2019. július 21. vasárnapDániel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Andi Vasluianu: "csak folyamatos mozgás van"

Búzás Anna 2012. június 03. 15:07, utolsó frissítés: 2012. június 04. 11:27

Tudor Giurgiu új filmjének főszereplője, Hajdu Szabolcs szinte állandó színésze a TIFF-en nagy vágyáról beszélt: hogy egy olyan hazai filmben szerepeljen, amely külföldön lesz sikeres.


A TIFF Lounge sátor idei első vendége a Despre oameni și melci (r. Tudor Giurgiu) főszereplője, Andi Vasluianu volt szombat délután. Andi szerepei valahogyan mindig kötődnek a magánéletéhez is - mondta el a közönségtalálkozón. A színésszel, akit legközelebb Hajdu Szabolcs filmjében láthatunk, Mihnea Măruță, az Ora de Cluj főszerkesztője beszélgetett.

Mihnea Măruță és Andi VasluianuMihnea Măruță és Andi Vasluianu


Ez volt a második filmes főszereped és az első vígjátékban játszott főszereped. Te is most pénteken láttad először a filmet egészben. Milyennek tűnt?

–Mindig, amikor olyan filmekről beszélek, amelyekben játszottam, kicsit kellemetlenül érzem magam, mert elég szubjektív vagyok. Azt gondolom, hogy ez egy minőségi film és jó a humora. Az egyetlen megjegyzésem a zenével kapcsolatos: az érzelmesebb részeknél kiszedtem volna a zenei aláfestést.

Gondolod, hogy ez a film az első lépés egy másfajta román komédia fele, amelyre nem a durva és „neveletlen” humor a jellemző?

–Nem gondolom, hogy ez lenne az első lépés, ott van még a Bună! Ce faci? is, amely nekem nagyon jónak és tisztának tűnik, nincs benne az a fajta durva humor, amelyre amúgy a nagyközönség vevő. Talán még a California Dreamin’ is ilyen, csak annak keserűbb a humora.

Elégedett vagy a filmbeli szerepeddel?

–Vannak dolgok, amik tetszettek, vannak, amik nem. Azt hiszem, hogy a legjobban az érzelmi oldalát tudtam visszaadni, azt a részt, ahol a szereplő elesik, ahol megjelennek a problémák.

Nekem az a rész tűnt a legerősebbnek, ahol George a doktornővel beszélget, és kiderül, hogy beteg.

–Ezen a részen nagyon sokat tanakodtunk Tudorral, nem tudtuk eldönteni, hogy mire élezzük ki a jelenetet: a betegségre vagy a munkások jövőjére. De nekem az Andreás jelenet tetszik jobban, amikor hazaérek és viszem a biciklit – az úgy jött ki, ahogyan elképzeltem.



Azt mondtad egy interjúban, hogy minden szerep esetében van egy pillanat, amikor eldöntöd, hogy milyen lesz a viselkedésed? Melyik volt az a pillanat, amikor azt mondtad, hogy ez a kulcsa a szerepednek?

–Általában nem kívülről megyek befele, hanem a szereplő belső indíttatásaiból indulok ki. Már próbáltunk Tudorral, és egyszer amikor mentem be a próbára, láttam egy férfit az utcán, aki hasonlított erre a szereplőre, bajusza is volt, éppen mint nekem a filmben. És akkor úgy éreztem, hogy ez az az ember, akivé válnom kell.

Hányszor vettétek fel a szexjelenetet?

–Nem sokszor, jól ment elsőre. (nevet)

Ez volt az első ilyen jellegű jeleneted?

–Nem ez volt az első, de valamilyen formában ez volt a legrészletesebb.

Milyen problémákat vet fel egy szexjelenet?

–Találkozol valakivel, akivel, még ha kedves is számodra és összebarátkoztok, mégsem szeretnél ennyire intim helyzetbe kerülni. Azzal volt szerencsém, hogy nekem nagyon tetszett Monica, és így a jelenet elég természetesen folyt le. (ismét nevet)

Azt mondtad valahol, hogy nem tudod, hogyan, de sok esetben a darabok vagy a filmek, amelyekben játszol, kapcsolódnak a magánéletedhez. Ehhez a filmhez mivel kötődsz?

–Épp egy elváláson voltam túl, vagyis volt egy törés az életemben, amikor elkezdtük forgatni a filmet. A kezdőjelenetek pont azok voltak, amikor egyedül maradtam a házban, amikor telefonon beszélek, és azt hiszem, hogy Ana van a vonal túlsó végén. Ilyen formában van egy közös szál, ami összeköti a magánéletemet és a filmet. Tényleg sokszor megtörtént már ez.



A mostani román filmekben csak sejtetve vannak a folytatások, nem ér véget egyik film se, nincs lekerekített végződés. Mit gondolsz erről a stílusról?

–Nekem tetszik ez a fajta végződés, mert az életben sem ér véget semmi, nincs olyan, hogy pontot teszünk valaminek a végére, és teljesen elölről kezdjük. Csak folyamatos mozgás van. A másik meg, hogy engem elbűvöl a nem tudás, mert fáj és tudni akarom, és ez természetesebbnek tűnik.

Láthatunk téged majd külföldi produkciókban is?

–Hajdu Szabolcsnak már a harmadik filmjében játszom, most éppen Dosztojevszkij Játékos c. kisregénye alapján készítünk egy filmet, amelyet még nem fejeztünk be, Oana Pellea és Ioan Sabdaru is dolgoznak ebben a filmben, ami egy amerikai-magyar koprodukció. Jó lenne külföldön is dolgozni, de nem ez a nagy vágyam, inkább azt szeretném, hogy itthon olyan filmben dolgozhassak, amelynek külföldön lesz nagy sikere.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS