Filmtett Alkotótábor: Hajdu Szabolcs a rendezőket is castingolta
Búzás Anna 2012. augusztus 14. 15:08, utolsó frissítés: 2012. augusztus 18. 13:24"Szuper ez a tábor!" - mondta az egyik falubeli a 11. Filmtett táborról, ahol idén 4 kisjátékfilm, 8+1 animáció, egy operatőri etűd és egy színészgyakorlat készült el kilenc nap alatt. Egy besenyői hollanddal is találkoztunk.
Filmtett táborba mindig nagy tervekkel és izgalommal megyek, és nem szoktam csalódni. Idén az animációt választottam, volt egy régi tervem, amelynek elkészítéséhez segítségre volt szükségem.
Eleinte a kilenc nap soknak tűnt, biztos voltam benne, hogy befejezem a munkát, de ahogy közeledett a tábor vége, egyre kevésbé éreztem úgy, hogy elegendő ez az idő - és ezzel a többi résztvevő is így volt. De ha nem lett volna az a bizonyos határidő, tán még most is ott ülnénk és bütykölnénk a filmeket.
A tábor kilenc napja felért egy féléves képzéssel, a sepsibesenyői tábor területe kilenc napra filmgyárrá alakult, a rendezők és az animációsok ontották magukból a filmeket. Az volt a legjobb az egészben, hogy itt minden biztosítva volt egy kisfilm elkészítéséhez, míg az egyetemeken vagy azon kívül is a rendezőnek kell összeszedni a stábot. Ez legtöbb esetben legalább annyi munkát igényel, mint maga a forgatás.
Itt csak válogatni kellett, hogy ki kivel szeretne együtt alkotni. Kicsiben mindent eljátszottunk: forgatókönyv-csiszolás, helyszínkeresés, casting, próba, forgatás, vágás, fényelés, hangutómunka és bemutató. Idén nyolc csoportba szerveződtek a táborlakók, voltak rendezők, operatőrök, animációsok, vágók, hangmérnökök, gyártásvezetők és kritikusok.
Az animációs csoportban kicsit másképp oszlottak el a teendők, ugyanis itt egy ember lát el szinte minden feladatot. A forgatókönyveket megbeszéltük a csoportvezetőkkel, Patrovits Tamással és Bertóti Attilával, amikor végleges formába hoztuk, akkor elkezdődött a figuratervezés, rajzolgatás, ezt követte az animálás, majd a vágás és a végén a hangutómunka. Mi voltunk a tábor zombijai: reggel felmentünk a tetőtéri stúdiónkba, ahonnan néha leszédelegtünk az ebédlő lépcsőjéig, aztán vissza, és este vagy éjszaka lejöttünk. És ez így ment minden nap, sőt utolsó napokban már le sem jöttünk.
A rendezőket a Biblioteque Pascal rendezője, Hajdu Szabolcs terelgette, mindegyik forgatáson részt vett és megfigyelt, a színészeket Török-Illyés Orsolya vezette, az operatőröket Bálint Arthur, Bántó Csaba és Kürti István segítette, a hangosokat Magyarország két legőrültebb hangmérnöke, Zányi Tamás és Várhegyi Rudolf "pendítette meg", a vágókat Czakó Judit, a filmek filmjének, a Final Cutnak (r. Pálfi György) a vágója "ollózta fel" Mezei Áronnal együtt, a kritikusokat Margitházi Beja és Varga Zoltán, az ELTE oktatói tanították, a gyártásvezetőket Durst György, a tábor egyik főmecénása és Boros Melinda irányította.
Hajdu Szabolcs a rendezőket egy közös casting során hozta össze a színészekkel, a kért "cselekménysor" pedig a lehető legegyszerűbb volt: bejönni egy ajtón és leülni egy székre. A színészek castingja után a rendezőket és az operatőröket is ugyanezzel a módszerrel castingolta.
A színész- és animációs csoport volt a legnépesebb, ami még több filmet és még több munkát eredményezett. Azok a színészek, akik nem jutottak szerephez a négy kisjátékfilm valamelyikében, részt vehettek Török-Illyés Orsolya és Hajdu Szabolcs színészgyakorlatában.
Az operatőrök sem álltak le a kisfilmeknél, utolsó előtti éjszaka saját operatőri etűdöt forgattak, amelyet a vetítésre össze is vágtak. Az animációsok egy-egy 2-3 perces animációt készítettek el, vagyis összesen nyolc animációs filmet és egy tábori szpot animációt mutattunk be utolsó este.
Patrovits Tamás megtalálta a falu hollandját is, aki évek óta a nyarakat egy kúria előtti lakókocsiban tölti, ugyanúgy öltözik, mint a besenyői emberek, kiül velük a kocsma elé sörözni esténként és szinte tökéletesen beszél magyarul - a szpotnak ő volt az egyik főszereplője.
A falubeliek ismerősként bántak velünk, a tavaly is itt zajlott a tábor. Az egyetlen boltot többször is kifosztottuk, beszélgettünk a lakókkal, őket is bevontuk a munkába: hanganyagokat készítettünk velük, melyeket meganimáltunk, csónakokat kölcsönöztünk tőlük vagy akár statiszta szerepekre kértük fel őket.
Tavalyhoz képest egy nappal rövidebb volt a tábor, azaz nem tíz, hanem kilenc teljes nap állt rendelkezésünkre, s bár mondhatnánk, hogy egy nap nem számít, a vetítés gördülékenységéhez és a munkák befejezéséhez pont az az egy nap hiányzott.