2019. november 14. csütörtökAliz
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Egy pedofil és egy szexfüggő hétköznapjai, plusz a klasszikus zene Boratja

szerk. 2012. június 06. 18:20, utolsó frissítés: 22:38

Csak fogyasztjuk a filmeket, nagykanállal, a kínálatban eddig sok a szex, akár szerbek, akár franciák, akár amerikaiak gyártják.


Markus Schleinzer: Michael

Michael egy 34 éves agglegény, aki háza pincéjében tartja fogva a tíz éves Wolfgangot; egy ablak nélküli, hangszigetelt szobában, ahonnan csak akkor jöhet fel, ha a férfi otthon van. A férfi egy külső szemlélőnek pontosan olyan, mint bármelyikünk harmadik szomszédja, nem túl szép, nem túl karakteres, nem túl kedves.

A férfi élete pontos tervezés, ütemezés szerint működik, szinte már olyan, mintha mechanikus lenne: az asztalt pontosan teríti meg, a tévézés idejét pontosan kiszámítja, a kollégákkal a beszélgetései csak funkcionálisak, munkájában fáradhatatlan (a főnökei elő is léptetik ezért), az „együttlétek” időpontjait naptárban vezeti. Pontosan gondoskodik Wolfgangról, rendszeresen bevásárol, amikor beteg, ápolja, gyógyszerért megy (igaz, előtte megássa a sírját az erdőben), karácsonykor ajándékot vesz neki: egyáltalán nem tűnik szörnyű erőszaktevőnek. Talán még meg is szánnánk, ha nem lenne pedofil...



Wolfgang ellenállása már megtört, úgy tűnik, beletörődött sorsába, megcsinálja, amit kérnek tőle, egyedül tanul, vizet forral a teához, ellátja magát. Rettenetesen magányos, egyetlen kitörési kísérletéről értesülünk csak.

A kamera egyszerűen csak követi az eseményeket, nem mond ítéletet, de nem hagy lehetőséget a nézőnek afelől, hogy mi a helyes. Gyomorforgató, és játszi könnyedséggel tartja fenn a feszültséget, egyetlen pillanatra sem lankad a figyelmünk.

A filmet már nem vetítik többet a TIFF-en.


Malgorzata Szumowska: Elles

Az Elles egy újságírónőről szól, aki prostituáltakról ír cikket - és nem nagyon szól másról. Rásüthetnénk, hogy helyzetkép, tükör, a negyvenen túli önkeresés ábrázolása, de egyiknek túl sok, másiknak túl kevés, egyszóval szétesik. Anna, a bő negyvenes családanya két fiatal lánnyal interjúzik, mindketten egyetemisták, és a prostitúció tanulmányaik fizetéséhez, meg persze a korábbinál jobb életszínvonalhoz szolgáltat plusz keresetet.

Juliette Binoche tényleg kiválóan alakítja a kiégett családanyát, aki szexuális énjét véli újra megtalálni a lányok által. Találkozója az orosz lánnyal vodkázásba, őrült buliba és csókolózásba torkollik, és bármilyen zsúfolt is legyen a másnapja, talál egy pillanatot az örömszerzésre. Talán ez a legerősebb kép az egész filmben: a tökéletesen ábrázolt megkönnyebbülős orgazmus az arcon, majd a kényszeres újra- és újrakezdés, ami a végén bánatba (bűntudatba?) csap át.



A film tartalmaz néhány erős jelenetet, de egészében nem áll össze egy történetté, képpé vagy gondolattál. Például eleinte jólesik azt nézni, hogy ezek nem a fejünkben élő, neccharisnyás-miniszoknyás prostituáltak, hanem teljesen átlagos, édes arcú lányok. Aztán jönnek a perverzebbnél perverzebb jelenetek, de Anna igazából csak a szépet látja mindenből, mert a lányok is ezt akarják vele láttatni. Mialatt írja a cikket, a néző még megtudja, hogy az egyik lánynak hatalmas fájdalmat okoz a kliense, a másik az édesanyjával veszik össze, szóval mégsem fenékig tejfel a prostiélet. És végül ez a baj az egész filmmel: azáltal lett közhelyes, hogy nem akart közhelyes lenni.

Vetítik még: június 9., szombat, 18:00, Odeon Cineplex

Srdjan Dragojevic: Parade (Parádé)

Komédiába oltott mozgalmárfilmbe oltott road movie. A középpontban egyik oldalon egy melegparádé szervezése, amelyet Belgrádban hagyományosan szétver a szélsőjobb, a másik oldalon egy háborús veterán (Jugoszlávia utódállamaiban könnyű ilyent találni), aki házasságkötésre készül. És ami a végére lesz belőle: szerb-horvát-bosnyák-albán összeborulás a „pederákkal”, sok humoros jelenet, és komoly mondanivaló, mindez remek karaktereken keresztül elmondva.




Nem vetítik többet.

Aleksey Igudesman, Sebastian Leitner: Noseland

Aki eddig nem hitte, hogy a klasszikus zene lehet kifejezetten mulattató, vagy meggyőződése volt, hogy egy klasszikus zenei fesztiválról szóló film csakis unalmas lehet, annak ajánljuk a Noselandet. Alekszej Igudesman a klasszikus zene Boratja. Illetve a Noseland az: egy remek kis mockumentary, vagyis áldokfilm egy dubrovniki rangos nemzetközi klasszikus zenei fesztiválról, melyet Julian Rachlin tizedszer szervez meg. Igudesman rövid interjúkon keresztül akarja belülről megismerni a fesztivált, de csak annyi sikerül neki, hogy szerre magára haragítja az összes meghívottat – köztük Sir Roger Moore-t és John Malkovichot is. A 20th Cemetary Fox és a Wannabe Brothers bemutatja az egyetlen klasszikus zenészekről készült jó vígjátékot, Dibly Dobly sound surround rendszerben.




Vetítik még: június 8, 17:30, Győzelem mozi

Rebecca Thomas: Electrick Children

Utahban egy mormon közösség hétköznapjait egy kék zenekazetta zilálja szét. A család legnagyobb, 15 éves lánya terhes lesz, bátyját pedig kiközösítik. A történet Las Vegasban folytatódik, többek közt Macaulay Culkin öccsével. Nagyon tipikus amerikai művészfilm, amelyre még mindig haragszom, mert benne hagyott egy csapdában, amelyből azóta sem tudok szabadulni.



Nem vetítik többet.

Steve McQueen: Shame (A szégyentelen)

A rendező neve (a számos díjat nyert Éhség c. filmje miatt is) eleve garancia volt arra, hogy biztosra megyünk, ha ezt a filmet választjuk. A film tömören fogalmazva egy szexfüggő férfi "munkás" hétköznapjait mutatja be, enyhén szólva is meglehetősen expliciten. De ha csak a cselekményre figyelünk, akkor elmulasztjuk a lényeget, amit a főhőst alakító Michael Fassbender arcáról lehet leginkább leolvasni.




Valószínűleg sokan maradnak majd a film után azzal az érzéssel, hogy nem egészen értik, miért kellene sajnálniuk a főhőst, vagy egyáltalán empatizálniuk vele, amikor egy érzéketlen barom, aki végigdugja a fél várost. Viszont aki esetleg arra is kíváncsi, hogy mihez kezd egy kényszeres nőcsábász egy olyan helyzetben, amikor a nőben nem a szexuális vágya tárgyát kell meglátnia, hanem a testvért, az embert, azok kaphatnak néhány érdekes, és csöppet sem megnyugtató választ.

Vetítik még: június 8-án, 22:30-tól az Odeon Cineplex 6-os termében

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS