Övtáskától a színházi jelmezekig
kérdezett: Búzás Anna 2012. január 05. 17:42, utolsó frissítés: 2012. január 28. 09:28György Eszter divattervezést tanult, táskákat, menyasszonyi ruhákat varr és színházi jelmezeket, díszletet is tervez. Nem a fővárosban él, mégis folyamatosan van munkája.
György Eszter divatblogját szinte két éve követem. Először a színes övtáskák ragadták meg a figyelmemet, aztán az egyedi tervezésű kollekciói meg az érdekes post-jai, összeállításai. Eszter divat szakon végzett, de emellett jelmezeket és újabban díszletet is tervez több erdélyi színházban. Az övtáskák pedig azóta is készülgetnek, sőt, most már válltáskákat és laptoptáskákat is varr.
A Bukaresti Művészeti Egyetemen végeztél divat szakon 2008-ban. Hogyan jutottál el a jelmeztervezésig?
– Már elsőévesként rájöttem, hogy az egyetem nem fedi le teljesen az érdeklődési körömet. Volt is egy pillanat, amikor abba akartam hagyni és át szerettem volna menni jelmeztervezésre a Színház és Filmművészeti Egyetemre, de valami miatt mégsem tettem meg.
Másodév végén Zakariás Zalán, akivel mai napig is sokat dolgozom, megkért, hogy a Zöld című kísérleti kisfilmhez készítsek jelmezeket. Ez volt az első „jelmezes” tapasztalatom, és úgy éreztem, hogy nagyon testre szabott munka ez számomra. Ezután Zalánnak volt egy projektje a Comedie Színháznál, az Emigránsok – ez volt az első színházas munkám. Az egyetem befejezése után egy évig szinte csak jelmezt terveztem.
Azért volt jó így elindulni, mert divattervezőként sokkal nehezebb. Így, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy „magasságában” elég merész dolog divattervezőnek lenni.
Hogyan zajlik a jelmeztervezői munkafolyamat?
– Legelőször a rendezővel egyeztetünk néhány kérdést: kortárs vagy korhű lesz az előadás, mikor játszódik, stb. A megbeszélések alapján én elkészítem a jelmezterveket, ezután következik a tervelfogadás, és egy hozzávetőleges költségvetést készítünk. Innentől kezdve a feladatom az, hogy kövessem a kivitelezést és biztosítsam, hogy a jelmezek a terveknek megfelelően készülnek el. Előfordul, hogy nem legyártott jelmezekre van szükség, hanem meg kell keresni azokat – például egy kortárs rendezés esetén.
A próbafolyamat alatt bejárok a színházba, sokat beszélgetek a színészekkel, a tervek ekkor még bizonyos fokig változhatnak. Ilyenkor derül ki például, hogy szükség van még egy zsebre vagy kopogós cipőre. Arra is volt példa, hogy gyorsöltözésre alkalmas jelmezt kellett legyártani.
December 31-én mutattátok be Kézdivásárhelyen Georges Feydeau Az úr vadászni jár című darabját, ahol ezúttal nemcsak a jelmezekért, hanem a díszletért is te feleltél. Mennyiben más a díszlettervezés a jelmeztervezéshez képest? Hogyan boldogultál a feladattal?
– Tavaly volt az első díszletes munkám: a sepsiszentgyörgyi M-Studiónak A behajtó című darabjában terveztem meg a játékteret. Eleinte tartottam tőle, a jelmeztervezés sokkal közelebb áll hozzám, de megtanultam pár számítógépes programot, ami segített.
Mindkét folyamatban vannak bizonyos „csendek”, a tervleadástól az anyagbeszerzésig, a terv elfogadásától a varrodai munkáig. A próbák alatt itt is sok minden konkretizálódik: hogy egy ajtó jobbra vagy balra kell csukódjon, mi látszik, mi nem, hogy hogyan lehet megvilágítani a teret.
Ha te választhatnál, melyik lenne az a darab, amelyiknek igazán szeretnéd elkészíteni a jelmezeit?
– Szeretnék egyszer Shakespeare darabhoz, mondjuk Romeó és Júliához tervezni jelmezeket kortárs kulcsban. És egyszer kipróbálnám magam operában is. A korhű jelmezek készítése számomra nem jelent akkora kihívást.
A delikates blogodon rengeteg menyasszonyi ruhát láthatunk. Miért pont menyasszonyi ruhákat készítesz (készítetek)? Kik segítenek neked a munkában?
– Az egyetem elvégzése után Csíkban találkoztam Szász Emőkével, aki szintén divaton végzett. Elkezdtünk kisebb-nagyobb projekteken dolgozni: ruhákat terveztünk egy kórusnak és egy feltörekvő rockbandának. Akkor még nem volt varrónőnk, nem volt egy felszerelt műhelyünk.
A menyasszonyi ruhák tervezésének ötlete spontán módon jött: egyszer valakinek elkészítettünk egy ruhát felkérésre, azután kezdtünk el részletesebben foglalkozni vele. Úgy gondoltuk akkor, amikor belevágtunk, hogy nagy alkotói szabadságot nyújt.
Egy éve van műhelyünk, és alkalmazott varrónőnk is. A szabást még mi végezzük, mert az a kreatív munkának még az a része, ami a tervhez legközelebb áll, de a kivitelezésben már segít a varrónőnk.
Elsősorban a blogodon látható övtáskákra kaptam fel a fejem annak idején. Ez hogy kezdődött?
– Egyetem alatt egyik barátnőmnek készítettem egy övtáskát, ami hasznosnak bizonyult. Nekem is kézenfekvő volt az övtáska, ugyanis nem kellett hozzá sok anyag, nem méretfüggő. Ezután folyamatosan varrtam övtáskákat, egy darabig egyedül, de most már a műhelyünkben készítjük Szász Emőkével együtt. Válltáskákat, kistáskákat és laptoptáskákat is varrunk.
Honnan szerzitek be az anyagokat?
– Általában hamarabb van meg egy anyag, mint egy konkrét elképzelés. Van, amit olasz anyagos lerakatból rendelünk, van, amit Bukarestből, de turkálóból is szoktunk vásárolni. Ugyanakkor kapunk barátoktól, anyukáktól is. A szép anyag valahogy megtalál minket.
Most mik a terveid, terveitek a műhelyben?
– Decemberben szerveztünk egy Delikates karácsonyi vásárt Csíkban, ahol a résztvevő eladók helyi és környékbeli fiatal kézműves művészek voltak. Ezt szeretnénk rendszeressé tenni.
A műhellyel a következő állomás egy esküvői kiállítás megszervezése Csíkszeredában. December közepén készítettük el a legújabb menyasszonyi ruháinkról a fotókat, ezeket a www.delides.com weboldalunkon lehet hamarosan megtekinteni.
A divatot sem szeretnénk hanyagolni, a Delikates brand alatt szeretnénk egy kisszériás tavaszi-nyári kollekciót tervezni, összeállítani.
Jövő héten kezdem a következő színházi munkámat Kézdivásárhelyen, Albu István rendezővel Csehov – Kiss Csaba De mi lesz a nővel? című darabját készítjük elő. Díszlettel és jelmezzel is fogok foglalkozni. És ezen kívül lesz még pár színházi projektem.