2017. november 19. vasárnapErzsébet
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Milyen könyvet érdemes magunkkal cipelni a nyáron?

összeállította: B. A. 2012. július 12. 17:30, utolsó frissítés: 2012. július 16. 09:27

A helyes válaszhoz egy építész, egy dramaturg és két író segítségét kértük. Szerepel a listán Ulickaja legújabb regénye, de ott van McCarthy Az útja és egy fejvesztett kakas is. Képregényt csomagol valaki?


Nyáron rendszerint többet olvasunk, vagy legalábbis szeretnénk ezzel áltatni magunkat. A jövőbeli lebukásokat elkerülendő elhatározzuk pl., hogy bepótoljuk az elmaradt nagy klasszikusokat, vagy belemerülünk a kortárs irodalom kisebb-nagyobb szövegeibe. Ha elég lazák vagyunk, simán bevállalunk egy krimit vagy egy aktuális bestsellert is a napozáshoz. Biró Eszter dramaturgot, Láng Orsolya költőt, Pásztor István építészt és Szabó Róbert Csaba írót kértük meg, hogy ajánljanak nekünk valami izgalmasat.

Biró Eszter:

Ljudmila Ulickaja: Imágó

Már régebb nekifogtam, de objektív okok miatt (konkrétan: a könyv súlya, nem mindenhova tudtam magammal cipelni) valahogy félbemaradt a regény olvasása - most alig várom hogy nyugodtan befejezhessem. Pironkodva vallom be, hogy az Imágó első Ulickaja-élményem, de valószínűleg nem az utolsó. Izgalmas, sodró szöveg, bónusz: a rengeteg apróság, amelyen keresztül felsejlenek az 50-es, 60-as és 70-es évek Szovjetúniójának mindennapjai és ellenzéki törekvései.
Ajánlott fogyasztási körülmények: kertben, lombos fák alatt

Ki fogja lenyúlni előbb-utóbb: a szüleid

Parti Nagy Lajos: Fülkefor és vidéke

Talán nem szükséges a magyar aktuálpolitika bugyraiban otthonosan mozogni ahhoz, hogy az ember az első pár oldal után sírva-röhögve fetrengjen Parti Nagy tündérmeséit olvasva. Az elmúlt egy év során az Élet és irodalom hasábjain publikált szövegek interneten is elérhetőek, de mégis egészen más élmény könyvként olvasni. Zseniális és nagyon szomorú.
Ajánlott fogyasztási körülmények: bárhol, bármikor
Ki fogja lenyúlni előbb-utóbb: bárki


Muriel Spark: Serafimul şi Zambezi

Ezt a novelláskötetet azzal a nem titkolt szándékkal vásároltam meg románul, hogy most már igazán elkezdek román nyelven is olvasni - na jó, a szimpatikus borító is közre játszott a választásban. A 400 oldalas kötetben szereplő szövegeket a skót Muriel Spark az elmúlt 50 év alatt írta. Furcsa, erőlködés nélkül felkavaró, mégis légies novellák – utazáshoz kiváló olvasmány.
Ajánlott fogyasztási körülmények: repülőn, buszon, vonaton, hajón
Ki fogja lenyúlni előbb-utóbb: a barátod/barátnőd

Bill Watterson: Calvin and Hobbes – Attack of the Deranged Mutant Killer Monster

Nehéz elmagyarázni, hogy miért szeretjük Kázmért és Hubát (ez a kisfiú és a plüsstigris becsületes magyar neve), de talán fölösleges is. Ha valaki szereti a műfajt, ez a képregénygyűjtemény tökéletes útitárs bármilyen nyaraláshoz.
Ajánlott fogyasztási körülmények: vízparton, hegytetőn, játszótéren
Ki fogja lenyúlni előbb-utóbb: angolul tanuló kiskamasz unokahúgod/öcséd

Szabó Róbert Csaba:

Cormac McCarthy Az út

Ebből a könyvből film is készült, nem is sikerült olyan rosszul. Persze, a könyvet nem múlja fölül, messze nem. Ez az egyik könyv, amit minden évben újraolvasok. Több évvel a világ felégése után két ember, egy férfi és egy kisfiú, gyalogol, tolja nyomorúságos bevásárlókocsijában szánalmas holmiját az úton, amit sár, hamu és vér borít.

Egyáltalán nem kérdés, és talán sosem volt az, hogy a világvége után is van élet. Mégpedig nem a túlvilágon, hanem az evilágon, lásd az özönvíz történetét, Noét, ahogy túléli, és lényegében megmenti a világot. A posztapokaliptikus művek manapság reneszánszukat élik, Hollywood termeli a világvége-filmeket (2012, Én, a legenda stb.), amelyek jórészt lektűrnél alig több könyveken alapulnak. Ezekben a művekben rendszerint a főhős Noéhoz hasonlítható, aki ugyan végigszenvedi a világvégét, talán családját is elveszíti, de a végén mégis győzedelmeskedik, és sikerül visszalopnia egy reménysugarat a világba.

McCarthy regényében nincs ilyesfajta remény. A két főhős (apa és fia) élete egymás felé fordulva, mint két lámpa, kémlelik önnön sorsuk végességét. Rajtuk kívül lényegében senki nem létezik, nincs túlélő, aki számítana. „Csak azt tudta, hogy a gyerek igazolja az ő létezését.” Meg azt: „Ha a fiú nem Isten igéje, akkor Isten sosem szólalt meg.” Nem Noé, hanem Ábrahám történetét olvassuk. Ábrahámét, ahogy Izsákot feláldozni viszi, önakaratán kívül. A könyv egyik nagy hozadéka, hogy segít rádöbbenni a nagy kérdésre: hogy vajon honnan van bennünk meg a bizonyosság, hogy most éppen nem a világvége utáni időket éljük?

Howard Phillips Lovecraft: Cthulu hívása

A Valhalla Páholy kiadó gondozásában, Budapesten jelent meg 1993-ban Lovecraft mesterműve, a Cthulu-mítoszra épülő Cthulu hívása című könyve, ezt bármikor magammal vinném, bárhová. A rengeteg veszélyt rejtő nyári eltunyulás ellen jó ellenszer egy adag borzongás a rémtörténetek nagymesterétől. Egykor voltak a Nagyok, akik saját szárnyukon repülve érkeztek a végtelen űrből, és korokon át uralták ezt a világot. Egykor voltak a szörny-istenek, akik eltávoztak, hogy majdan visszatérjenek. Egykor volt Kadath, a pusztaság közepén álló város, melynek rideg kőfalai közt máig visszhangzik Cthulu hívása.

Pásztor István:

Útikönyvek

Először is, bármilyen szépirodalom, ponyva vagy szakkönyv mellett, nyáron útikönyvet kell olvasni. Ha most nem futja menni, akkor is olvasni, s az élet majd odarepít. A legjobbakat, persze, Olaszországról írják, de legyen most a forróság miatt Szicília.

Bánffy Miklós: Erdélyi történet I-III.

Aminek az élménye máig a legjobban megmaradt, Bánffy Miklós Erdélyi történet c. trilógiája. Kell hozzá a nyaralás okozta rutinból való idősíkváltás. Nehéz visszakászálódni utána a valóságba, annyira „sűrű”. S mennyire kortárs! Lábadozás közben olvastam, miután száguldó bicikliről egy tolató taxi mögé bámultam magam egy barna lány miatt a Magyar Színház előtt. Nyáron. Megérte. Azóta is alakul bennem a forgatókönyve, s csak örvendek, hogy még nem vágott bele senki: mert könnyű filmben elcseszni, mint annyi remekül megírt alapkönyvet.

Eginald Schlattner: A fejvesztett kakas

Az utolsó könyv, amit egy szuszra olvastam el, Eginald Schlattner A fejvesztett kakas c. regénye. Szilágyi István, Ezen a csillagon c. novellakötetét pár évente újraolvasom. Mindig nyáron. Ezen a nyáron még mindig nem tudom mit fogok „magamnak” olvasni. De Magyari Tivadart, mindenképpen. S a fiamnak Varró Danit.


Láng Orsolya:

Franz Kafka: Naplók

Ez a könyv mindenféle naplóbejegyzéseket tartalmaz és a Kafka-kötetekbe bekerült írások csíráit. A könyv végén útinaplókat lehet találni, Párizsról többek között. Hihetetlen, hogy Kafka még ma is teljesen érvényes benyomásokat rögzített a párizsi metróról és arról, ahogyan egy idegen érzi magát a metrón - és ezt a bőrömön tapasztaltam. Azután olvastam el ezt a naplót, miután jártam a francia fővárosban, és nagyon érdekes volt emiatt, mert teljesen visszaigazolt. Kafka egyszerűen lebilincselő, és ami az írásaiból csak nagyon burkoltan vehető ki, az a fantasztikus humora.

Dögunalmas felolvasásokról ír, már-már karikatúraszerű jellemrajzokat készít pár mondatban és soha nem retten attól vissza, hogy mit hogyan illik leírni és mit nem. Az tetszett benne, hogy nincs semmi célja, mivelhogy napló, nem akar senkit sem lerántani vagy leszerepeltetni, önmaga számára készített bejegyzések. Azért jó, mert ez egy vastag kötet és összevissza lehet benne lapozgatni.

Thomas Mann: Varázshegy

A másik, amit el szeretnék olvasni a nyáron, és már nagyon régóta készülök már rá, az a Varázshegy. Egy csomó olyan művel találkoztam, amelyek erre épültek vagy amelyeknek ez a regény nagyon erős referencia volt, és úgy éreztem, hogy értem azokat is anélkül, hogy olvastam volna a Varázshegyet. De közben ez nem így van...

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS