2017. december 13. szerdaLuca, Ottilia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Egy irodalmi öttusázó: Parti Nagy Lajos Sepsiszentgyörgyön

B. D. T. 2012. április 25. 13:20, utolsó frissítés: 16:04

"Engem semmi egyéb nem érdekel, csak az egy tenyérben elférő, rövidke töredékes szövegek." Az íróval Kovács András Ferenc költő beszélgetett.


Mikor ölt végleges formát egy vers vagy prózai mű, lehet-e „öttusázni” az irodalomban, kézzel, írógéppel vagy számítógéppel lehet leginkább írni, és szerző-e az átíró, ha egy drámát teljesen a saját olvasata szerint alakít át? Többek közt erre kaphatott választ – vagy legalábbis gondolkodhatott el az alternatívákon – a telt házas közönség a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban, Parti Nagy Lajos estjén. Az író beszélgetőpartnere Kovács András Ferenc költő volt.

Kovács András Ferenc és Parti Nagy LajosKovács András Ferenc és Parti Nagy Lajos



A legkényesebb utólag egy verset átírni, és bár mindig az utolsó változatot tekintik érvényesnek, voltaképpen nincs „érvénytelen változat”, a korábbi verziókat sem kell elvetni – véli Parti Nagy Lajos, aki arról is mesélt, a versírás kezdeti szakaszában


a kockás papírt és a kézírást nem helyettesítheti a számítógép,

még ha a legrafináltabb programokkal dolgozik is az ember. A gép túl buta, a papír puhább és kézreállóbb; szöszölní, bíbelődni egy verssel csak papíron lehet, aztán ha már „dereng”, begépeli. Ám a számítógép még mindig közelebb áll a kézíráshoz, mint az írógép.

Parti Nagy felidézte a Szódalovaglás verseskötet megszületését: „talált könyv” volt, a korábbi évek zilált korszakában írt töredékeket, jegyzeteket, kicsi, címtelen verseket gépelte be változatlan formában, először utólag sem akart rajtuk változtatni, aztán mégsem állta meg. Másfél év munkába telt, amíg „lepucolta” ezeket a verseket, cédulákra ragasztotta és a padlón „passziánszozott”, így született meg a kötet, a versek sorrendje. „Nem nagyon mertem ablakot nyitni akkoriban” – idézte fel azt a korszakot. Szerinte semmi nem pótolja a padlós-cédulás módszert, semmilyen gép vagy program.

Ha megkérdezik, azt szoktam mondani, író vagyok, de elsősorban költőnek gondolom magam – mondta KAF kérdésére, aki erre azzal válaszolt, ő meg szerkesztőként nevezi meg saját magát. KAF szerint Parti Nagy irodalmi öttusázó, versben, prózában és drámában is sikeres alkotó. Parti Nagy úgy fogalmazott, a sűrítés, intenszifikálás költői módszereit alkalmazza prózában is, próbálja „markánsan, élesen mondani”, amit akar.

A Szent György Napok-keretében is bemutatott A Bandy-lányok című produkció (Udvaros Dorottya és Hernádi Judit főszereplésével) Parti Nagy egyik színházi munkája. Drámaírói pályafutásáról felidézte, őt kezdetben nem érdekelte a színház, ám színházi felkérésre


„nyelvileg föl kellett tunningolja”

néhány darab szövegét. Nem tulajdonítja el a művet, nem írja az eredeti szerző fölé a nevét, átíróként szerepel, de teljes szabadságot kapott, hogy úgy alakítsa őket, ahogy akarja, pl. van, amikor szereplőket hagy ki. Három Moliére-darab esetében viszont „muszáj volt” szerzőként feltüntetnie magát, mert annyira erős olvasatot csinált. Saját darabokat eszembe sem jut, hogy írjak, hiszen tele van darabokkal a világ – jelentette ki.

2011-ben jelent meg Presser Gábor Rutinglitangl című albuma, amely Parti Nagy megzenésített verseiből és két feldolgozásból állt össze. Az író elmondta, csupán „csendestárs” volt ebben a projektben, Presser válogatta ki a verseket anélkül, hogy szólt volna, majd néhány verziót megmutatott neki. Nagyon tetszett, Presser bátor olvasó, aki rongyosra forgatta a köteteimet, és olyan verseket választott ki, amelyeket én hirtelen meg sem találtam – mondta. Ezek a dalok Presser énekelt olvasatai, egy újabb műalkotás született, amelyben én már nem szerzőként viselkedem – tette hozzá.



Parti Nagy egyszerre több mindent ír párhuzamosan, pontosabban „párhuzamosan csinálódik” egy-egy kötet. Van, hogy csak évek múlva veszi újra elő, és közben a szövegek önmaguktól alakultak – persze tulajdonképpen csak a szerző saját olvasata változik. Irigyli a rendes, tisztességes regényírókat, akik összegyűjtik az anyagot, megírják, befejeznek egy művet, a cédulákat kiseprik, és jöhet a következő. Nála „semminek sincs véglegesen vége”, végtelenek az olvasatok.

Prózát „önző kalandvágyból” kezdett el írni. A Magyar Naplóba napi penzumként írt 5000 karakteres szövegekkel – amelyből később a Se dobok, se trombiták tárcagyűjtemény, illetve az újraírt változatokból A hullámzó Balaton állt össze – eredetileg az volt a célja, hogy „megtanuljon” klasszikus novellákat írni, ám ez nem jött össze. „Ám azt csak én tudom, hány verseskötetnyi vers ment bele ezekbe a prózákba” – tette hozzá. „Rá kellett jönnöm: bizony én epikus sem vagyok. Eleinte bántam, de most már egyre kevésbé bánom. Szép lassan, nagy kalandozások után rájövök, engem semmi egyéb nem érdekel,


csak az egy tenyérben elférő, rövidke töredékes szövegek,

nevezzük akár prózának, akár versnek. Ez érdekel a legjobban.” Most is dolgozik egy versesköteten. Alteregója, Dumpf Endre „féldilettáns ápolt írja e verseket a világszanatóriumban”, aki minden verset tud, még a műfordításokat is, olykor pontosan, ám gyakran pontatlanul. Ezzel a kísérlettel Parti Nagy arra a kérdésre keresi a választ, hogyan létezik bennünk a verssorok emléke, és hogyan „kontamináljuk” ezeket a (vendég)szövegeket. Ha szerencsém van, megérem, hogy kötet legyen – de nem siettetem – mosolygott.

<i>fotók: Gábos Albin</i>fotók: Gábos Albin



Parti Nagy egy meséskönyvet is elhozott a közönségtalálkozóra. A pecsenyehattyú és más mesék egy szépen illusztrált könyv, amelyhez előbb a rajzok voltak meg, aztán kérték fel őt mesék átírására. Nem túl jó mesék, eredetileg neutrális fordításban, pedig egy-egy mesét a nyelv tesz működővé, különben fakó, szürke marad. Egyetlen szerkesztői feltétel volt: a történetekben ne legyen erőszak. Mikor ezen dolgozott, akkor kezdte izgatni a mesék archaikus beszédmódja, megszerette; „untam már mai magyarul”, és anyagként elkezdte használni Benedek Elek nyelvét. KAF ezzel kapcsolatban megjegyezte: soha nem írt prózát, de az már felmerült benne, hogy mesét írjon.

Ami sürgős, függőben maradt munkája jelenleg, az egy Pinokkió-átirat, amelyet a jövő színházi évadban akarnak bemutatni – válaszolta Parti Nagy KAF kérdésére, hogy a közönségtalálkozó kedvéért most éppen mit hagyott abba otthon. Fontos, hogy


a közönség ne csak a könyveket lássa,

és az író, ha meghívják, ezeket az alkalmakat ne utasítsa vissza. Erdélybe nagyon szívesen jövök – mondta. Készül egy színházi estje Dés László zeneszerzővel, év végére megjelenik a Magvetőnél a három Moliére-átirat, azzal is lenne még munka. „Három-négy könyvnyi anyag ketyeg a számítógépen” - fogalmazott.

Az író verseket és egy mesét is felolvasott a sepsiszentgyörgyi közönségnek, majd dedikáláshoz állhattak sorba az érdeklődők. Parti Nagy Lajossal ma, április 25-én, szerdán 18 órától Székelyudvarhelyen a Gondűzőben beszélget Kovács András Ferenc.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS