2019. július 21. vasárnapDániel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Törőcsik Mari: „filmben többet már nem játszom”

Búzás Anna 2012. június 07. 15:13, utolsó frissítés: 15:17

"Minden díj azt juttatja eszembe, hogy vajon tudok-e még, érdemes-e még a pályán lennem?" - mondta kérdésünkre a színésznő a TIFF-es életműdíj kapcsán.


Törőcsik Mariról mindenkinek él egy kép, egy hang a fejében. Legtöbben a Körhintából emlékszünk rá, ahol két copfba kötött hajjal nevetgél, de Makk Károly Szerelem c. filmjében is felejthetetlen az alakítása, és aki látta-hallotta Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnikáját, annak emlékeznie kell rekedtes-gonoszkodó hangjára, amint elordítja: „Azt a kacska-macska farkát!”

A 76 éves színésznő, a korát leszámítva, nem sokat változott, jókedvű és szívesen beszél magáról. A sajtótájékoztatón, amikor a kezébe adták a mikrofont, eltolta magától, mondván, hogy anélkül is tud hangosan beszélni. A TIFF-en a nyolcadik életműdíját veszi át szombat este, ennek kapcsán kérdeztük.

Törőcsik Mari és Páll Zsolt a szerdai sajtótájékoztatónTörőcsik Mari és Páll Zsolt a szerdai sajtótájékoztatón


Mit jelent önnek ez az újabb életműdíj?

–Minden díj azért olyan fantasztikus, mert ugye a művészetekben van egy színvonal, és tulajdonképpen nem lehet eldönteni, hogy ki a jobb és ki a rosszabb, de mégis választanak. Egy díj egyszerre öröm és teher. Én úgy gondolom, addig ér valamit az ember, amíg megkérdőjelezik. Minden díj azt juttatja eszembe, hogy vajon tudok-e még, érdemes-e még a pályán lennem?


Az eddig játszott filmszerepek közül van-e abszolút kedvence?

–Van egy pár, amit szerettem. Ott van a Déryné, hol van?, amiért Arany Pálmát kaptam, szerettem a Körhintát, szerettem a Vasvirágot - az Cannes-ban egy újabb sikerem volt. De szeretem Janisch Attilának a Hosszú alkonyát, és van egy korai film is, amit jónak tartok: a Külvárosi legenda, amit Máriássy Félix rendezett.



Most min dolgozik? Fogjuk-e látni még filmben?

–Éppen most elég sok darabot leadtam, mert eddig hétben játszottam. Megtartottam a Nemzetiben egyet és megtartottam azt, amit az angolok rendeztek, az Egy kis éji zenét, ami egy Bergman-filmből készített musical.

Én most már csak kis szerepeket vállalok, az utolsó nagyobb szerepemet Kaposváron játszottam Schwajda György kedvéért, aki már meghalt, a darabot Anatolij Vasziljev rendezte. Most megígértem az igazgató úrnak, hogy erre az évre még aláírom a szerződést, és ha valami olyan furát talál, akkor nagyobb szerepet is eljátszom. De filmben többet már nem játszom.

Hogyan telik egy napja?

–Nagyon aktívan élek, sajnos most az egyik kezem ebben meggátol, és ettől egy kicsit ideges vagyok, de végzem a dolgaimat, bevásárolok és van egy asszony, aki besegít nekem.

Törőcsik MariTörőcsik Mari


Honnan meríti a jókedvet és energiát?

– Annyira fáradt és kimerült vagyok már néha, mindig attól félek, hogy túlbeszélem magam. Ötvenhat éve arra készítettem fel magam, hogy ha be kell lépnem a színpadra, akkor megfeleljek annak az idegállapotnak, amit a szituáció megkíván. Itt ugye nem színpadra lépek, de emberek elé lépek, és összeszedem magam. De mielőtt értem jöttek, kabátostól lefeküdtem még tíz percre, aztán ahogy azt mondták, hogy indulunk, én már talpon voltam.

Egyszer Párizsban voltunk, a Magyar Intézetben levetítették a munkánkról készített dokumentumfilmet, és én csak feküdtem, rosszul voltam, de azt mondták, menni kell és bementem. Egy francia lány odajött hozzám és a következőt mondta: „Súlyos depresszióban vagyok, és most magát látva, egy ilyen emberi erőt látva, én visszatértem az életbe.” Szóval mikor kell, akkor összeszedem magam. Most elfáradtam.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS