2019. május 21. keddKonstantin
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Elringattuk magunk Presser Gáborral és Rúzsa Magdival

R. T. 2012. augusztus 19. 13:58, utolsó frissítés: 13:58

Nagyszerű érzés volt hallani, amint a tele főtér együtt énekli, hogy #i#Ringasd el magad#/i# és #i#Neked írom a dalt#/i#. Az #i#Ugye, mi jóbarátok vagyunk#/i# nem is előadás volt, hanem zenés performansz.


Egy zenei fesztivál rengeteg fellépője közül minden napnak van egy headlinere, „a” koncert, amit mindenki a legjobban vár. Ha úgy vesszük, a Kolozsvári Magyar Napoknak csak egy headlinere van, és ez a Presser Gábor – Rúzsa Magdi közös koncertje lett volna szombat este. És ez ugye mindjárt két húzónév egyszerre, két nagy kedvenc, mindez szombat este.

Sajnos a "Rúzsa Magdi és Presser Gábor koncert"-ben az és kötőszó semmiképp nem összekötő volt. Inkább is-isnek kellett volna elnevezni, mert csupán két számot adtak elő közösen, Presser pedig két Magdi-blokk között ült a zongorához és adta elő karrierjének legnagyobb és legközönségbarátabb slágereit.



Magdi nem a bulis dalokkal indított, valószínűleg Pressert előkészítendő, így nem is számítottunk arra, hogy itt tombolás lesz. Ettől függetlenül a nagyszerű hangú énekesnőt ringatózva hallgatni is teljesen jó, viszont azzal kapcsolatban is lehetett néhány elégedetlenkedő hangot hallani, hogy a repertoárja ugyanaz, mint tavaly.

Presser zongorajátéka tele volt lendülettel és élettel, dalai viszont hangulatot teremtettek bár, de nem ütöttek. Az ő előadásánál sokkal nagyszerűbb érzés volt hallani, amint a tele főtér együtt énekeli, hogy Ringasd el magad és Neked írom a dalt. Az Ugye, mi jóbarátok vagyunk nem is előadás volt, hanem zenés performansz – egy rövid időre hihetetlen közösségi élményt biztosított.





galeria_7950.jpg
galeria_7951.jpg
galeria_7952.jpg
galeria_7953.jpg
galeria_7954.jpg
galeria_7955.jpg
Fotó: magyarnapok.ro


Ezekért a pillanatokért volt érdemes megszervezni a koncertet, de úgy érzem, a dugig telt téren még jó sokan nem erre számítottak. Nem a buli hiányzott feltétlenül, nem az a baj, hogy nem az Edda vagy Neoton Família alatti tombolást láttunk, hanem a “felejthetetlen koncertélmény”-hangulattal volt probléma, és egészében. A színpad előtti tágabb térben Presser alatt is jól érezték magukat, de körülnézve, úgy a koncert felétől az emberek már jöttek-mentek, de főleg mentek.



Amikor Magdi visszajött, olyan slágerekkel, mint az Aprócska blues és a Vigyázz a madárra, a lelkesedés is megugrott (a mikrofon hangerejével együtt, amit az első dalok alatt borzalmasan lehúztak), és végre, néhány percig igazi Magdis hangulat kerekedett, ami az újrázáson előadott Highway to Hellel tetőzött. Az volt az érzésem, hogy a koncert itt kezdődött volna el sokak számára, annyira hangosan és türelmetlenül kérték a visszát még egyszer. De se ő, sem Presser nem jöttek már vissza, és a fények kialudtak...

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS