanakkor a náci uralom lengyel túlélõit is bevonták a díszletek tervezésébe.

Adrian Brody, a zongoristaAdrian Brody, a zongorista
Allan Starski díszlettervezõnek (õ készítette a Schindler listája díszleteit is) így hátborzongatóan hiteles környezetet sikerült alkotni. A Berlin melletti Juteborgban levõ, volt szovjet barakkok felhasználásával több hónap alatt, félmillió dollárért építették fel a háborús Varsó romjait – ebben az apokaliptikus környezetben bolyong a film végén az éhhalál küszöbén álló Szpilman.



A Holokausztot maga is megélt

Polanski nem esik a naturalizmus hibájába: a hitelesség kedvéért folyik ugyan a vér, de nem annyi, hogy elhalványítson minden mást. A film objektíven dokumentál, nem törekszik sem a nézõ sokkolására, sem pedig a halál eufemizálására. A szereplõk (nácik, lengyelek, zsidók) jelleme finoman kidolgozott – hál' Istennek nem jelenik meg sem a Jó, sem pedig a Rossz arhetípusa: csupán embereket látunk, akik emberi módon tesznek jót is, meg rosszat is.

A Szpilman szerepét megformáló Adrian Brody is szerencsés választás: nem lévén igazán nagy kaliberû hollywoodi sztár, nem kell túllépnie a nézõkben róla kialakult kliséken-imágókon, tehát ugyanolyan hiteles bír lenni mind békebeli, ismert és elismert zongoramûvészként, mind a nácik elõl menekülõ, éhségtõl és magánytól félõrült zsidó szerepében. Nem hõs, mivel tisztán látja a hõsiesség értelmetlenségét ott, ahol élet és halál közötti határ elmosódik. Szpilman csupán élni szeretne s sikerül is úgy túlélnie a háborút, hogy közben emberi méltóságát egy pillanatra sem adja fel.


Egyáltalán nem volt könnyû õt megtalálni:

"ami a Szpilman szerepét játszó színészt illeti, nem a fizikai hasonlóságot kerestem. Olyant szerettem volna, aki úgy tudja eljátszani a szerepet, ahogyan én azt a forgatókönyv írásakor elképzeltem. Fontos volt, hogy egy kevésbé ismert, angol ajkú színész legyen, mivel a film angol nyelvû. A Londonban rendezett interjúra meglepõ módon 1400-an jelentkeztek, közöttük voltak nõk, feketék és kínaiak... Rájöttünk, hogy nehéz lesz tapasztalatlan színészre bízni a szerepet, úgyhogy a profik között kezdtünk keresgélni. Senkit nem találtam Angliában, így Amerika fele fordultunk. Ahogy megláttam néhány filmet, melyekben Adrian Brody szerepelt, azonnal tudtam: õ lesz a Zongorista." – meséli a rendezõ.

Roman Polanski a forgatásonRoman Polanski a forgatáson



A film leglátványosabb jelenete a kiürített náci kórházból menekülõ Szpilman elõtt feltáruló holdbéli táj – ez az elsõ alkalom, amikor a kamera a belsõ terek után a porig bombázott Varsót fényképezi. A város szinte olyan, mintha Gaudí tervezte volna – valami egészen fura, szürreális esztétika ez, ahol a vízszintes és függõleges végtelen, hullámos és csipkeszerû mintává olvad össze. Minden emberi jelenlét megszûnik itt – Szpilman magányosan tengeti napjait,


élelem után kutatva a romok alatt.

A semmibõl hirtelen feltûnik egy német tiszt (Thomas Kretschmann): a magányt pánik váltja fel, majd oldódik a feszültség, mikor a tiszt arra utasítja Szpilmant, hogy zongorista mivoltának igazolására játsszon valamit. A Janusz Olejniczak lengyel zongorista által játszott c-moll Chopin-noktürnöt hallgatva a tiszt arca megenyhül, és nemhogy nem bántja "a zsidót", de többször is segíti információval, élelemmel és ruhanemûvel. Gyorsan fordul azonban a kocka: a német tisztet hamarosan egy szovjet hadifogoly-táborban látjuk, amint Szpilman után érdeklõdik, hogy segítségét kérje.

Hagyományos, lassú folyású történelmi film A zongorista – valószínûleg hollywoodi léptékû büdzsével, azonban Hollywood kliséitól mentesen. Szpilman szubjektív, de elfogulatlan története a világtörténelem egy kis szelete. A Holokauszt-témájú legismertebb filmek (játékfilmek közül a Schindler listája, dokumentumok közül a Shoah) a koncentrációs tábor élményét dolgozzák fel, azonban A zongorista szakít ezzel, és a halál helyett a túlélés lehetõségére koncentrál: a néha megszólaló zene mintegy ablakot nyit egy más – talán jobb – valóságra.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS