2017. december 13. szerdaLuca, Ottilia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Bevezetés a hiphopba a Punnany Massif Meszijével

kérdezett:Rácz Tímea 2012. július 24. 10:16, utolsó frissítés: 10:16

"2000-2001-ben hallgattam először Belgát, egy egyetemi kollégium alagsorában magnókazettáról, kettő darab számot. Akkor még sehol nem voltak, és nekem kőhiphopnak tűnt."


"Hú, én erről nem tudok beszélni, nem régóta vagyok a zenekar tagja, és azelőtt nem is igazán hallgattam hiphopot" – mondja Meszes Balázs „Meszi”, a Punnany Massif énekese, amikor közlöm, hogy egy bevezetés a hiphopba-típusú interjút szeretnék készíteni.

Megnyugtatom, pont ezért jó, hogy őt "kaptam", miután a három srác háromfelé osztotta magát az interjúkhoz. A Hegyalja fesztivál utolsó napján, a Borsodi Nagyszínpad backstage-ében beszélgetünk, időnként kedélyes "Ajtót!" üvöltéssel tarkítva, amikor valaki véletlenül ránk ereszti az aktuális koncert decibeljeit.

Ha valaki mindenevő, vagy csak popzenét, csak rockot stb. hallgatott, de érdeklődni kezd a hiphop iránt is, hogyan kezdjen bele?

– Ahogy az egyik számunk szövege is mondja: nyitott szemmel és füllel kell járni, mert ilyen dolgokba úgy lehet belevágni, hogy mindenféle zenébe belehallgatunk. Az esélyt mindennek meg kell adni, még ha elsőre azt is mondjuk, hogy „ezt a típusú zenét én biztosan nem szeretem.”


Mindenki megtalálja a magának valót a hiphopban is. Vannak még olyan zenecsatornák, ahol ha kódoltan is, de lehet találni hiphop zenekarokat. Alapvetően úgy gondolom, hogy a magyar felhozatal nagyon jó, lehet válogatni. Ott vannak a Hősök, Akkezdet Phiai és hát mi. És van nagyon sok fiatal tehetség is.



A te életedbe hogy került bele a hiphop, ha azt mondtad, hogy nem foglalkoztál vele előtte?

– Olyan szinten foglalkoztam, hogy meghallgattam pár slágert, és néhány nagyon jó dal megragadott. Egy reggae zenekarban játszottam, amikor eljött Roland meg Máté, meghallgatták a koncertet, és azt mondták, hogy egy ilyen hangra lenne szükségük a zenekarban. Akkor készült a ShenKick című 2010-es album, és erre készítettünk pár számot, ahol én is közreműködtem.

Akkor neked nem volt előtte ilyen álmod, hogy bekerülj a Punnany Massifba?

– Nem, semmilyen álmom nem volt, én 5-6 éve énekelek. Zenész családból származom, szóval nem állt távol tőlem az, hogy zenész legyek. Nagyapám prímás volt, édesapám és a bátyám is zenél, tehát a zene mindig is ott volt a családban. Ezért mondom, hogy mindenevő vagyok, hiszen mindenféle műfaj érintett, amíg eljutottam idáig, hogy harmincéves lettem én, meglepetés e költemény (nevet).



Nagyon sokan, akik nem szeretik a hiphopot, azért mondjuk a Belgát meghallgatják, mert vicces. Van-e innen átjárás az „igazi” hiphop felé?

– Nevezhetjük éppen hip-hop zenekarnak a Belgát is, az alapok miatt, de Titusz most elektronikusan odapakol azért alájuk. Szövegben tényleg olyan mókásak. Amúgy az jut eszembe róluk, hogy 2000-2001-ben hallgattam először Belgát, egy egyetemi kollégium alagsorában magnókazettáról, kettő darab számot. Akkor még sehol nem voltak, és nekem kőhiphopnak tűnt. Nagyon tetszett a szöveg, mókás volt meg fifikás is, és a dallam is tetszett.



Csak azért említettem, mert a hiphoppal kísérletezgetők inkább a szövegen akadnak fenn annyira, nem is a zenén.

– Ez egy nagyon nehéz történet, nem tud mindenki jól fogalmazni. A beszédkészséget elsajátítjuk, de az egészen más, hogy a bennünk levő érzéseket szavakba öntsük. Olyan környezetben kell felcseperedni, amely lehetővé teszi ezt.

Van például egy tökjó dolog, a Slam Poetry, ahol bárki kipróbálhatja magát, felolvas egy verset vagy egy rapszöveget, általában zenei kísérettel. Itt lehet szárnyakat bontogatni. Ki lehet próbálni, és ha az ember be is ég egy ilyen alatt, megpróbálja, mert van lehetőség, van piac. Szóval érdemes próbálkozni, aztán kiderül, mi lesz belőle.

A hallgatóságra is értettem, hogy a szöveg befogadása okoz inkább nehézséget.

– Ez olyan esetben lép fel, ha van egy olyan csávó, mint a Roland, aki nagyon nagy mestere annak, hogy bármit, ami körülveszi, azt gyönyörűen szavakba öntve elrappelje a környezet felé. És ebben vannak összetett mondatok, érdekes szóösszetételek, mondatszerkezetek, amelyeket a költői szabadságra hivatkozva bátran le lehet írni és fel lehet vállalni. Vannak nehézségek, de a szövegkönyvek hozzáférhetőek, és lehet értelmezni.

Most hogy nagy dolgot mondjak: amikor Picasso festett egy képet, azt sem értették igazából az emberek, majd elkezdték boncolgatni, hogy erről is szól, vagy ezt is lehet belelátni. Szóval, hogy a művész és a befogadó között mindig volt egy ilyen hajszálnyi fonal, ami különbséget tesz és össze is köt. A művész ad egy lökést, aztán a hallgatónak ott a lehetőség, hogy a saját maga értékrendje szerint értelmezze azt, amit kapott, és azt mondhassa legjobb esetben, hogy valaki kimondta helyette, amit ő is gondolt.

Hogy látod, nincs-e rossz hatással a műfajra az, hogy „kitörésként” is próbálják használni, teszem azt, egy tehetségkutatón valaki elrappeli, hogy milyen szomorú sorsa volt?

– Az élet igazságos olyan szempontból, hogy rengeteg rosta van. Én a tehetségkutatókról nem is szoktam beszélni, szót sem érdemel. Van az országban egy olyan réteg, aki sorozatokat, szerencsejátékokat meg hasonlókat néz, de ezt csak tényként mondom, nem kell megvetni. A másik pedig erős, könyveket olvas, kulturális műsorokat néz és hallgat, szelektíven válogatja az értékeket. Szükség van erre, hogy nyomjuk a kemény rap vonalat…

Azért a hiphop is a popkultúra része…

– Akkor válik azzá, amikor szerencsésen átcsúszik a rostán, amiről beszéltem, amikor megfog egy még tágabb közönséget, és akkor már nekik kell értelmezni.



Elengeditek a dalaitokat, nem zavar, ha esetleg belemagyaráznak olyant, ami nincs?

–Ha valaki éleslátású, szereti a szövegeinket, akkor látja, hogy egyszerű dolgok. Nem nagyon lehet belemagyarázni semmit, magától értetődőek.

Néha a legegyszerűbb dolgokat lehet a legjobban túlfilozofálni.

– Az meg már jó, mert ha valamiről beszélnek, az már téma. Ezzel nem ártanak semmit.

Idén is felléptek majdnem minden fesztiválon. Mennyire vagytok fesztiválarcok magánemberként?

– Hangulat és fesztiválja válogatja. A Volton végig ott maradtunk, eléggé fesztiválarcok voltunk. Aztán a Balaton Soundon beneveztünk a „ki tud tovább fennmaradni”-versenybe, amit sikeresen meg is nyertünk, aztán végre átmentünk a dubstep partiba. (nevet)

Szeretünk néha kiengedni, lefutjuk a kötelező köröket a rajongókkal, aztán lehet fesztiválarckodni. Persze csak óvatosan, meg kell tartani bizonyos protokollszinteket. Én mondjuk egyáltalán nem iszom alkoholt, tehát nem kell félni attól, hogy valahol jelenetet rendezek.

Ennek van valami különösebb oka?

– Semmi, én így élem most az életem, és teljesen jól érzem magam.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS