2019. július 21. vasárnapDániel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Versenyfilmek: drog, hidegvér és egy mackós bodybuilder

Gál László, Búzás Anna 2012. június 04. 11:42, utolsó frissítés: 2012. június 05. 19:47

A versenyfilmek közül eddig a kedvencünk a dán Teddy Bear, melyben egy testépítő mindennapi problémáival ismerkedtünk. De azt is láttuk, ahogy fapofával kinyírnak egy családot, hogy rögtön utána elszopogassanak egy fagyit.


August Joachim Trier: Oslo, augusztus 31. (Osli, August 31st)

Anders harmincnégy éves, már tíz hónapja teljesen tiszta, és hamarosan kikerül az elvonóról. Egzisztenciális válságban van – ahogyan ő mondja, nincs semmije –, de kap egy nap szabadnapot, amikor lehetősége lenne az elkövetkező életét egyenesbe hozni, találkozhat a barátaival, a nővérével és állásinterjún is részt vehet.

De igazából nincs lehetősége, és nem is nagyon tud szabadulni a középosztálybeli, jómódú család gyerekének a szerepköréből. Mindent megkapott az életében, és ezért csak erőtlenül tud küzdeni. A dorbézoló, drogfüggő múlt pedig sötét árnyként kíséri. Thomas, a barátja megházasodott, gyereke van, és éli a maga szexmentes, unalmas életét.

Az állásinterjú borzalmasan sikerül, hiába a rengeteg neves publikáció, a drogfüggő múltja itt is felszínre kerül. A nővérével tervezett találkozó pedig nem jön össze, ugyanis a testvére mást küld maga helyett. A nyugodt tempóval induló film ritmusa egyre jobban felgyorsul. Ahogyan leszáll az este, Anders elkezd sodródni a várossal, bulik, pia és ismét drog... A végén pedig már meg sem lepődünk.




Értékelés: Joachim Trier egy jó tempójú filmet csinált, finoman köti le a néző érdeklődését, lépésről-lépésre mutatja be a főszereplő talpra állási próbálkozásait, és annak lehetetlenségét. Érzékelhetően ábrázolja Anders generációjának problémáit, a kilátástalanságot, a félelmet, az unalmat, a semmit. De témájában egyszerűen nem hoz újat, elmarad a katarzis a végén. Ugyanazokon a túlbeszélt, helyenként közhelyes frázisokon csócsálunk ismét. De egyszer mindenképp érdemes megnézni.

Pont: **** (megéri megnézni)

Vetítik még: június 5., 20:00, Győzelem mozi és június 10., 23:00, Odeon Cineplex

Daisuke Miyazaki: Az éjszaka vége (End of the Night)

Miyazaki filmje a film noirok világát idézi meg japán stílusban, a főszereplő Akirát egy bűnöző család fogadja örökbe és gyerekkorától kezdve az ölésre nevelik. A fiút azonban kizökkenti egy túlélő áldozata, mondhatnánk azt is, hogy egy femme fatale, és ezután már nem képes „jól” végezni a rábízott feladatokat.

“It was written I should be loyal to the nightmare of my choice”, azaz "Meg volt írva, hogy hűségesnek kell lennem a választásom rémálmához" – ezzel a Joseph Conradtól származó mottóval indul a film. És valóban az egész film egy rémálom: a szereplők hidegvérrel ölnek, kínoznak, anélkül, hogy magyarázatot kapnánk tetteikre. Csak annyit tudunk, hogy ez nem az a Japán, amelyhez szokva vagyunk, nem a technika, a civilizáció és a jólét helyszíne, hanem a nyomoré: egy recesszió közepébe csöppenünk.

A minimalista színészi játék és a lassú tempó az európai nézőből a drámai helyzetekben is nevetést csal ki, nem nagyon vagyunk hozzászokva ehhez az érzelemmentes mozihoz, ahol fapofával kinyírnak egy családot, hogy rögtön utána elszopogassanak egy fagyit.



Értékelés: Az End of the Night egy nehezen befogadható film, a történet nehézkesen rajzolódik ki, a szereplők motivációi nem egyértelműek, az akciók is „időigényesek”. A filmet azoknak a nézőknek ajánljuk, akik már láttak hasonlóan lassú és érzelemmentes filmet, és nem a percenként harminc vágáshoz szoktatták a szemüket. Aki viszont képes figyelmesen végigülni a filmet és ráhangolódni Akirára, abban talán nem merül fel az a kérdés, amit a mellettem ülőktől hallottam a film végén: miről is szól ez a film?

Pont: *** (közepes)

Vetítik még: június 8., 11:00, Florin Piersic mozi és június 10., 17:15, Odeon Cineplex

Mads Matthiesen: Teddy Bear

A 38 éves, óriási bodybuldier együtt él a pici anyjával, aki úgy kezeli a férfit, mintha gyerek lenne – eleve vicces helyzet és még viccesebbek a további kontrasztok. Dennis pattan szét az izomtól, akkora mint egy medve, de kedves és szófogadó, mint egy kisgyerek, ezért is olyan találó a Teddy Bear cím. Hozzá képest az anya csak egy morzsa, de szigorú és követelőző: ha Dennis éjszaka érkezik haza, akkor számon kéri, ha elutazik, haragszik rá.

Bármennyire is kontrollálni próbálja a mama a fiát, Dennisnek is vannak szükségletei és vágyai, de mivel otthon nem talál magának nőt, ezért elutazik Thaiföldre, ahol a nők nyitottabbak. Matthiesen nagyon finoman építi a hústömeg figura karakterét, aki a nőkkel szemben elképesztően gátlásos: a thaiföldi lánykák felkínálják magukat és ő folyamatosan visszautasítja őket. Végül azzal a nővel alakít ki kapcsolatot, akivel személyesebb viszonyt tud létesíteni, és aki nemcsak a nagy fogást látja benne – csakhogy a mamát ez nem érdekli.



Értékelés: A Teddy Bear az eddig látott versenyfilmek közül az első film az, amely olyan krízis-helyzetet mutat be, amelyből van kiút, és melynek pozitív a végkicsengése. A szereplők érzékenyek, a téma pedig annyira egyedi, hogy már csak ezért is érdemes megnézni. De ha ez még nem volt elég meggyőző, akkor ott van a sajátos humora is.

Pont: ***** (nagyon jó)

Vetítik még: június 7., 10:00, Győzelem mozi és június 10., 21:00, Odeon Cineplex

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS