Megnéztük "a legelső jó magyar filmet"
Gál László 2011. október 08. 12:41, utolsó frissítés: 12:41A történet banális, a replikák és az élénk gesztikuláció inkább megmosolyogtat, mégis megérte megnézni Kertész Mihály A tolonc c. filmjét a Filmtettfeszten.
Kilencvenhat évvel a kolozsvári ősbemutatója után a kolozsvári Filmtettfeszt keretében ismét levetítették Kertész Mihály A tolonc c. filmjét, amely a
korabeli kolozsvári sajtó kritikája szerint "a legelső jó magyar film".
A Tóth Ede 1876-os színműve alapján készült film története viszonylag egyszerű. Maga a technika sem engedett volna ennél bonyolultabb történetalakítást. A félárva Angyal Liszka (Berky Lili) nevelőapja halála után elmegy a városba szolgálni. Az apját, Angyal Palit 15 évvel korábban megölte a felesége, Ördög Sára (Jászai Mari), aki pont a történet indulásakor szabadul a börtönből.
A lány egy gazdag családnál kap állást, ahol a nagyságos asszony fia, Miklós (Várkonyi Mihály) beleszeret. Természetesen a rangon aluli kapcsolatot nem nézi jó szemmel az anya (Simon Marcsa), és az első adandó alkalommal - eltűnnek az ékszerek a lakásból - elküldi Liszkát. A lányt hazakísérik a szülőfalujába, ahol véletlenül találkozik a nemrég szabadult édesanyjával. Bár az anya egy balszerencse következtében - megissza a lánya saját maga számára előkészített mérgét - meghal, a történet vége happy end: kiderül, hogy nem Liszka volt a tolvaj, és Miklóssal boldogan élhet, míg meg nem hal.
A tolonc az egyetlen megmaradt alkotás, amelyben még láthatjuk játszani Jászai Marit, illetve a később Victor Varconi néven Hollywoodban is ismertté vált Várkonyi Mihályt, és persze ez a legkorábbi előkerült Kertész Mihály rendezés. De a film, amellett, hogy a kolozsvári filmtörténet egyik legfontosabb darabja, sokkal inkább egy igazi korrajz és
dokumentum, amely betekintést nyújt a 20. század elejének értékrendjébe, szokásaiba, és akár divatjába.
Tanácsosabb ebből a szemszögből nézni a filmet, mint a különböző filmes szempontokat figyelni. Mert utóbbi esetben A tolonc inkább egy unalmas film, legfeljebb helyenként humoros az élénk gesztikuláció és testbeszéd, illetve a szájbarágós és tanító jellegű képközi feliratok miatt. Ha viszont úgy tekintünk rá, mint a 19-20. század fordulójának társadalomrajza, már érdekesebb lesz. Láthatjuk a jómódú, akár cselédet is fogadó polgári családot. Nevethetünk a nagyságos asszony tollas kalapjain, vagy azon, hogy elveri a félrelépő férjét. A berendezési tárgyak láttán felidézhetjük akár dédnagymamánk régi kanapéját vagy a Singer varrógépét.
Norma és értékrend tekintetében feltűnő, hogy milyen sokszor jön szóba az Isten, és milyen gyakoriak a vallásos utalások. Láthatjuk a csendőrt, aki városról a falura kíséri az árva és gonosztevőnek hitt lányt, és méltán gondolhatjuk, hogy ez volt a szabály.
A film egyik legszebb jelenete Miklós és Liszka falusi esküvője. Az összegyűlt vendégsereg a pompás torockói népviseletben vonul ki a templomból, amilyet mi már valószínűleg soha többé nem fogunk látni.
Korabeli mozgó képeslapként is jól működik a film. Az 1914-ben Kolozsváron, Torockón, az Aranyos partján és a Tordai hasadéknál forgatott képeken láthatjuk a korabeli Szabók bástyáját, a Szent Mihály templom tornyát vagy a Székelykövet. Ezek olyan kuriózumok, amelyekért érdemes volt leülni és megnézni a filmet.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!